Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Ipaijogvcdelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 6. szám 2002. december KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Vida-Kowal-Wolk-Hegyi: Ungarisches Patentrecht (Magyar szabadalmi jog). Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Patent-, Urheber- und Weltbewerbsrecht 114; Carl Hegmanns Verlag KG, 2001 (német nyelven); ISBN 3 452 24891 7 A Max-Planck-Institut sorozatában megjelent mű előszavában prof. dr. Gerhard Schicker, az intézet igazgatója a könyv szerzői közül kiemeli dr. Vida Sándort, aki a könyv kéziratát a maga egészében alkotta, és válogatta annak mellékleteit. Dr. Tatjana Kowal-Wolk és dr. Gábor Hegyi, az intézet munkatársai a nyelvi és tárgyi feldolgozás során olyan mértékben működtek közre, hogy e tevékenységük alapján szintén a közös mű szerzőinek minősülnek. Az előszó említi, hogy 1976-ban, a sorozat 39. köteteként jelent meg dr. Vida Sándor ugyanezen címet viselő műve. Rámutat, hogy azóta sok minden változott: Magyarország NATO-tag lett, várományosa az EU-tagságnak, és rövidesen az Európai Szabadalmi Egyezmény részese lesz. Németországban az ipari, kereskedelmi és banki ágazat fokozott figyelemmel fordul Magyarország felé, és e körülmény, valamint a Magyarországon végbement politikai, gazdasági és jogi változások folytán szükségessé vált az újonnan szabályozott, teljes magyar szabadalmi jog újraszerkesztett bemutatása. A recenzens abban a megtisztelő helyzetben van, hogy Vida Sándor korábban írt, kiváló monográfiáját is ismertethette, és megalapozottan állíthatja, hogy a szerző a fenti várakozásokat teljes mértékben kielégíti, és méltóan mutatja be jogfejlődésünk legújabb szakaszát, fejleményeit. A mű - bár címe kizárólag a szabadalmi jogra utal — azt igen tág értelemben véve mutatja be. Nem csak statikusan, önmagában tárgyalja, hanem feltárja mindazokat az összefüggéseket, amelyekkel a szabadalom, sőt ezen túlmenően a szabadalmi oltalomban nem részesülő szellemi alkotások is dinamikusan kapcsolódnak a gazdasági élet vérkeringésébe. A fenti szempontnak megfelelően a könyv a „Magyar szabadalmi jog” főcímet viselő „A” részét két csoportra bonthatjuk. Az I—IX. fejezet tárgyalja a szoros értelemben vett szabadalmi jogot az alábbi címekre bontottan: A magyar szabadalmijog fejlődése, A szabadalmi oltalom tárgya, Az oltalomképesség, A szabadalmi bejelentés, A szabadalomengedélyezési eljárás, A feltalálók jogállása, A szabadalmi hivatal és a bíróságok előtti speciális eljárások, A szabadalmi oltalom tartalma és teijedelme, A szolgálati és alkalmazotti találmányok, A szabadalombitorlás. A X-XV. fejezet címei: A szabadalmi licenciaszerződések, A know-how szerződések, A szellemi alkotások oltalma a polgári jog útján, A technológiatranszfer és kartelljogi rendelkezések, A szabadalmak és a know-how beruházásként történő értékesítése, A magyar nemzetközi magánjog alkalmazása a nemzetközi licencia- és know-how-szerződések esetében. A könyv „B” része tárgykörök szerint történő csoportosításban mutat be 43 jogesetet, amelyekben mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból iránymutató bírói döntések születtek. A „C” rész a technológiatranszferre, a „D” rész pedig a hatályos szabadalmi törvényre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Mindezt kiegészíti a széles körű magyar és külföldi irodalomjegyzék. Amint arra a könyv előszava is rámutat, dr. Vida Sándor volt a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt előkészítő, az igazságügyi miniszter által megbízott kodifikációs bizottság elnöke, és így alkalma nyílt a törvényalkotás egész folyamatának áttekintésére, és közreműködött abban a jogalkotói tevékenységben, amely a magyar szabadalmi jogot az európai szabadalmi intézmények tevékenységével harmonizálta, és előkészítette az Európai Szabadalmi Egyezményhez történő csatlakozást. Túllépné a recenzió kereteit a könyv sokrétű, gazdag tartalmú értelmezéseinek, megállapításainak részletes feltárása. Ehelyett arra a szerzői módszerre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely révén a mű teljesen rendszerezetten, összefüggéseiben áttekinthetően, részleteiben kidolgozottan közvetíti az átfogó ismeretanyagot az olvasó felé. A mű érdeme, hogy irodalomjegyzéke és a „B” részben foglalt bírósági döntések, valamint a „C” és a „D” részben közölt jogszabályok nem csupán egyes elkülönített részeket jelentenek, hanem szervesen beolvadnak a könyv érdemi fejezeteit jelentő „A” részbe. Mi ennek a jelentősége? Az olvasó nem csak azokkal a változásokkal ismerkedik meg, amelyek a szabadalmi jog egészét, továbbá annak egyes részeit érintették, hanem az újraszabályozás minden egyes részleténél a szerző elemzi az e vonatkozásban a korábbi törvényi szabályozás alapján kialakult bírói döntéseket, a jogalkalmazás jogfejlesztő hatását, és értékeli annak jelentőségét az új szabályozás körében. Ezen túlmenően az olvasónak a pontos lábjegyzetek és jelölések következtében alkalma nyílik az egyes döntéseket és a szerző ehhez kapcsolódó nézeteit megismerni. A bírói gyakorlaton túlmenően az olvasó előtt ismertté válik, hogy a jogalkotás során, valamint az azt követő jogalkalmazási kérdések megoldásával kapcsolatban az egyes megoldandó kérdéseket milyen alapos jogirodalmi viták és
