Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában 59 A T 226/89 sz. ítélet hasonlóképpen elismerte a feltalálói tevékenységet régóta fennálló igény miatt, mert bizonyítottan hiába kísérleteztek a feladat megoldásával. A T 203/93 sz. ítélet tárgyát képező találmány optikai kommunikációs rendszerekre vonatkozott. Itt a Fellebbezési Tanács a terület viharos fejlődése miatt azt a tényt, hogy az utolsó publikáció 11 évvel korábban jelent meg, és azóta nem történt az adott műszaki területen fejlesztés, megfelelő indoknak találta a feltalálói tevékenység elismerésére. Ezzel szemben a T 79/82 sz. ítélet az anterioritás megjelenése és a találmány kidolgozása között eltelt 17 évet sem találta elegendőnek a feltalálói tevékenység elismerésére, mert a technika állásából nem lehetett megállapítani, hogy az egész idő alatt sürgető igény állt volna fenn, amelynek a kielégítésével a szakma hiába próbálkozott. A bejelentők gyakran azzal támasztják alá a feltalálói tevékenységet, hogy a találmány az ilyen megoldással szemben uralkodó műszaki előítélet miatt nem kézenfekvő. Itt is - miként a régóta fennálló igény esetén - alkalmilag a régóta egy helyben topogó technika állására vagy az anterioritások magas korára hivatkoznak, és ebből vezetik le a szakmai előítéletet. Rendes körülmények között nem tekinthető feltalálói tevékenységnek egy meghatározott anyag alkalmazása ismert tulajdonságai alapján és ismert módon egy kombináció keretében egy ismert hatás elérése céljából, de feltalálói tevékenységről lehet beszélni különleges nehézségek leküzdésekor, vagy egy alkotórész megváltoztatásának szükségességekor. A T 292/85 (OJ 1989,275) sz. ítélet kimondja, hogy feltalálói tevékenységet igényel az olyan találmány, amelytől a legközelebbi technika állása eltanácsol vagy más irányba mutat. A T 59/90 sz. Ítélet szerint ha a találmány alapját képező feladat nem volt ismert, úgy annak megoldása sem következik a technika állásából. A T 213/87 sz. ítélet szerint a vegyészet területén egy nem kívánt tulajdonságokkal rendelkező komponens kicserélése egy másikkal, amelyről ismert, hogy nem rendelkezik ilyen hátrányos tulajdonságokkal, nem minősül feltalálói jellegűnek, hacsak nem érnek el vele váratlan hatást. A T 300/90 sz. ítélet szerint csak egy általánosan elfogadott műszaki előítélet vagy - a T 207/94 (OJ 1999,273) sz. ítélet szerint - egy tényekkel alátámasztható akadály jön számításba a feltalálói tevékenységet bizonyító tényezőként. Annak, aki előítélet leküzdésére hivatkozik, a T 119/82 (OJ 1984,217) sz. ítélet szerint bizonyitania kell, hogy valóban fennállt ilyen előítélet. A T 749/89 sz. ítélet megállapítja, hogy ha a szabadalmas alapos okokat ad meg, amelyek a szakembert korábban eltanácsolták a találmányban javasolt úttól, a felszólaló dolga, hogy megcáfolja ezeket az okokat. A T 119/82 (OJ 1984, 217) sz. ítélet szerint, ha egy fellebbező fél műszaki előítéletre hivatkozik, amely a szakembert eltanácsolta volna az állítólagos találmánytól, az illető félnek kell bizonyítania az ilyen előítélet fennállását. A T 69/83 (OJ 1984, 357) sz. ítélet megállapítja, hogy nem lehet műszaki előítélet leküzdéséről beszélni, ha egy, a technika állása szerint előnyös komponensnek egy anyagkeverékből való elhagyása esetén csak az ezzel kapcsolatos hátrányt veszik figyelembe. Az ítélet megállapítja továbbá, hogy ha a technika állása a megoldandó műszaki feladat egy része alapján a szakembert egy meghatározott megoldásra kényszeríti, ez a megoldás nem lesz kényszerűen feltalálói jellegű annak következtében, hogy általa egyidejűleg egy részfeladatot meglepő módon oldanak meg. A T 104/83 sz. és a T 317/95 sz. ítéletek szerint különösen meggyőző erővel bírnak az adott szakterület alapműveiben vagy egy szakkönyvben található kijelentések, ha azokban a találmány szerinti megoldást nem megvalósíthatónak vagy hátrányosnak minősítik. A T 366/89 sz. ítélet esetében a bejelentő optikai lencsék előállításakor egy 50 évnél régebbi eljáráshoz nyúlt vissza, és azt egy másik ismert eljárással összekapcsolva a lencsék váratlan minőségjavulását érte el. A Fellebbezési Tanács abban látta a feltalálói tevékenységet, hogy a bejelentő nem vette figyelembe a kizárólag egy másik irányba mutató fejlődést. A T 26/85 (OJ 1990,22) sz. ítélet szerint egy olyan irodalmi hely, amely a szakembert egyértelműen eltanácsolja attól, hogy egy bizonyos területen tovább kutasson, megalapozhatja mind az újdonságot, mind a feltalálói tevékenységet. A szakember a VI C-IV, 9.6. pont szerint a gyakorlat olyan embere, aki egy meghatározott időpontban az adott területen ismeri a tudomány általános állását; emellett azt is fel kell tételezni, hogy hozzáférhetett mindahhoz, ami a technika állásához tartozik, különösen a kutatási jelentésben megnevezett dokumentumokhoz, és hogy rendelkezik a rutinszerű munkához és kísérletekhez szükséges szokásos eszközökkel és képességekkel. A T 39/93 (OJ 1997, 134) sz. Ítélet szerint a szakember a vonatkozó műszaki területen olyan átlagos tudású személy, aki saját maga nem rendelkezik feltalálói adottságokkal. A műszaki tudományok mai szakosodásának megfelelően azonban egyre inkább a kérdéses területen dolgozó specialista tudására hivatkoznak, például a T 61/82 sz. ítélet szerint a finommechanikus ismereteire, és ritkábban az általános műszaki területen dolgozó konstruktőr ismereteire. A VI C-IV, 9.6. pont utolsó mondata szerint bonyolultabb találmányoknál, például az adatfeldolgozó vagy a távközlő berendezések területén, valamint bonyolultabb vegyi anyagok vagy integrált áramkörök kereskedelmi előállítása területén szakemberek egy csoportja is mérvadó lehet. A T 223/92 sz. ítélet szerint emberi immun-interferon előállítása terén genetikai szakemberek csoportja tekinthető mértékadónak. A T 426/88 (OJ 1992,427) sz. ítélet megállapítja, hogy a szakember tudása szempontjából nem játszik szerepet az a hely, ahol a szakember dolgozik. Ezt a kérdést nyitva hagyja a T 124/85 sz. ítélet, amelyben a Fellebbezési Tanács megállapította, hogy a vonatkozó technika állása mind az európai, mind az amerikai szakember számára ismert volt. Az 56. szakasz első mondata szerint a feltalálói tevékenység megítéléséhez a technika állásából kell kiindulni. ATI 1/81 sz. ítélet azt állapítja meg azonban, hogy a felta
