Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Hírek, események. Tidrenczel Béla: A Magyar Szabadalmi Hivatal Nemzetközi tevékenységének főbb jellemzői 2001 második felében
Hírek, események 39 Az előadóművészek ismétlési jogdfjáról I. Előadóművészi teljesítményekkel pár évtizeddel ezelőtt tipikusan színházakban, koncerttermekben találkozhattak a nyilvánosság tagjai. Előadások megtekintésére - az elektronikus médiumok kialakulásával és a technika rohamos fejlődésével - egyre szélesebb körben van lehetőség, és ma már többnyire otthonról, rádió- illetve televíziókészülékünk segítségével élvezzük az előadóművészek teljesítményét. A több évtizede működő közszolgálati rádió és televízió sok energiát fektetett a méltán világhírű magyar előadók előadásának rögzítésére, és a közreműködésükkel készített műsorok sugárzására. E tevékenységük „melléktermékeként” minden tekintetben egyedülálló és értékes archívumok jöttek létre, melyeket a mai napig előszeretettel használnak fel a televíziók és rádiók. Az archívumok - kétségtelen kulturális értékükön túlmenően-nagy vagyoni értéket is képviselnek, mivel lehetővé teszik, hogy a korábban rögzített műsorok ismétlésével a műsorszolgáltatók előállítási költség nélkül érjenek el nagy nézettséget, és ezzel természetesen nagy reklámbevételt. Az előadóművészi engedélyezési jogok gyakorlásának és díjazás iránti igény érvényesítésének a magyar szerzői jog rendszerében több formája létezik. Az első és a gyakorlatban tömegesen előforduló forma esetében az előadóművész rendelkezik a felhasználás kizárólagos engedélyezésének jogával és az ahhoz kapcsolódó jogdíjigénnyel (pl. rögzítetlen előadás rögzítésének vagy rögzítetlen előadás sugárzásának, illetve más módon történő nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezése). A második csoportba azon felhasználások tartoznak, amelyeknél az előadóművész ugyan rendelkezik a felhasználás kizárólagos engedélyezési jogával, ezen jogát azonban nem gyakorolhatja egyedileg, helyette a törvény az engedélyezés jogával a közös jogkezelőt ruházza fel (pl. rögzített előadás lehívásra hozzáférhetővé tétele). Tekintettel az ebben az esetben is létező engedélyezési jogra, az előadóművészek rendelkeznek jogdíjigénnyel is. A harmadik csoportba azon felhasználások tartoznak, melyek esetében sem az előadóművész maga, sem pedig közös jogkezelő szervezete nem rendelkezik a felhasználás engedélyezésének jogával, az engedélyezési jog hiánya mellett azonban továbbra is rendelkezik az előadóművész jogdíjigénnyel, melyet a közös jogkezelő érvényesít (pl. kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek vagy azokról készült másolat sugárzása vagy bármilyen más módon történő nyilvánossághoz közvetítése). A fenti formáktól részben eltérő speciális eset az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésére tekintettel fennálló díjigény [Szjt. 74.§ (2) bekezdés], mivel ez a felhasználási mód ötvözi mindhárom korábban említett csoport bizonyos jellemzőit. Az ilyen felhasználás feltétele, hogy a felhasználó rendelkezzen az Szjt. 73. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott engedéllyel az előadás rögzítésére. Az engedély alapján rögzített előadás további felhasználása, és így elsősorban ismétlése tekintetében sem az előadóművész, sem pedig közös jogkezelő szervezete nem rendelkezik önálló engedélyezési joggal, a közös jogkezelő szervezeten keresztül érvényesíthető jogdíjigény azonban megmarad. II. Az Szjt. előadóművészek ismétlési jogdíjára vonatkozó rendelkezése, és az abban alkalmazott megoldás nem újdonság Magyarországon. A régi Szjt. (1969. évi III. tv.) 50. §-a 1994 óta tartalmazta már az idézett szabályokat, a gyakorlat azonban közel egy évtizeddel megelőzte a jogalkotást. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 17 évvel ezelőtt, 1985-ben szerződésben rendezte az egyetlen akkori hazai televízióval a rögzített előadóművészi teljesítmények ismétlése tekintetében fennálló ún. ismétlési jogdíjakat. A szerződés alapvető célja a Magyar Televízió műsoraiban szereplő, illetve a műsorgyártásban foglalkoztatott előadóművészek foglalkoztatási feltételeinek és díjazásának szabályozása volt, a szerződés ismétlési jogdíjakra vonatkozó rendelkezése azonban kiállta az azóta bekövetkezett piaci átalakulásokat. Ezen rendelkezés alapján az MTV külön engedély nélkül, de díjazás fejében vált jogosulttá az általa sugárzás céljára rögzített műsorokat tetszés szerinti számban ismételni, ellentételezésként pedig átalánydíjat fizetett. Az átalánydíj felosztásáról az előadóművészek érdekképviseleti szervei saját hatáskörben dönthettek. A szerződés szerint a műsorokban közreműködő előadóművészekkel kötött felhasználási szerződésekben meghatározott jogdíj minden esetben magában foglalta az első sugárzást követő egy éven belüli egyszeri ismétlésért fizetett jogdíjat is. Az ismétlési jogdíjak felosztási rendjét az érintett előadóművészeket tömörítő érdekképviseleti szervek határozták meg, a legnagyobb érintett szakmai szervezet egyetértésével. A felosztás alapjául minden esetben a Magyar Televízió által az Előadóművészi Jogvédő Iroda (a továbbiakban: ÉJI) rendelkezésére bocsátott műsorfelmérések szolgáltak. A műsorfelmérések azokat az adatokat tartalmazták, melyek nélkülözhetetlenül szükségesek voltak a műsorok egyedi azonosításához, így (a) az ismételten sugárzott műsor címét, (b) annak időtartamát, (c) az ismételt sugárzás időpontját, (d) a sugárzó csatorna számát, valamint (e) a közreműködő előadóművészek nevét. A felosztási szabályokat a szakmai szervezetek úgy alakították ki, hogy azok alkalmazása objektív módon történhessen, a felosztást végrehajtó szervezet egyedi döntéseket nem hozhatott. A jogdíjak egyéni felosztása során azon műsorokat vették figyelembe, melyek (a) az MTV saját gyártású műsorai voltak, (b) kifejezetten televíziós sugárzás céljából készültek, (c) egyidejű kép- és hangfelvételt tartalmaztak, és (e) amelyekben előadóművészek irodalmi és más művészeti alkotásokat adtak elő. Az idézett szabályok alapján nem keletkeztettek jogdíjat például a más műsor-előállítótól sugárzás céljára átvett műsorok, a szinkronizált produkciók, valamint a példányonkénti terjesztés céljából készített műsorok. Nem vehetett részt továbbá a felosztásban az a műsor, melyet első ízben az ismételt sugárzás évét megelőző tíz éven túl sugároztak.
