Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon 15 tulajdonjogokkal kapcsolatos „generálklauzulája”, amelyet a 16. cikk 5. pontja tartalmaz. E szerint a szerződő felek, felismerve, hogy a szabadalmak és más szellemi tulajdonjogok hatással lehetnek az egyezmény végrehajtására, ebben a tekintetben együttműködnek - a nemzeti jogalkotás és a nemzetközijog figyelembevételével - annak biztosítására, hogy e jogok segítsék és ne hátráltassák az egyezmény céljainak megvalósítását.53 A szellemi tulajdonjogok általában véve a biodiverzitás megőrzésének számos vetületét érintik, azonban kiemelt jelentőséggel a TRIPS és a CBD egyes konkrét rendelkezései kapcsán az alábbi négy kérdéskör tekintetében bírnak: — a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és a felhasználásukból eredő hasznok tisztességes és méltányos megosztása; — a bennszülött és helyi közösségek tudásának, innovációinak és gyakorlatának megőrzése és figyelembevétele; — a technológia átadása; — a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható haszno, 54 sitasa. A genetikai forrásokhoz való hozzáférés CBD szerinti, korábban ismertetett szabályainak és a tisztességes és méltányos haszonmegosztás követelményének érvényesülését a TRIPS szerint biztosítandó szellemi tulajdonjogok megzavarhatják. A szellemi tulajdonjogokat igen gyakran olyan jogosultak szerzik meg, akik (amelyek) a genetikai forrás származási országától különböző ország(ok)ból származnak. Ennek következtében a CBD céljainak megvalósulása azt feltételezi, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjainak a genetikai forrásokhoz való hozzáférése előzetesen közölt beleegyezés alapján, kölcsönösen elfogadott feltételek szerint, valamint a hasznok tisztességes és méltányos megosztását biztosító rendelkezések mellett történt. A helyzet azonban távolról sem mindig ez. A genetikai forrásokat a formális innovációs rendszerben felhasználó országoknak (többnyire fejlett ipari országoknak) a hasznok megosztására irányuló erőfeszítések csak igen korlátolt mértékben vagy egyáltalán nem állnak érdekükben. Ezen országok szabadalmi hivatalai számos esetben adtak meg a fejlődő országok bennszülött és helyi közösségeinek forrásaira vonatkozó szabadalmakat anélkül, hogy ebbe e közösségek belegyeztek volna, illetve ebből számukra bármiféle haszon is származott volna. 55 A genetikai források egzotikus helyszínekről történő jogosulatlan beszerzéséhez hasonlóan súlyos problémákat vet fel a források génbankoktól való megszerzése is. Számos esetben előfordul, hogy a világ közössége számára nyilvános gyűjteményekben letétben őrzött, többnyire hagyományos gazdálkodói fajtákból származó anyag tekintetében a megfelelően - vagy inkább nem megfelelően - szélesre szerkesztett igénypontok segítségével igényelnek kizárólagosjogokat. Sokak szerint az ilyen szabadalmak nyilvánvalóan ellentétesek a CBD célkitűzéseivel, és a minimális követelmény az lenne, hogy a bejelentéseket ne is vizsgálják tovább, ha a haszonmegosztásra vonatkozó megállapodás bizonyítékként nem áll rendelkezésre. A genetikai forrásokat szolgáltató országoknak (többnyire fejlődő or-WWF International & CIEL, p. 3. uo., p. 4-7. uo„ p. 12-13. szágoknak) a haszonmegosztást célzó erőteljes intézkedésekre való törekvés áll érdekében. Ezekben az országokban azonban a TRIPS-et fel lehet használni az ilyen törekvések - például a haszonmegosztást, illetve az átadott anyagra alapuló fejlesztéshez való hozzájárulást megkövetelő nemzeti előírások—aláásására. Az ilyen esetekben komoly kilátás van arra, hogy akár a kétoldalú tárgyalások, akár végső soron a WTO vitarendezési eljárása keretében a TRIPS 30. cikkére hivatkozzanak. E szerint a tagok rendelkezhetnek a szabadalomból eredő kizárólagos jogok hatálya alóli meghatározott kivételekről, feltéve, hogy az ilyen kivételek nem ésszerűtlenül ellentétesek a szabadalom szokásos hasznosításával és nem sértik aránytalanul a szabadalmas jogos érdekeit, figyelembe véve harmadik felek jogos érdekeit is. E hivatkozás esélyeit nehéz pontosan megjósolni, de a siker vagy kudarc mindenképpen a TRIPS más rendelkezéseinek értelmezésén fog múlni. Nyilvánvaló, hogy a genetikai forrásokat tipikusan szolgáltató fejlődő országok számára a szabadalmakkal, illetve a növényfajták sui generis oltalmával kapcsolatos kötelezettségek tekintetében szűkítő értelmezés, míg az alkalmazható kivételek tekintetében bővítő értelmezés lenne kedvező.56 Végül az élelmezési és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai forrásokhoz való hozzáférés és a belőlük származó hasznok megosztása körében külön említést érdemel e források speciális helyzetének kérdése. A Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatás Konzultációs Csoportjának (CGIAR) Nemzetközi Központjai őrzik letétben a nemzetközi közösség számára a világ ex situ körülmények között lévő, élelmezési felhasználású növényi genetikai forrásainak mintegy 40%-át: több, mint félmillió hozzáférhető genetikai forrást. A központok a kutatók számára évente több mint 600 ezer alkalommal biztosítanak díjmentes hozzáférést, többnyire a fejlődő országokban. A több mint 60 országból - felerészben déli országokból - származó kurátorok által irányított és több mint 40 ország, számos nemzetközi intézet és magánalapítvány által finanszírozott CGIAR a világ legnagyobb, a déli országok érdekében tevékenykedő, megőrzéssel és nemesítéssel foglalkozó szervezete, amely eddig több mint 50 ezer mezőgazdasági kutatót képzett ki. A központok Dél fejlődő országai számára egyben a világ legnagyobb genetikaiforrás-szolgáltatói a nemzeti (köz- és magánfinanszírozású) nemesítési programok támogatásához, ezenkívül saját fajtákat is nemesítenek, amelyeket díjmentesen bocsátanak a déli országok gazdálkodóinak rendelkezésére. A központok a nemesítéshez használt genetikai anyag minél szélesebb körű és szabadabb áramlását hivatottak szolgálni. Az általuk gondozott anyag összegyűjtése csaknem teljes egészében a CBD hatálybalépése előtt történt — ami azért lényeges, mert a CBD hatálya az ilyen ex situ gyűjteményekre nem terjed ki. Az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek elejéig tartó időszakban, amikor az új, növelt hozamú fajták számos déli országban kezdték gyors ütemben felváltani a helyi fajtákat, feltámadt az aggodalom, hogy pótolhatatlan források vesznek el, amelyek megőrzése érdekében nemzetközi szintű erőfeszítésekre van szükség. Ebben az időszakban hozta létre a CGIAR a Növényi Genetikai Források Nemzetközi
