Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Hírek, események. Tidrenczel Béla: A Magyar Szabadalmi Hivatal Nemzetközi tevékenységének főbb jellemzői 2001 második felében
Hírek, események 41 használni. A korábban kialakított szerződéses gyakorlat alapján továbbra sem kell a felhasználónak előadóművészi ismétlési jogdíjat fizetni, amennyiben az első sugárzást követő egy évben egy alkalommal ismétlik a műsort. A jogdíjközlemény figyelemmel van a felhasználók helyzetére olyan szempontból is, hogy amennyiben az eredeti (első) felhasználó a felvétel ismételt sugárzására más felhasználónak ad engedélyt, a fizetendő jogdíj mértékét ez utóbbi felhasználó műsorszolgáltatási jellege és vételkörzete határozza meg. Tekintettel arra, hogy a nem közszolgálati műsorszolgáltatók (kereskedelmi és közműsor-szolgáltatók) műsorszolgáltatási szerződésükben közszolgálati műsorok sugárzására vállalnak kötelezettséget, a jogdíjközlemény a közszolgálati műsorok sugárzásának arányát a nem közszolgálati műsorszolgáltatók esetében is figyelembe veszi, és annak a műsorszolgáltatás feltételeként szabott arányt meghaladó, megfelelően mérhető, illetve dokumentálható vállalása esetén jogdíjkedvezményt biztosít. A felhasználás részletes feltételeit az ÉJI és a felhasználó között megkötött szerződés állapítja meg, melyben ki kell térni az adatszolgáltatás tartalmára és esedékességére. Amennyiben a felhasználás részletes feltételeiről szóló szerződés másképp nem rendelkezik, a felhasználó adatszolgáltatást köteles teljesíteni, amelynek tartalmaznia kell a felhasznált felvétel azonosításához, és a jogdíjak felosztásához szükséges adatokat (cím, perchossz, szereplők). Az előadóművészek ismétlési jogdíjának jogdíjközleményben történő meghatározása nagymértékben elősegíti a díjigény eredményes érvényesítését. Tekintettel arra, hogy az ÉJI az ismétlési jogdíjakat első ízben csak 2001 nyarán hirdette ki, a 2002. évben hatályos jogdíjközlemény változatlan módon határozza meg mind a fizetendő díjakat, mind pedig a felhasználás egyéb feltételeit (Magyar Közlöny 2002/2. száma). Békés Gergely S Újabb fejlemények a rádió- és televíziós szervezetek nemzetközi szomszédos jogi védelmében Napjainkban a szerzői joggal szomszédos jogok, vagyis az előadóművészeket, a hangfelvételek előállítóit, a rádió- és televíziós szervezeteket és a filmek előállítóit megillető jogok továbbfejlesztése érdekében nemzetközi szinten megtett jelentős lépéseket az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle (ISZJSZ) hasábjain az érdeklődő hazai olvasók is naprakészen követhetik nyomon. Az elmúlt évben az ISZJSZ „Hírek, események” rovata rövid összefoglalót tartalmazott az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelme tárgyában a Szellemi Tulajdon Világszervezetében 2000 decemberében összehívott diplomáciai értekezletről (ISZJSZ, 2001. április, 60. oldal), a WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottsága ötödik ülésén végbement fejleményekről a rádió- és televíziós szervezetek nemzetközi szomszédos jogi védelme érdekében (ISZJSZ, 2001. június, 24. oldal). A szomszédos jogok képezték a tárgyát két hosszabb terjedelmű tanulmánynak is (Munkácsi Péter. Az audiovizuális előadások védelméről tervezett nemzetközi szerződés, ISZJSZ, 2001. augusztus, 9. oldal; Dr. Békés Gergely: Előadóművészi jogok internetes környezetben, ISZJSZ, 2001. október, 8. oldal). 2001. november utolsó hetében 72 ország, valamint 31 államközi és nem kormányzati nemzetközi szervezet képviselőinek, szerzői jogászainak figyelme ismét a rádió- és televíziós szervezetek nemzetközi szomszédos jogi védelmét érintő javaslataira irányult a WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottsága hatodik ülése keretében. Az előző ülés óta két új javaslat érkezett az Európai Közösségektől, illetve Ukrajnától. Miután több küldöttség és nem kormányzati szervezet üdvözölte az európai javaslatot, kiemelve annak vitára és további pontosításra való alkalmasságát, az ülés elnöke a meghatározások kérdésével nyitotta meg a vitát. A „műsorsugárzás” (broadcasting) fogalmához kapcsolódóan az eltérő álláspontok a védelem terjedelmének meghatározásánál húzódtak meg. Egyes küldöttségek a Római Egyezményen, illetőleg a WPPT-n alapuló hagyományos fogalmi elemből indultak ki, míg az Európai Küldöttség szélesebb meghatározást adott azzal, hogy műsorsugárzás alatt a vezeték útján megvalósuló átvitel is értendő. A japán küldöttség álláspontja szerint a jövőbeli nemzetközi egyezmény védelmi köre ne terjedjen ki erre az esetre. Felvetődött a „műsorsugárzó” (broadcast), vagy a „műsorsugárzó szervezet” (broadcasting organisation) fogalmi meghatározása is, azonban az Európai Közösség ezt hangsúlyozottan nem támogatta. A „webcasting” kérdése nem csak az egyes tagállamok küldöttségeit, de számos nem kormányzati szervezetet is állásfoglalásra késztetett. Számos nem kormányzati nemzetközi szervezet, mint az ALAI, CISAC, a műsorsugárzó Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (AIR), vagy az IFPI kihangsúlyozták a programhordozó jelek védelmének fontosságát, továbbá azt, hogy az internet alapú szolgáltatók eltérő jelleget mutatnak a hagyományos műsorsugárzó szervezetektől, ezért nem lenne célszerű egybemosni a hagyományos műsorsugárzást és az eredeti, interneten történő műsorszolgáltatást. A vélemények elsősorban a hagyományos műsorsugárzás tekintetében mutatnak konvergenciát. Felmerült, hogy a kábeles vezeték útján közvetítést végzők (cablecasters) sugárzási cselekményei, amelyek a műsorsugárzókkal hasonlóságot mutatnak, védelemben részesülhetnek. Ugyancsak védelem illetné meg az interneten történő olyan átvitelt is, amely egyidejű a műsorsugárzással, tartalma vele megegyező, és ugyanazon műsorsugárzó készítette azt. Ellenvéleményt, további hozzászólásokat eredményezett
