Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Tanulmányok. Jörg Reinbothe: A szerzői jog perspektívái Európában
4 Jörg Reinbothe it. Néhány esetben, pl. az 5. cikk (3) bekezdésének c) és d) pontja esetében, a kivételek a nemzetközi jogból merítenek, ezért ez utóbbi szolgál annak megítélésére, hogy a kivételek tárgyköre milyen széles lehet a nemzeti jogban. Emellett meg kell jegyezni, hogy a tagállamoknak csak akkor szabad fenntartaniuk vagy bevezetniük az 5. cikkben említett kategóriákon kívül eső kivételeket vagy korlátozásokat, ha azok eleget tesznek az 5. cikk (3) bekezdésének o) pontjában megszabott feltételeknek. E „nagypapa-klauzulának” is nevezett rendelkezés értelmében minden ilyen további kivétel csupán csekély jelentőségű lehet, és nem válhat alkalmazhatóvá a digitális környezetben végzett felhasználási cselekményekre. c) Magáncélú másolás Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján a magáncélú másolási cselekményekre vonatkozó kivétel meghatározása számottevő mozgásteret hagy a tagállamok számára. Az egyes többszörözési cselekmények attól függetlenül e kivétel hatálya alá tartoznak, hogy milyen hordozón valósulnak meg. Miközben csak „természetes személyek által végzett” cselekmények tartozhatnak e kivétel hatálya alá, e természetes személyek másoknak is lehetővé tehetik, hogy saját maguk részére magáncélú másolatot készítsenek. S végül, az irányelv preambulumának 38. pontja kifejti, hogy a „fair compensation” feltételének eleget lehet tenni a magáncélú másolás miatt kivetett jogdíj (avagy járulék, „levy”) rendszerével is, de ez nem kötelezi a tagállamokat ilyen „levy” típusú megoldások bevezetésére. Az várható tehát, hogy a tagállamok csupán kisebb jelentőségű módosításokat fognak végrehajtani a magáncélú másolásra vonatkozó - meglévő - kivételeiket illetően. Mindez azzal jár, hogy megválaszolatlanul marad az a kérdés, amely az irányelv körüli viták középpontjában állt: hogyan lehetne vagy kellene figyelembe venniük a tagállamok nemzeti törvényhozásainak azokat a kockázatokat és lehetőségeket, amelyek a digitális technikából adódnak a magáncélú másolás területén? A kockázatok ügyében széles körű az egyetértés. A digitális technika minden egyes magáncélú másolatot minőségileg egyenértékűvé tesz az eredeti felvétellel (a „ master copy"-val), a digitális technika révén óriási sebességgel készülhetnek a másolatok, a másolt példányok potenciálisan az egész világon terjeszthetők, és így a szerzői jogi kalózkodás új dimenziót nyert. A lehetőségek nyilvánvalóak. Egyrészt a digitális technika - legalábbis elvileg - felkínálja annak lehetőségét, hogy a műszaki védőintézkedésekre építve a többszörözési jog individualizált és a felhasználás jellegéhez igazodó gyakorlásával váltsuk fel a magáncélú másolás után szedett díjak általános rendszereit. Másrészt az egyéni joggyakorlás ilyen esetben a többszörözéshez való kizárólagos jogon alapulna - a törvényi engedély formáját öltő kivétel lehetősége nélkül -, ami beleütközhet számos érdekbe, köztük a fogyasztók érdekeibe is. Kérdéses volna az is, hogy e kizárólagos jogot vajon az egyes szerzők vagy más jogosultak maguk gyakorolnák-e, vagy - helyettük - a kiadók és a producerek. Ha mindezeket a kérdéseket valamennyi érdekelt megelégedésére tudnánk is megválaszolni, még akkor is foglalkoznunk kellene azzal, hogy az általános díjszabások rendszeréről az egyéni joggyakorlásra való áttérés miként volna előmozdítható, s hogy - ennek előfeltételeként - miként lehetne a piaci szereplők által is elfogadott, hatékony és működőképes műszaki intézkedések bevezetését elősegíteni. Maga az irányelv nem válaszol e kérdésekre és nem részesíti előnyben egyik lehetséges megoldási módot sem. A 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése a tagállamokra hagyja a döntést abban, hogy a magáncélú másolásra engedett kivételeknek adnak-e elsőbbséget a műszaki intézkedések védelmével szemben. Az irányelv ugyanakkor néhány világos útmutatást is tartalmaz preambulumának 38. és 39. pontjában és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában. Mindezeknek megfelelően, általános díjszabási rendszerek bevezetése és fenntartása a digitális környezetben is megengedett és nem számít olyasminek, ami akadályozná az egységes belső piac működését. A díjszabási rendszereknek mindazonáltal támogatniuk - és nem gátolniuk - kellene a műszaki intézkedések bevezetését és kikényszerítését. A magáncélú digitális másolást és a kapcsolódó díjszabást, különösen a díjak mértékét illetően, a tagállamoknak „megfelelően” figyelembe kell venniük, hogy hatékony műszaki intézkedések állnak rendelkezésre. Úgy látszik, hogy a tagállamok még nem foglaltak véglegesen állást arról, miként kívánják végrehajtani az irányelvnek ezeket az útmutatásait, illetve, hogy a digitális magáncélú másolással miként birkózzanak meg. Meglehetősen érthető módon legtöbbjük úgy vélekedik, még nem jött el a „rendszerváltozás” ideje, több egyeztetésre van még szükség a tagállamok között ahhoz, hogy a helyzet közös értékeléséhez eljussanak. Világosabb helyzet azonban csak úgy teremthető, ha mindent megteszünk a műszaki intézkedések fejlesztéséért és az alkalmazásukra vonatkozó egyetértésért. A műszaki intézkedéseknek a 6. cikkben előírt hatékony védelme mindennek létfontosságú előfeltétele. Következésképpen, a mottónk csakis ez lehet: „adjunk esélyt a műszaki intézkedéseknek”. Ennek az esélynek a kibontakoztatásához a kézenfekvő receptet a műszaki intézkedések szabványainak létrehozásában lelhetjük meg. A törvényhozásnak nem áll módjában, hogy ilyesféle szabványokat előírjon, s ezzel nem is szabad kísérleteznie. A jogszabályalkotás aligha alkalmas olyan szabványok kifejlesztésére, amelyek találkoznak a gyakorlat igényeivel és elfogadhatók valamennyi érdekelt számára. A jogalkotás hasonlóképpen arra sem volna képes, hogy biztosítsa e szabványoknak a technológiai és piaci fejleményekhez való rendszeres - és elengedhetetlen - hozzáigazítását. A szabványok csak akkor válhatnak sikeressé, ha valamennyi érdekelt kör egyetértésén alapulnak, valamint, ha szektorspecifikusak és egyben interoperábilisak. Más szóval, magának a piacnak kell kialakítania a szabványokat, amelyeknek valamennyi érdekelt számára - köztük a fogyasztók számára is - elfogadhatóaknak kell lenniük ahhoz, hogy sikert érjenek el. A kormányzatnak az a tiszte, hogy tevékenyen elősegítse a szóban forgó szabványokról való megállapodást. d) A 6. cikk végrehajtása A 6. cikk (1)—(3) bekezdésében található - a műszaki intézkedések definíciójáról és védelméről szóló - rendelke
