Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
4 Dr. Kovács Krisztina az élőlények, köztük az emberek, közösséget alkotnak, kölcsönhatásban egymással és az őket körülvevő levegővel, vízzel és talajjal. A biológiai sokféleség forrásaira épül minden emberi civilizáció: a természetből nyeljük az élelmet, a fűtéshez, ruházkodáshoz és építkezéshez használt anyagokat, a gyógyszereket. A biodiverzitás gondoskodik a levegő és a vizek tisztaságáról, a hulladékok méregtelenítéséről és lebontásáról, a Föld klímájának stabilizálásáról, az árvizek, aszályok, szélsőséges hőmérsékleti ingadozások és szélerők mérsékléséről, a talaj termékenységéről, a növények beporzásáról, a kórokozók féken tartásáról. A Földön lévő élet gazdagsága 3,5 milliárd éves természeti fejlődés eredménye, amelyet az ember egyre növekvő mértékben formál: a természeti erőforrások fokozódó felhasználása a környezet fokozódó pusztításával járt. A fajok a természetesnél 50-100-szorosan nagyobb ütemben tűnnek el; becslések szerint 34 000 növény- és 5200 állatfaj a kihalás szélén áll. A biológiai sokféleséget azonban legjobban az erdők, vízparti területek, korallzátonyok és egyéb ökológiai rendszerek pusztulása fenyegeti. A Föld erdőinek közel 45%-a már elveszett, nagyrészt az elmúlt évszázad során - ezen belül 1980 és 1990 között akkora terület esőerdő tűnt el, mint Ecuador és Peru együttvéve—és a pusztulás folytatódik: a trópusi erdők csaknem évente 1%-os arányban tűnnek el (ez percenként kb. 29 hektárt jelent). A Föld korallzátonyainak 60%-át fenyegeti az emberi tevékenység. A hagyományosan halászott halfajták mintegy 70%-a túlterhelt felhasználás alatt áll vagy kimerült, csaknem ezer halfajtát a kihalás fenyeget. A számtalan fajnak otthont adó tengerparti élővilág fele már elpusztult. Minden egyes kihaló növényfajjal kb. 30 más faj pusztul együtt, többségükben mikroorganizmusok, amelyek alapvető szerepet játszanak az ökológiai rendszerek működésében. A globális felmelegedés és az ózonréteg csökkenése tovább súlyosbítja a helyzetet. A biológiai sokféleség csökkenése következtében az ökológiai rendszerek kevésbé termelékennyé és sebezhetőbbé válnak: egyre kevésbé képesek kezeim az árvizek, aszályok, hurrikánok és más természeti katasztrófák, valamint az ember által okozott (elsősorban a környezetszennyezéssel kapcsolatos) megterhelést. Az erdőirtás következtében fellépő árvizek és viharok által okozott károk már ma hatalmas összegeket emésztenek fel, és a helyzet a felmelegedés miatt csak romlani fog. Ezek a változások visszafordíthatatlanok, miközben az emberiség túlnépesedése következtében a biológiai források elvesztése egyre katasztrofálisabb következményekkel fenyeget. A Föld népességének szegényebb része számára a természeti erőforrások elvesztése a megélhetési feltételek 85-90%-át veszélyezteti. 2000-ben a világ 828 millió krónikusan alultáplált embert számlált. Az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re 9 milliárdos népesség élelmezéséről kell majd gondoskodni, miközben a természeti erőforrások felhasználása a túlnépesedésnél is gyorsabb ütemű: 1950 óta a népesség megkétszereződött, míg a világgazdasági termelés ötszörösére emelkedett; a gazdasági növekedésből származó előnyök ugyanakkor relatív kis számú fejlett országban összpontosulnak.2 E körülmények fokozódó nemzetközi tudatosulása vezetett az 1992. június 5-én Rio de Janeiróban elfogadott és 2 SCBD, www.biodiv.org; The Crucible II Group, Vol. 1, p. 8-9. több, mint 150 ország által aláírt, 1993. decemberében hatályba lépett Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity, a továbbiakban: CBD) létrehozásához.3 (Külön említést érdemel, hogy az egyezményt az Egyesült Államok és Japán azóta sem ratifikálta.) A tagállamok számára kötelező erejű CBD három fő célkitűzést fogalmaz meg, ezek: a biológiai sokféleség megőrzése, a biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható felhasználása, és a genetikai források felhasználásából származó hasznok tisztességes és méltányos megosztása. A biológiai sokféleség komponenseinek megőrzése történhet természetes környezetükben, azaz in situ (tipikusan védett területeken és termőföldeken), illetve természetes környezetükön kívül, azaz ex situ (tipikusan génbankokban és botanikus kertekben). A CBD alapján a tagállamoknak mindkét módon a lehető legteljesebb mértékben törekedniük kell a területükön található biodiverzitás megőrzésére. Érdemes kiemelni, hogy az egyezmény elvi éllel első helyen az in situ megőrzésre koncentrál (8. cikk); az ex situ megőrzés kötelezettségéről „döntően az in situ intézkedések kiegészítése céljából” rendelkezik, külön hangsúlyozva, hogy arra lehetőleg a származási országban kerüljön sor (9. cikk). A tagállamok további alapvető kötelezettsége a fenntartható felhasználás, aminek jelentése a biológiai sokféleség komponenseinek „olyan módon és ütemben történő felhasználása, amely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne rejlő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és törekvéseinek kielégítésére” (2. cikk). A biodiverzitás felhasználásával kapcsolatban a fenntarthatóság kritériumán túlmenően a CBD-nek van egy további sarkalatos pontja. A genetikai forrásokat a közelmúltig az emberiség közös örökségének tekintették, ennek megfelelően azok a szabad áramlás és felhasználás elve alá estek. Ezt a hagyományosan rögzült és világszerte érvényesülő elvet törte át a CBD annak deklarálásával, hogy a tagállamok szuverén joga saját genetikai forrásaik felhasználása saját környezetpolitikájuk szerint (3. cikk). Itt érdemes kitérni arra, hogy a CBD szerint „genetikai forrás” a tényleges vagy potenciális értékkel bíró genetikai anyag; „genetikai anyag” pedig bármely növényi, állati, mikrobiális vagy más eredetű, az öröklődés funkcionális egységeit tartalmazó anyag (2. cikk). (A „tényleges vagy potenciális érték” értelmezése tekintetében a CBD preambulumának első bekezdése adhat eligazítást, amely szerint az egyezményt a biológiai sokféleség és komponensei „ökológiai, genetikai, társadalmi, tudományos, oktatási, kulturális, rekreációs és esztétikai értékeinek” tudatában hozták létre. Ennek alapján nehéz olyan esetet elképzelni, amikor a genetikai anyag nem tekinthető genetikai forrásnak. Lényegesebbnek tűnik, hogy „az öröklődés funkcionális egységei” magukban foglalják a szervezeteket, azok részeit, valamint a szövetmintákból nyert, DNS-t vagy RNS-t tartalmazó biokémiai kivonatokat, mint pl. gének, plazmidok stb.4). A tagállamoknak a saját területükön lévő genetikai források felhasználásával kapcsolatos szuverenitására tekintettel alapvető jelentőségű a CBD 15. cikke, amely a genetikai 3 A CBD-t Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki; rendelkezéseit 1994. május 25. napjától kell alkalmazni. 4 WIPO/GRTK/IC/1/3, Annex 3
