Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Tanulmányok. Jörg Reinbothe: A szerzői jog perspektívái Európában
A szerzői jog perspektívái Európában 5 zések a jogi szabályozás új területét képezik. Az összes részletre kiterjedő tárgyalási folyamat eredményeként jöttek létre. Az volna tehát a helyénvaló, hogy a nemzeti jogszabályok e rendelkezéseket szinte szó szerint vegyék át. Úgy tűnik, a tagállamok is osztják ezt a nézetet. Az EU tagállamainak az irányelv végrehajtásával kapcsolatos elemző mérlegelése a 6. cikk (4) bekezdésére összpontosul, hiszen valóban ez tartalmazza a legbonyolultabb részleteket az egész szabályozáson belül. A figyelem középpontjában a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése, vagyis az a kérdés áll, hogy a tagállamoknak be kell-e vezetniük valamilyen mechanizmust, s ha igen, milyent, a jogosultak arra való ösztönzésére, hogy - kötelezettségüknek eleget téve - a kizárólagos jogok alól engedett egyes kivételek kedvezményezettjei javára korlátozzák a műszaki intézkedések alkalmazását. Első pillantásra is világosnak látszik: maguknak a jogosultaknak kell a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében felsorolt kivételek kedvezményezettjei számára lehetővé tenniük, hogy kihasználhassák e kivételeket. A kérdés: mit kell a jogalkotónak tennie, ha az ehhez szükséges egyoldalú intézkedések vagy megállapodások nem születnek meg. A legtöbb tagállam egyetérteni látszik abban, hogy a jogosultak együttműködési kötelezettségének teljesítését nem szabadna hatósági beavatkozással kikényszeríteni. Pár tagállam arra hajlik, hogy a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése szerinti kötelezettség teljesítését végső soron bírói úton kell kikényszeríteni. Mások úgy vélik, hogy a rendes bíróságokon kívüli döntőbíráskodásjobban illene a helyzethez. Megint más tagállamok pedig azt részesítenék előnyben, ha az említett kötelezettség nem fordulna át a jogosultakkal szemben közvetlenül érvényesíthető igénnyé, hanem a teljesítését más szankciókkal - például bírsággal - kényszerítenék ki. Nem meglepő természetesen, hogy az irányelv végrehajtása körüli szakmai eszmecserék e ponton sok bizonytalanságba ütköznek. Az előkészítés során az utolsó pillanatig erősen vitatott maradt az a kérdés, hogy a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében foglalt szabály egyáltalán indokolt-e. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez a szabály csak korlátozott körben alkalmazható: csak a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelmet illetően jelent megszorítást, viszont nincs ilyen hatással a 6. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, ún. előkészületi cselekményekkel szembeni védelemre. Csupán hét, kifejezetten felsorolt kivétel-kategóriára alkalmazható. Néhányuk szempontjából pedig nem vagy csak csekély mértékben lesz gyakorlati jelentősége. S végül, a 6. cikk (4) bekezdése nem alkalmazható az egyedi megállapodásokra épülő interaktív felhasználási cselekményekre, ahogy ezt a 6. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése is megerősíti. A 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése nem tartalmaz valamiféle önmagában is megálló kivételt a műszaki intézkedések védelme alól. Nem jogosít fel közvetlenül a műszaki intézkedések megkerülésére. Valójában a felsorolt kivételek kedvezményezettjeinek minden esetben jelentkezniük kell a jogosultaknál, amikor a védelem alól valamilyen kivételre tartanak igényt. Másfelől, a tagállamoknak pedig ösztönözniük kell a jogosultakat az együttműködésre. E cél elérésére az látszik a legjobb módszernek, hogy a jogosultak számára együttműködési kötelezettséget írjunk elő. E kötelezettséget a nemzeti jognak kell bevezetnie, gondoskodva a kikényszeríthetőségéről is. E kötelezettség akkor töltheti be megfelelően a rendeltetését, ha azt a tagállamok már nemzeti joguknak az irányelvvel való összehangolásakor bevezetik, s nem halasztják a bevezetését addig az időpontig, amikor kiderül: a jogosultak nem tesznek egyoldalú intézkedéseket, illetve nem kötnek megállapodásokat a kivételek kedvezményezettjeivel. IV. Pillantás a jövőbe 1. A kalózkodás elleni küzdelem A jogok és az alóluk engedett kivételek jogszabályi kereteinek megteremtése csupán az első lépés. Bármilyen fontos is a szabályozás, csak annyira lehet hatékony, amenynyire a jogérvényesítésre vonatkozó rendelkezései is annak bizonyulnak. Az Európai Bizottság 1998-ban adta ki „Zöld Könyvét” a hamisítással és a kalózkodással szemben az egységes belső piacon folytatott küzdelemről. E dokumentum azzal a céllal készült, hogy ajogérvényesítési szabályokra vonatkozó jogalkotási kezdeményezéseket készítsen elő. 2000 novemberében az Európai Bizottság cselekvési tervet („ Action Plan ”-t) fogadott el a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelem tárgyában. Ez a cselekvési terv olyan jogalkotási és gyakorlati lépések sorozatát hirdette meg, amelyek erősíthetik és javíthatják a hamisítás és a kalózkodás elleni fellépést az Európai Közösségben. E lépések egyikeként a Bizottság az elkövetkező év (vagyis 2002) elején fogja előterjeszteni javaslatát egy olyan irányelv megalkotására, amely a szellemi és ipari tulajdonjogok érvényesítésére szolgáló eszközrendszer megerősítése céljából hangolná össze a tagállamok jogszabályait. Ez lesz az első horizontális irányelv a jogérvényesítés tárgyában. A munka második szakaszában a Bizottság megvizsgálja az EK-tagállamok közötti adminisztratív együttműködés mechanizmusainak felállítását. Hatékonyabban kívánunk harcolni a hamisítással és a kalózkodással szemben, s ehhez - úgy tűnik - elengedhetetlen, hogy az EK-tagállamokban már létező jogérvényesítési mechanizmusokat jobban összehangoljuk. Középtávon tanulmányozni fogjuk olyan javaslatok előterjesztésének szükségességét is, amelyek a büntetőeljárások és a büntetőjogi szankciók minimális értékhatárait illetően teremtenének összhangot. 2. Jogkezelés A szellemi tulajdon - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - becses portéka. A jogokra és a kivételekre, valamint a jogérvényesítésre vonatkozó szabályok mellett az egységes belső piac megfelelő funkcionálásához arra is szükség van, hogy a gyakorlatban is működjön a szellemi tulajdonból folyó engedélyezési jogok - akár egyedi, akár közös - gyakorlása, illetve kezelése. A jogkezelés joggal nevezhető a szerzői jogi védelem „harmadik pillérének”. A működőképes jogkezelés különös jelentőségre tesz szert abban a helyzetben, amely az információs társadalom új szolgál
