Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
16 Dr. Kovács Krisztina Tanácsát (IBPGR), a FAO-nál működő titkársággal, a FAO pedig nemzetközi politikai fórumként felállította a Növényi Genetikai Források Bizottságát. Itt a fejlődő országok feszegetni kezdték, hogy „az emberiség közös öröksége'’ a genetikai források szabad felhasználása mellett nem jelenti-e egyúttal azt is, hogy a források védelmére vonatkozó kötelezettségek, valamint az azokból származó hasznok is közösek. Ellentmondásosnak találták ugyanis, hogy a fejlődő világ által megőrzött és fenntartott forrásokhoz a hozzáférés ugyan szabad, de a formális innovációs rendszerben e források alapján kifejlesztett új növényfajtákra vonatkozóan kizárólagos szellemi tulajdonjogok keletkeznek. Ezzel párhuzamosan komoly erőfeszítések történtek a genetikai források termőföldekről való összegyűjtésére és a megfelelő raktározás biztosítására. Bár az összegyűjtött anyag túlnyomórészt délről származott, nagy mennyiséget északi génbankok fogadtak be - részben a fejlett ipari országokban adott lehetőségek, részben politikai okok miatt. Bár a FAO genetikai forrásokkal kapcsolatos tevékenysége több évtizedes múltra tekint vissza, csak 1983-ban került sor a tagállamok részéről a növényi genetikai forrásokról szóló nemzetközi szerződés (International Undertaking on Plant Genetic Resources) - a genetikai források megőrzése és fenntartható hasznosítása terén való együttműködésről szóló, nem kötelező erejű megállapodás - létrehozására. Az eredeti megállapodást később kiegészítették a nemesítői, illetve gazdálkodói jogokat elismerő rendelkezésekkel. Bár a megállapodás továbbra is úgy beszélt a növényi genetikai forrásokról, mint az emberiség közös örökségéről, ezt a koncepciót később, a CBD létrehozásakor elsodorta a nemzetállamok genetikai forrásaik feletti szuverén jogait hangsúlyozó politikai premissza. Az 1980-as években az IBPGR a növényi genetikai források megőrzése céljából megkezdte az ex situ gyűjtemények nemzetközi hálózatának kiépítését, és az 1990-es évek elején e hálózatot összekapcsolták a FAO hálózatával, azonban a hálózattal együtt átadott genetikai források jogi helyzete teljesen rendezetlen volt, és egészen 2001-ig az is maradt.57 A megállapodás szövegének a CBD-vel való összhangba hozására irányuló tárgyalások 1994-ben kezdődtek meg. Ezek eredményeképpen született meg a 2001. novemberében elfogadott, felülvizsgált és „Szerződésinek (Treaty) átkeresztelt szöveg. A szerződés mind a CBD, mind a TRIPS összefüggésében nagy jelentőséggel bír, ugyanis fő célkitűzése - a CBD- vei összhangban, a fenntartható mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság érdekében - az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai források megőrzése és fenntartható felhasználása, valamint a felhasználásukból eredő hasznok tisztességes és méltányos megosztása. A szöveg revíziójára elsősorban azért volt szükség, mert bár a CBD hatálybalépése után szakítani kellett az emberiség közös örökségének ideáján alapuló korlátlan hozzáférés elvével, a legfontosabb élelmiszemövények esetében mégis megoldást kellett találni az egymástól való kölcsönös genetikai függőség sajátos problémájára. Ezekben az esetekben a CBD általános modelljén - a szolgáltató és az átvevő ország közötti kétoldalú megállapodáson - alapuló rendszer rendkívüli módon elnehezítené a genetikai anyagnak az élelmiszerbizton57 The Crucible Group, 2. Plants ság szempontjából nélkülözhetetlen szabad áramlását. Másrészt e körben a genetikai forrásokhoz való hozzájutás egyenként elkülönülő aktusaival kapcsolatos kereskedelmi érték felbecslése csaknem lehetetlen, és a génáramlás nyomon követésének költségei valószínűleg túlszárnyalnák a származási országnak járó hasznokat. Ezen túlmenően rendezni kellett a CBD hatálya alá nem tartozó ex situ gyűjtemények jogi helyzetének problémáját. A szerződés minderre tekintettel az emberiség tápanyagszükségletének 85%-át biztosító 64 élelmiszemövényre vonatkozóan a genetikai forrásokhoz való könnyített hozzáférést lehetővé tevő sokoldalú rendszert, továbbá a haszonmegosztás megvalósítását szolgáló sokoldalú alapokat hoz létre. A szerződés TRIPS-szel való viszonya problematikus. Egyfelől a TRIPS nem tiltja meg, hogy tagállamai a növényi genetikai forrásokra vonatkozóan szabadalmi jogokat engedélyezzenek. A szabadalmas kizárólagos joga pediga kísérleti célú cselekményekre vonatkozó kivétel alkalmazásától függően - a forráshoz való hozzáférés meggátolását vetíti előre. Amennyiben tehát a szerződés hatálya alá tartozó genetikai forrásra szabadalmat adnak, a forrás elérhetetlenné válhat a sokoldalú hozzáférési rendszerben azt igénylő országok számára. Másfelől a TRIPS nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely biztosítaná, hogy a szóban forgó genetikai forrásokra vonatkozó szabadalmakból származó hasznokat tisztességesen és méltányosan megosszák.58 Ugyanakkor a szerződés külön cikkben, tételesen rendelkezik a gazdálkodói jogok védelméről, amit a TRIPS alapján a szellemi tulajdonjogi rendszernek nem kell biztosítania. A CBD hozzáférésről és haszonmegosztásról szóló rendelkezéseivel szoros összefüggésben áll az in situ megőrzésről szóló 8. cikk (j) bekezdése. Eszerint „a tagállamok - amennyire lehetséges, a megfelelő módon és nemzeti jogalkotásuk szerint- elismerik, megőrzik és fenntartják a bennszülött és helyi közösségek hagyományos életmódokat megtestesítő, a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása szempontjából jelentős tudását, innovációit és szokásos gyakorlatát, valamint elősegítik azoknak a birtokosok beleegyezésével történő szélesebb körű alkalmazását, továbbá ösztönzik az azok felhasználásából eredő hasznok méltányos megosztását”. A „hagyományos tudás” a bennszülött és helyi közösségek generációról generációra öröklődő - többnyire évszázados - hagyományain alapuló tudás, amelynek fő sajátosságaiként általában a szóbeli úton való továbbadást, az adott néphez vagy területhez való kötődést, a változó környezethez való alkalmazkodásnak köszönhető folyamatos fejlődést, továbbá a tudás tapasztalati és jellemzően gyakorlatijellegét, valamint közösségi mivoltát szokták felsorolni.59 * Ez a tudás - például az élelmiszemövények hosszú távú szelektív nemesítését vagy a gyógynövények felhasználását tekintve - fontos információk forrása a biológiai sokféleség gondozása, illetve a társadalom számára hasznos új termékek kifejlesztése szempontjából egyaránt. A hagyományos tudás és a szellemi tulajdonjogok kapcsolatának kérdésében a vélemények erősen megoszlanak. 58 WWF International & CIEL, p. 14.; The Crucible II Group, Vol. I, p. 55. 59 WIPO Report on Fact-Finding Missions, p. 25.; WWF International & CIEL, p. 4.; SCBD: Traditional Knowledge and the Convcnion on Biological Diversity (szóróanyag)
