Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon

Dr. Kovács Krisztina zésnek, valamint a fenntartható felhasználásnak az ágazati, illetve ágazatközi tervekbe, programokba és politikákba való integrálása. A 10. cikk alapján az, hogy a biológiai erő­források megőrzésének és fenntartható felhasználásának szempontját a nemzeti döntéshozatal során figyelembe ve­gyék, valamint a biológiai erőforrások felhasználásával kapcsolatos olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek célja a biológiai sokféleséget károsító hatások elkerülése, illetve minimálása. A 7. cikk c) pontja alapján pedig az, hogy azo­nosítsák a biodiverzitásra káros vagy feltehetően káros fo­lyamatokat és tevékenységfajtákat, és ezek hatásait minta­vétellel és más módszerekkel ellenőrizzék - egyes vélemé­nyek szerint a szellemi tulajdonjogok engedélyezése ilyen tevékenység.62 Példaként hozhatók fel a szabadalmi olta­lom alatt álló ún. „terminátor”-technológiák. Ezek lényege, hogy a genetikai mérnökség eredményeként a második ge­nerációs magok sterillé válnak, illetőleg a vetőmagokból kikelő növények egyes genetikai tulajdonságait csak a megfelelő vegyi katalizátorok külső alkalmazása révén le­het előhívni (a „verminátor” - a „vermin” jelentése: férgek, élősdiek). Az ezekre vonatkozó több mint 30 érvényes sza­badalom vörös posztó a CBD szellemiségét képviselők sze­mében: állításuk szerint ezek a technológiák erkölcstele­nek, és a globális élelmezésbiztonságot veszélyeztetik, kü­lönös tekintettel arra az 1,4 milliárd emberre, akiknek a megélhetése a termőföldeken megőrzött vetőmagtól függ. Nyilvánvaló, hogy e technológiák sikeres alkalmazása rendkívüli módon megnövelné a gazdálkodók megvásáro­landó anyagoktól való függését; ennek dacára a vetőmag­gyártó cégek azzal védekeznek, hogy a „terminátor” valójá­ban a biológiai biztonságot szolgáló zöld technológia, melynek célja a transzgenikus növényekben lévő gének nemkívánt áramlásának megakadályozása, míg a „vermi­nátor” a gazdálkodók számára új perspektívákat nyit: ők maguk szabályozhatják, hogy mikor kívánják az egyes jel­lemzőket előhívni.63 Mindazonáltal felrémlik a TRIPS 27. cikkének (2) bekezdése, amelynek alapján a tagállamok ki­zárhatják a szabadalmi oltalomból azokat a találmányokat, amelyeknek kereskedelmi hasznosítását a közrend vagy a közerkölcs megóvása érdekében meg kell akadályozni, ide­értve a környezet komoly károsodásának elkerülését is. Egyelőre mégis úgy tűnik, hogy a TRIPS alapján a szel­lemi tulajdon egyetlen olyan fonnája a világon, amely nem részesül oltalomban, a bennszülött közösségeké. Hagyományos tudás és szellemi tulajdonjogok A hagyományos tudásban rejlő értékek felismerése, vala­mint az eddig történt visszaélések tanulságai alapján a ha­gyományos tudás jogi oltalmának szükségességét több irányból is meg lehet indokolni. Ezek között szerepelnek méltányossági szempontok, a biológiai sokféleség megőr­zésével kapcsolatos megfontolások, a bennszülött és helyi közösségek hagyományos gyakorlatának és kultúrájának védelmére irányuló célkitűzések, a hagyományos tudás jogtalan felhasználásának és a további visszaélések meg­akadályozásának törekvése, valamint a hagyományos tudás 62 WWF International & CIEL, p. 7, 10. 63 The Crucible Group, p. 35-37.; RÁFI, 24 August 1998; The ETC Group, 31 January 2002 szélesebb körű felhasználása elősegítésének szándéka.64 Ezek a szempontok a korábbiakban kifejtettek alapján talán nem igényelnek különösebb magyarázatot. Jóval fonto­sabbnak tűnnek azok a kérdések, hogy az oltalom biztosítá­sára van-e lehetőség a már létező szellemi tulajdonjogok segítségével; ha igen, milyen formában és mértékben; ha nem, elképzelhető, illetve kívánatos-e a hagyományos tu­dást oltalmazó nemzeti és/vagy nemzetközi sui generis szellemi tulajdonjogi rendszerek létrehozása; és ha igen, milyen paraméterek szerint. A létező szellemi tulajdonjogok hagyományos tudásra történő alkalmazásának lehetőségeit már teljes körben fel­térképezték. Ennek alapján elmondható, hogy a szabadal­mak alkalmazására tipikusan nincs lehetőség, mivel a ha­gyományos tudás nagy része nem új, és generációk sora óta használt, így az újdonság mellett a feltalálói lépés követel­ményének teljesítése is csaknem reménytelen. Mindazo­náltal a genetikai és biológiai forrásokra építő biotechnoló­giai találmányok, illetve a praktikus eredményekhez veze­tő, nyilvánosságra még nem hozott technikák számára elvi­leg nyitva áll a szabadalmi oltalom lehetősége. Szabadal­makat lehetne adni például sajátságos gazdálkodói fajtákra, gyógynövényekre és egyéb haszonnövényekre is. Ezzel együtt egyszerűbb lenne a hagyományos tudás birtokosai­nak oltalmat szerezni egy, az újdonság szempontjából az UPOV-éhoz hasonló, rugalmasabb követelményrendszer szerint. A növényfajta-oltalom lehetősége a megkülönböz­­tethetőség, egyneműség és állandóság kritériumaira tekin­tettel a tipikusan apróbb módosításokkal és folyamatos fej­lődéssel jellemzett gazdálkodói fajták esetében ugyancsak többnyire kiesik, bár elvileg itt sem kizárt az oltalom lehe­tősége. A hagyományos tudás körébe tartozó kézműipari termékek, mint például bútorok, tárolóedények, ruhadara­bok, valamint kerámiából, bőrből, fából vagy más anyagból készült tárgyak külső megjelenése, formája formatervezési mintaoltalomban részesülhet, bár itt is felmerülhet az új­donság problémája. A védjegyek alkalmazására viszont a bennszülött és helyi közösségek által készített áruk, illetve az általuk nyújtott - például kereskedelmi - szolgáltatások tekintetében aggálymentes és széles körű lehetőség van. Különösen releváns lehet a földrajzi árujelzők - ezen belül is az eredetmegjelölések - által kínált lehetőség. Ezenkívül a nyilvánosságra nem hozott - főleg a bennszülött és helyi közösségek által titokban tartott - hagyományos tudás kap­csán alkalmazhatóak a tisztességtelen piaci magatartás ti­lalmára vonatkozó szabályok is. Mindezek az elvi lehetősé­gek azonban elsápadnak annak a realitásnak a fényében, hogy a szellemi tulajdonjogok megszerzésének, illetve ér­vényesítésének költségei a szellemi tulajdonjogokat a ha­gyományos tudás birtokosai számára általában elérhetet­lenné, és ezáltal értéktelenné is teszik.65 Többnyire nagyobb támogatást élvez a hagyományos tu­dás természetét és sajátosságait figyelembe vevő sui generis rendszer létrehozását javasoló megközelítés. A szellemi tulajdonjogi rendszer sokszor hivatkozott rugal­mas természetére tekintettel ennek nincs is akadálya: maga a WIPO létesítéséről szóló egyezmény is a szellemi tulaj-64 Correa, p. 5-8. 65 uo., p. 11—13.

Next

/
Thumbnails
Contents