Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
48 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 1. § (4) bekezdését akként módosította, hogy a rendelkezés tartalma 2002. január 1-jétől a következő: „Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések.” (A formatervezési minták oltalmáról szóló törvény egyéb, az Szjt.-t érintő módosításainak említésétől eltekintünk, mert nem lényegesek a jelen vélemény kialakítása szempontjából.) 6. A módosítás hatása a szakvélemények szerzői jogi megítélésére A hatás abban foglalható össze, hogy ha a szakvélemény nem válik hatósági/bírósági eljárás, más kötelező rendelkezés ügyintézésének ügyiratává, akkor korlátozás nélkül érvényesülhet a szakvélemények szerzői jogi védelme. A kivétel a módosítás nyomán csak a kifelé kötelező erővel rendelkező hivatalos iratokra és ezekhez kapcsolódó ügyiratokra vonatkozik, amelyeknél a fentebb elemzett jogirodalmi magyarázatokban említett megismerhetőségi és széles körű felhasználhatósági szempont, mint közérdek, megelőzi a szellemi alkotáshoz fűződő kizárólagos jog (magánérdek) keletkezését. A szakvélemény maga soha nem jelentkezik kifelé ható, kötelező erejű rendelkezésként, tehát szűkebb értelemben vett hivatalos iratként. Ha bírósági, hatósági kirendelésre, megkeresésre készül, a szakvéleményből (csatolás útján) ügyirat lesz, és megállapításait a bíróság/hatóság akár elfogadja, akár nem, nem maga a szakvélemény, hanem annak tartalma válik a határozat, mint kötelező erejű hivatalos irat részévé. Ez történhet a szakvéleményre történő egyszerű hivatkozással, de úgy is, hogy a szakvélemény releváns részét a határozatba átveszik, illetve ott idézik. Hasonló a helyzet akkor, ha valamely normatív jellegű kötelező rendelkezés előkészítése során (pl. jogszabály előterjesztéséhez) rendelnek meg és készítenek szakvéleményt. Az osztrák szerzői jogi törvénynek a magyar Szjt. 1. § (új) (4) bekezdésének szövegével lényegében azonos tartalmú 7. § (1) bekezdéséhez fűzött ítéletek vezérszövegéből is kitűnik, hogy sem az eseti szakértő, sem az igazságügyi szervezet részét képező szakértő szakvéleménye nem minősül kifelé ható, kötelező hivatalos iratnak, hiszen a szakvélemények a döntések alátámasztására tényeket állapítanak meg, azokat a speciális szakértelem birtokában elemzik, és azokból következtetéseket vonnak le. A megállapításokat a bíróságok/hatóságok szabadon értékelik. (DDr Robert Dittrich: Östrreichisches und internationales Urheberrecht, Manische Verlag, Wien, 1998, az osztrák szerzői jogi törvény bírói gyakorlattal egységes szerkezetbe foglalt szövege, a 7. §-hoz fűzött döntések E 1-E 4., 87., 88,o.) A megbízásra készített szakvélemény pedig soha nem lehet a megbízónál hivatalos irat a módosult Szjt. szabály fényében. Ha azonban az ilyen szakvéleményt hatósági /bírósági eljárásban, illetve a tágabb értelemben vett, kötelező rendelkezés ügyintézésének ügyirataként használják fel, az az előző bekezdésekben kifejtett álláspont nyomán minősül. 7. Szerzői és felhasználási jog gyakorlása szakvéleményekre A „szerzői mű” minősítés szükségképpen magával hozza, hogy állást kell foglalni arról, hogyan és milyen terjedelemben lehet szerzői jogot gyakorolni, illetve felhasználásijogot szerezni és gyakorolni a megrendelésre elkészített szakvéleményeken. Előre kell bocsátani, hogy a szakvélemény érzékelése (olvasása) nem minősül szerzői jogi értelemben felhasználásnak. Felhasználásnak csak az érzékelhetővé tétel tekinthető. így felhasználás a mű bármely anyagi, vagy nem anyagi hasznosítása [Szjt. 16. § (1) bekezdés]. A felhasználási módok példálózó felsorolásából kiindulva (Szjt. 17. §a) a szakvélemények esetében tipikusan előforduló felhasználási cselekmények a következők:- többszörözés (rögzítés és másolatkészítés, ideértve az átvételt és az idézést is; a magáncélú másolatkészítés az Szjt. 35. § (1) bekezdés keretei között szabad felhasználás, amelyhez engedély nem szükséges, és díjfizetéssel sem jár);- terjesztés (pl. a szakvélemény folyóiratban történő „megjelentetése”, amely magában foglalja a többszörözést is, vagy könyvtári nyilvános haszonkölcsönbe adása);- ma még nem tipikus, de elképzelhető a szakvélemény • jelenlévők számára képernyőn érzékelhetővé tétele (szerzői jogi értelemben: előadás), • vezeték útján vagy más módon távollevők számára érzékelhetővé tétele (nyilvánossághoz közvetítés), • gyűjteményes műbe (Szjt. 7. §), vagy a szerzői joghoz kapcsolódó jogi védelemben részesülő adatbázisba foglalás (törvénymódosítás-tervezet alapján: Szjt. XI/A. fejezet; a jelen vélemény készítése idején még nem hatályos), • átdolgozás. A hatósági/bírósági kirendelésre/megkeresésre készített szakvélemények esetében a helyzet meglehetősen egyszerű. A hatósági/bírósági eljáráshoz, vagy más kötelező rendelkezés ügyintézéséhez kapcsolódó ügyirati funkcióba kerüléstől kezdve a szerzői jogi védelem nem érvényesül, tehát a szerzői jog nem gyakorolható, és az eljáráshoz szükséges felhasználási jogot sem kell megszerezni a szakértőtől. Ennek oka az Szjt. 1. §-ának (4) bekezdése bármely említett ügyiratra nézve. Ezen a „magasabb szinten” esik ki a védelemből a szakvélemény. Ha pedig elméletben felvetjük, hogy ez a kizárás nem is érvényesülne, az egyedi aktusok kibocsátására irányuló eljárásokban akkor is érvényesülne a szabad felhasználás: az Szjt. 41. §ának (3) bekezdése alapján bírósági/hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. A szabad felhasználás körében pedig a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye sem szükséges [Szjt. 33. §-ának (1) bekezdése]. Mindebből pedig az következik, hogy az Szjt. alapján a szakvéleményekre - ha szerzői műnek minősülnek is - a szerzői jog bármely kötelező jellegű (vagy normatív, vagy egyedi) rendelkezés körében történő ügyintézéshez kapcsolt ügyirati funkcióban és e funkció betöltésétől kezdve másként sem gyakorolható. Ennek hatása az, hogy az ezekben az esetekben megállapított/kikötött és fizetett szakértői
