Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - Könyv- és folyóiratszemle
64 Könyv- és folyóiratszemle állásfoglalások kisérték, és megismeri azokat a törekvéseket, amelyek az új jogszabályt és annak alkalmazását a harmonizációs szempontokkal összhangban kívánják alkalmazni. Minden kérdéskörhöz kapcsolódóan megismerjük a vonatkozó, a belföldi és a külföldi jogirodalomban kialakított gondolatokat és azok forrását. A pontos lábjegyzeteknek az irodalomjegyzékkel fennálló összhangja révén a szerző a vonatkozó jogirodalom valóságos összefoglaló enciklopédiáját adja meg, témakörönkénti csoportosításban. E szerkesztési módszernek köszönhetően a könyvet a tudományos iparjogvédelmi monográfián túlmenően, a gyakorlati szakember számára is kiváló kézikönyvnek, kommentárnak tekinthetjük. Nem mulaszthatjuk el, hogy rámutassunk a könyv egyik értékelő megállapítására, amellyel nehéz egyetérteni, és amely nincs is összhangban a mű egészével, annak okfejtéseivel. A szerző két esetben is utal arra, hogy a magyarországi rendszerváltást megelőzően, 1990 előtt a szabadalom nem felelt meg a szabadalom valóságos követelményeinek, és jelentősége arra korlátozódott, hogy jogalapul szolgáljon a feltalálók részére a találmányi díj fizetésére (p. 5. és p. 104.). Mindkét megállapításának megtételekor ugyanannak a szerzőnek az írására, mint forrásra utal. Ez az észrevétel álláspontunk szerint nem helytálló, és kizárólag az 1949-től 1969 végéig fennálló helyzetre vonatkoztatható. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. alapján a szabadalom ismét kizárólagos jogosultsággá vált, és az állami gazdálkodó szervek egymás közötti kapcsolatában is - bár a piacgazdasághoz viszonyítva lényegesebb szőkébb körben érvényesülve -visszanyerte igazi tartalmát, monopolhelyzetét. Ennek tudható be, hogy a könyv „B” részében ismertetett bírói gyakorlat az állami gazdálkodó szervek között folyamatban levő szabadalombitorlási ügyekben igen kifinomult jogi értelmezést fejlesztett ki. Ezen túlmenően, a bírói gyakorlatban kialakult jogelvek jól alkalmazhatók a szabadalomengedélyezési eljárásban is az új szabadalmi törvény fogalmainak keretei között. Ezeket az összefüggéseket megtaláljuk a könyv mindazon fejtegetései során, amikor az 1969. évi szabadalmi törvény alapján kifejlesztett, a szabadalom jogintézményét érintő, és a mai keretek között is helytálló bírói döntéseket és irodalmi állásfoglalásokat elemzi. A könyv egyéb összefüggéseinek tükrében az e kritika útján kifogásolt megállapítások úgy tekinthetők, hogy a szerző e megállapításait az adott helyzetet jellemző egyik hivatkozott irodalmi forrásra történő utalással tette, hozzáfűzött megjegyzések nélkül. A szabadalom 1990 előtti szerepével összefüggő álláspontunkat erősíti a könyv előszavának megállapítása: „Magyarország az 1989. évi fordulat előtt is szabadalomjogilag haladónak minősült.” A könyvnek az iparjogvédelem keretében betöltött rangját fémjelzi, hogy a Max-Planck-Institut kiadványsorozatában jelent meg. Sajnálatosnak csak azt tartjuk, hogy az iparjogvédelemnek a német nyelvet nem ismerő hazai elméleti és gyakorlati művelői nem meríthetnek belőle. A „habent sua fata libelli” gondolata most is érvényesül. Mire az ismertetés az olvasó kezébe kerül, az Európai Szabadalmi Egyezményhez történő csatlakozásunk folytán bekövetkezett törvénymódosítás következtében a mű alapjául szolgáló egyes jogszabályi rendelkezések megváltoznak. Dr. Bacher Vilmos * * * A tudományok nagykönyve; Összeállította: Peter Tallach. Kossuth Kiadó, 2002; Budapest, ISBN 963 09 4371 9 Szellemi dimenzióiban is impozáns, szép kötetet adott közre a Kossuth Kiadó, amely az utóbbi években ismeretterjesztő kiadványainak magas intellektuális színvonaláról és igényes, elegáns kiviteléről ismerszik meg. Tartalma méltó a címéhez: A tudományok nagykönyve valójában a tudományos megismerés szellemtörténetének kisenciklopédiája. Előszavát az a Simon Singh írta, akinek két csodálatos tudománytörténeti művét is olvashattuk már a Park Kiadó jóvoltából. ,4 nagy Fermat-sejtés a matematikai kutatások történetéről szól, és ennek kapcsán megragadó bepillantásokat kínál a matematikai alkotás folyamatába is. A Kódkönyv végigvezet a rejtjelezés, valamint a rejtjelfejtés létrejöttének és fejlődésének érdekfeszitő történetén a kezdetektől napjainkig. Technika- és kultúrtörténet, s egyben a folyamatos innováció eposza. Megmutatja, hogy amint az az ellentétes érdekeket szolgáló, rokon szakterületek esetében mindig is történik, hogyan ivei egymásnak feszülve mind magasabbra a rejtjelezés és a rejtjelfejtés technikáinak fejlődése, és válnak alkalmazott eszközeik egyre bonyolultabbá, mára már köznapi tudással felfoghatatlanul bonyolulttá. Singh neve tehát már eleve biztosít e könyv szakmai rangjáról. Ha tájékozódni akarunk, akkor ez a könyv kisenciklopédiaként szolgál. Olvasgathatjuk azonban úgy is, mint válogatott képeket, fejezeteket a világ megismerésére törő emberi szellem történetéből. Régebbi időkben a hősköltemények komoly kulturális, sőt mintaadó szerepet töltöttek be. Ez egy modem, szikár hősköltemény - a tudományos megismerés eposza. „Ó jaj, a filozófiát, a jog- s az orvostudományt és - haj - teológiát: mind buzgón búvároltam át. S most mégis így állok tudatlan, mint amikor munkámba fogtam.” - így kesereg Faust Goethe művében. így foglalja össze indításul a világ megismerésének nagy problémáját, amellyel a gondolkodó emberek legtöbbje előbb-utóbb szembekerül: a gyermeki tudatlanság állapotából sok-sok tanulással jutunk el odáig, hogy rájöjjünk, valójában az egyes ember milyen keveset is képes megismerni a tennészet és az ember titkaiból. Hiszen valójában már azt sem vagyunk képesek felfogni, hogy a matematika fogalomrendszere szerint a végtelenből bármekkora véges mennyiséget is veszünk el, az továbbra is végtelen marad. Pontosan ilyen az arány az életünk folyamán magunkba szívható tudáshalmaz és az előttünk rejtve maradó ismeretek között. Akiben van valódi intellektuális érdeklődés, annak ez persze nem azt jelenti, hogy feladná a
