Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon 19 dón tág értelmezésének talaján áll, amelynek alapján egy újabb szellemi tulajdonjogi oltami forma létrehozása nem vet fel elvi aggályokat.66 Ugyanakkor egy új sui generis rendszer gondolata számos összetett, koncepcionális, valamint gyakorlati kérdést is felvet: meg kell határozni az oltalom tárgyát, az oltalmi követelményeket, az oltalom alapján fennálló jog tartalmát, ajogosul takkörét, ajog megszerzésének módját, az oltalom időtartamát, valamint a jogérvényesítéssel kapcsolatos szabályokat. (Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata a WIPO 2000-ben felállított, genetikai forrásokkal, hagyományos tudással és folklórral foglalkozó kormányközi bizottságának munkája keretében jelenleg még csak kezdeti stádiumban van.) Az első kritikus kérdés úgy merül fel, hogy az oltalom a hagyományos tudásra en bloc vonatkozzon-e, tehát egy olyan rendszer-e a cél, amely egységes keretek között szabályozza a hagyományos tudás valamennyi formáját (ideértve a mezőgazdasági, tudományos, műszaki, gazdasági, orvosi, ökológiai tudást és a „folklór kifejeződéseit” - zene, tánc, kézműipari termékek stb. - is), vagy a hagyományos tudás különböző formáira differenciált szabályozást kellene alkotni. Nem tűnik célszerűnek egy olyan egységes szabályrendszer irányába tett kísérlet, amely a művészi alkotásoktól a gazdálkodói fajtákon át a hagyományos orvoslási módszerekig mindenre kiterjedne. Szerencsésebbnek ígérkezik külön kezelni pl. a művészeti alkotásokat (ideértve a folklór kifejeződéseit), megint külön az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai forrásokat és a hozzájuk kötődő tudást, és szintén külön a hagyományos orvoslást, ideértve a hagyományos gyógyszereket és gyógymódokat. A növényfajták sui generis oltalma tekintettel lehetne a gazdálkodói fajták sajátos jellemzőire.67 A kialakítandó oltalmi szabályozás tárgyának sokfélesége ugyan megnehezíti a helyzetet, mégis felfedezhetők olyan sajátosságok, amelyek a hagyományos tudás valamennyi formájára jellemzőek. A folklórral kapcsolatos WlPO-Unesco modell rendelkezésekben lefektetett szabályozásnak három olyan általános vonása is van, amelyek biológiai termékek és eljárások esetében is különösen helytállóak. Az első, hogy a rendszer jogosultként - meghatározott egyének helyett - tipikusan közösségekben gondolkodik. A második az oltalom tárgya kapcsán azon sajátosság figyelembevétele, hogy a közösségi innováció eredményei nem szükségképpen rögzített és végleges formájúak, sokkal jellemzőbb rájuk a folyamatos fejlődés — ezzel együtt számukra szellemi tulajdonjogi oltalom biztosítható. Végül a szabályozás a közösségi szellemi tulajdon oltalmának időtartamát úgy határozza meg, hogy az mindaddig fennáll, ameddig a közösség innovatív tevékenységet folytat.68 Bármilyen formájú sui generis szabályozás létrehozása kapcsán felmerül azonban egy igen lényeges és általános érvényű kérdés: a kizárólagos jogok engedélyezésének kívánatossága. Sokak szemében egy hagyományos tudással kapcsolatos sui generis szellemi tulajdonjogi rendszer éppen a szellemi tulajdonjogok nyugati koncepciója és a bennszülött és helyi közösségek kultúrái közötti alapvető WIPO Report on Fact-Finding Missions, p. 24. Correa, p. 14. The Crucible Group, 4. Patents összeférhetetlenség miatt téves és helytelen elképzelés. Az ellenzők szerint ily módon ezeket a közösségeket és forrásaikat a piacgazdaság szférájába helyezik, ami eláraszthatja és végül el is pusztíthatja őket. Sokkal jobb lenne, ha a nemzeti és nemzetközi szellemi tulajdonjogi rendszerek csupán annyit biztosítanának, hogy a hagyományos tudást ne lehessen jogtalanul elsajátítani.69 A jogtalan elsajátítás ellen való védekezés, mint a hagyományos tudás védelmének egyik lehetséges módja nem eredményezne olyan monopoljogokat, amelyek a hagyományos tudás birtokosainak világnézetével, kultúrájával és szokásaival ellentétben állnának. Ehelyett megteremtené a jogi kereteket ahhoz, hogy a hozzáférésről szóló nemzeti jogszabályba vagy szokásjogba ütközően megszerzett hagyományos tudás felhasználását meg lehessen akadályozni. E megközelítés előnye lenne továbbá az is, hogy az oltalom nem kötődne semmilyen formájú regisztrációhoz, és olyan hosszú ideig tartana, ameddig a rá okot adó feltételek fennállnak. A jogtalan elsajátítás ellen való védekezési rendszer kialakításának első lépcsőit a hagyományos tudás dokumentációjának megvalósítása, valamint a származási hely feltüntetésének és a felhasználáshoz adott hozzájárulás igazolásának a megkövetelése jelentik.70 Az első és talán legfontosabb lépés a hagyományos tudás dokumentációja, e nélkül ugyanis nem lehetséges az ún. defenzív publikáció, amelynek révén a jogtalanul elsajátítok újdonsága aláásható. Erre elsősorban azért van szükség, hogy a visszaélések következtében megadott szabadalmakat ne kelljen megtámadni. Az ilyen szabadalmak megadására sok esetben azért kerül sor, mert a bejelentés vizsgálata során a vonatkozó hagyományos tudás nem volt feltárható a technika állásának részeként. Ennek oka, hogy bár - a bennszülött és helyi közösségek dokumentációs kezdeményezéseinek eredményeként - világszerte jelentős mennyiségű hagyományos tudást gyűjtöttek össze adatbázisok formájában, ezek nem képezik részét az osztályozott nem szabadalmi irodalomnak, így ahhoz a szabadalmi elbírálók nem fémek hozzá. Közismert, hogy egy szabadalom megsemmisítése időigényes, költséges és bonyolult eljárást igényel - az talán már kevésbé, hogy a jelenlegi szabadalmi rendszer e sajátos termékei elleni fellépés sikere többnyire az érintett közösségek rámenősségén, a magánszervezetek által nyújtott segítségen és a jótékony célú jogi közreműködésen múlik. Bár a „kalóz” szabadalmak egy részét sikerült megsemmisíteni, jelentős részüket a fenti okból meg se támadják. A jogtalan elsajátítás elleni védekezés hátránya ugyanakkor, hogy ezen a módon nem biztosítható a hasznok megosztása; sőt, a defenzív publikáció az újdonsággal együtt a haszonmegosztási kötelezettségre való hivatkozást is alááshatja, miután a dokumentált tudás a technika állásának részévé válik.71 A jogtalan elsajátítás elleni védekezés megközelítését a WIPO kormányközi bizottságának munkája is követi, miután a WIPO az 1998/99-es biennium során folytatott, 28 országra kiterjedő tényfeltáró missziója keretében a jogtalan elsajátítás elleni védekezést a hagyományos tudás birtokosainak a szellemi tulajdonjogi oltalommal kapcsolatos egyik legfőbb igényeként azonosította. A Nemzetközi Iroda a bizottság második 69 Correa, p. 9. 70 Correa, p. 15, 18. 71 Correa, p. 18; WIPO/GRTKF/IC/2/6, p. 3 -4.
