Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Touréné Ágoston Erika, Dr. Bencze Gábor: Szabadalmazhatósági esettanulmányok a biotechnológia tárgyköréből
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 5. szám 2002. október TOURÉNÉ ÁGOSTON ERIKA - DR. BENCZE GÁBOR Szabadalmazhatósági esettanulmányok a biotechnológia tárgyköréből I. Részszekvenciák szabadalmazhatósága Bevezetés Az élő szervezetekben a genetikai információ kódját a nukleinsavak bázissorrendje (nukleotidszekvencia vagy röviden szekvencia) tartalmazza. A szekvencia meghatározása közvetlen hozzáférést biztosít a genetikai információhoz és lehetővé teszi annak gyakorlati hasznosítását. A különböző genom-projektek egy-egy faj teljes bázissorrendjének megfejtésére irányulnak. A nukleotidszekvencia egy meghatározott szerkezetű szerves molekula, amelynek bármely részlete szabadalmazható találmány tárgya lehet. Ezt sokan vitatják, mert aggódnak, hogy a szabadalmi rendszert kihasználva korlátozott számú tőkeerős vállalat monopolizálhatja a genetikai információ hasznosítását. Nyilvánvaló azonban, hogy a vegyületek egy csoportját sem lehet kizárni a szabadalmi rendszerből csupán azért, mert hasznosítása erős érdekütközésekkel járhat. A biotechnológia területén éppúgy, mint a technika bármely más területén oltalmazni kell a szellemi tulajdont, ugyanakkor vigyázni kell, hogy a szabadalom által biztosított kizárólagos hasznosítási jog arra korlátozódjon, amit a találmány alkotói ténylegesen feltaláltak. A nukleotidszekvenciákra adott szabadalmak régóta megszokottak az iparjogvédelmi gyakorlatban (pl. ,,X fehérjét kódoló nukleinsav....”). A 90-es évek közepétől azonban újszerű oltalmi igény jelentkezett a szekvenciákkal kapcsolatban. Ma már az adatbankokban megjelenő új szekvenciainformáció legnagyobb részét automatizált eszközökkel nyerik, és bárki számára hozzáférhető szoftverek segítségével elemzik. Az elemzés nagyon sok információt nyújt a szekvenciáról és bizonyosjellegzetes szerkezeti motívumok alapján a szakember hipotézist állíthat fel a gyakorlati hasznosítás lehetőségére is. A tényleges biológiai funkció meghatározása és a hasznosítás kidolgozása további nagy szellemi és anyagi ráfordítást igényel. A hipotetikus funkció alapján adott szabadalom gátolhatja az adott technikai probléma tényleges megoldását, a valódi találmány létrejöttét. Cikksorozatunkban a szekvenciák szabadalmazása során felmerülő leggyakoribb problémákat tekintjük át. Első cikkünk tárgya a részszekvenciák szabadalmazása. A részszekvenciák olyan rövid DNS-ffagmensek, melyek jellegzetes képviselői az úgynevezett EST-szekvenciák. Ezek szabadalmazhatósága sok vitát váltott ki a szakemberek között. Az EST-szekvenciák (expressed sequence tag) cDNS- ből származó random DNS-szakaszok. A cDNS a citoplazmából izolált mRNS-ből visszakonvertált DNS. Ebből következik, hogy az EST-szakaszok a genom fehérjét kódoló részét képviselik. Pontosabban olyan gének részei, amelyek aktívak voltak abban a szövetféleségben, amelyből a mRNS-t kivonták. Az EST-szakaszok a teljes genom szekvenálására irányuló projektek köztes termékeinek is tekinthetők. Létrehozásuk és szekvenciájuk meghatározása ismert technikákkal történik. Térképhelyük a genomban meghatározható. Szekvenciájuk azonos egy ismert vagy később meghatározásra kerülő gén szekvenciájának egy részével, ezért az EST-szekvencia próbaként használható a teljes gén azonosítása során. Az EST-szekvenciák és más részszekvenciák szabadalmazása akkor válik vitathatóvá, ha a bejelentő egy részmegoldás birtokában, a teljes megoldás oltalmát igényli, vagy legalábbis vámházat szeretne állítani a tényleges megoldásra vezető hídra. A szabadalmi hivatalok folyamatosan fejlesztik azt a kritériumrendszert, amellyel az adott törvényi keretek között kezelni tudják a technológia fejlődésével változó oltalmi igényt. Az európai, az amerikai és a japán szabadalmi hivatal többször módosította módszertani útmutatójának a biotechnológiai találmányokra és ezen belül a szekvenciákra vonatkozó részeit. A három hivatal közötti trilaterális együttműködés keretében (http://www.european-patentoffice-org/tws) több projekt is foglalkozik a biotechnológiai találmányokkal. A 3b3 jelű projekt irányítói összeállítottak egy gyűjteményt olyan elképzelt esetekből, melyek jól reprezentálják a szekvenciákra vonatkozó szabadalmi bejelentésekben felmerülő tipikus problémákat, és összehasonlították, hogy az együttműködésben részt vevő hivatalok hogyan bírálják el a modellként szolgáló eseteket az újdonság, feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság), ipari alkalmazhatóság (hasznosság), megvalósíthatóság (kielégítő feltárás), egység stb. szempontjából. Cikkünkben a trilaterális projekt modelleseteit felhasználva bemutatjuk a részszekvenciákra vonatkozó oltalmi igény érdemi elbírálása során érvényesülő szempontokat a Magyar Szabadalmi Hivatal gyakorlatában. A vizsgált hipotetikus esetek érdemi elbírálására felhozott érvrendszer ismertetésekor elsősorban a hatályos szabadalmi törvény (1995. évi XXXIII. törvény) és a módszer
