Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
56 Dr. Palágyi Tivadar A VIC-IV, 7.2. pontja megállapítja, hogy a technika állásához tartozó tanítások ismert ekvivalenseit figyelembe lehet venni a feltalálói tevékenység megítélésekor. A T 697/92 számú ítélet szerint egy ekvivalenst nem lehet figyelembe venni, ha az ugyanolyan eredményre vezet ugyan, mint a találmány, de másmilyen minőségű vagy fokú hatékonyságot eredményez. Ezért az adott esetben a Fellebbezési Tanács elismerte a feltalálói tevékenység fennforgását, mert az eszközök nem voltak ekvivalensek: ugyanis többé-kevésbé azonos funkciót fejtettek ugyan ki, azonban eltérő volt az elért hatás minősége. Az újdonságvizsgálat és a feltalálói tevékenység vizsgálata közötti további alapvető különbség, hogy az újdonságvizsgálatnál a technika állásához tartozó minden egyes iratot külön kell összehasonlítani a vizsgálandó találmánnyal. Ezzel szemben a feltalálói tevékenység vizsgálatánál a mozaikszemlélet alkalmazása megengedett és ajánlott, ami annyit jelent, hogy a technika állásához tartozó különböző dokumentumok részeit is lehet kombinálni. A VI C-IV, 9.7. pontja megállapítja, hogy csak olyan kombináció megengedett, amely a vizsgált igénypont elsőbbségének időpontjában egy szakember számára kézenfekvő lett volna. Nem kézenfekvő két olyan anterioritás kombinációja, ahol a találmány kinyilvánított lényeges vonásait nem lehet könnyen összeegyeztetni az anterioritásban foglalt vonásokkal. Rendes körülmények között viszont kézenfekvő kombinálni egy, a technika állásához tartozó iratot egy közismert kézikönyvvel vagy szótárral. A kombináció lehetőségének megítélésekor fontos az, hogy a szakember hogyan értékeli a dokumentumok minőségét és tartalmát, vagyis, hogy a műszaki területek szomszédosak-e, illetve milyen távol állnak egymástól. Az oltalmazni kívánt találmány nem következhet kézenfekvő módon a technika állásából. A VI C-IV, 9.3. pontja szerint az kézenfekvő, ami nem terjed túl a rendes műszaki továbbfejlődés határain, hanem csupán egyszerűen vagy logikusan következik a technika állásából, vagyis ami nem haladja meg a szakembertől elvárható ügyességet vagy képességet. A Fellebbezési Tanácsok gyakorlatában bizonyos alapelvek alakultak ki a kézenfekvőség megítélésére. így a T 598/90 sz. ítélet szerint kézenfekvő a szakmai tudás keretében a műszaki rendszabályokkal elérhető javított hatás. A T 21/81 (OJ 1983, 15) sz. ítélet megállapítja, hogy ha egy szabadalmi igénypont szerinti tényállás a technika állásából kézenfekvő módon következik, mert ismert nyomtatványok tanításainak az összekapcsolásából előnyös hatás várható, a vonatkozó igénypont akkor sem alapszik feltalálói tevékenységen, ha egy előre nem látható további hatás is jelentkezik. A T 01 /81 (OJ 1987,43 9) sz. ítélet szerint ha egy szabadalomban egymástól független igénypontok egy termékre és egy eljárásra vonatkoznak, az egyiknek a szabadalmazhatósága nem vonja törvényszerűen maga után a másiknak a szabadalmazhatóságát. AT 15/81 (OJ 1982, 2) sz. ítélet megállapítja, hogy nem igényel feltalálói tevékenységet hátrányok kiküszöbölése vagy paraméterek optimalizálása. A T 775/90 sz. ítélet megállapítja, hogy funkciók automatizálása a technika általános fejlődésének felel meg, és így kézenfekvőnek minősül. A 386/94 (OJ 1996, 658) sz. ítélet szerint a géntechnika területén nem lehet feltalálói tevékenységről beszélni, ha a szakember az elsőbbség napján abból indulhat ki, hogy egy gén klónozása és expresszálása a szakember számára - még ha ezek a lépések rendkívül munkaigényesek is - nem okozott olyan nehézségeket, amelyek a sikert kérdésessé tehették. A feltalálói tevékenység vizsgálatakor az általánosan kialakult gyakorlat szerint a feladat-megoldás megközelítést alkalmazzák, aminek az az alapja, hogy a Végrehajtási Szabályzat (a továbbiakban: VSZ) 27. szabályának (1) c) pontja szerint a bejelentés leírásában meg kell adni az igényelt találmány feladatát és a megoldást. Ennél a megközelítésnél ismertetni kell a legközelebb álló technika állását, és ennek alapján meg kell határozni a műszaki feladatot, amelyet a találmány segítségével meg kívánnak oldani. Fia a feladat meg van határozva, azt kell vizsgálni, hogy a megoldás a technika állásának ismeretében a szakember számára kézenfekvő lett volna-e. A VI C-IV, 9.5. pontja lényegileg ugyanezt mondja, amikor leszögezi, hogy a feladat-megoldás megközelítés esetén követendő három fő lépés: 1. a legközelebbi technika állásának meghatározása; 2. a megoldandó műszaki feladat meghatározása; és 3. annak megfontolása, hogy a legközelebbi technika állásából és a műszaki feladatból kiindulva az igényelt találmány a szakember számára kézenfekvő lett volna-e. A VI ugyanezen pontja szerint a legközelebbi technika állása azoknak az elemeknek a kombinációja, amelyek a kézenfekvőség kérdésének elbírálásához a legjobb alapot szolgáltató egyetlen anterioritásból származtathatók le. A legközelebbi technika állása lehet például (i) a vonatkozó műszaki területen egy olyan kombináció, amely ismerteti az igényelt találmányhoz legjobban hasonlító műszaki hatásokat, célt vagy szándékolt alkalmazást, vagy (ii) egy olyan kombináció, amelyben a legnagyobb számú olyan műszaki vonás található, amely közös a találmánnyal és alkalmas a találmány funkciójának elvégzésére. Az ESZE nem kívánja meg, hogy a találmány műszaki haladással járjon, sőt már az is feltalálói tevékenységet jelenthet, ha egy, a technika állásához tartozó megoldott feladatnak egy további megoldását dolgozzák ki, ha nem volt kézenfekvő az ismert hatásnak a javasolt módon való elérése. A T 574/88 sz. ítélet megállapítja, hogy a legközelebbi technika állásának megadásakor nem csupán az mérvadó, hogy a termékek mennyire hasonlók anyagi összetételükben, hanem az is, hogy milyen mértékben alkalmasak a találmány szerinti cél elérésére. A T 37/82 (OJ 1984,71) sz. ítélet szerint a megoldásnak okozati összefüggésben kell állnia a feladattal; ezért a jellemzők kombinációjának egy olyan eleme, amely nem járul hozzá a feladat megoldásához, a feltalálói tevékenység megítélésekor nem vehető figyelembe. AT 142/84 (OJ 1987, 112) sz. ítélet megállapítja, hogy ha a feltalálói tevékenység megítélésekor felmerül a műszaki feladattal és annak megoldásával kapcsolatos kér
