Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában 57 dés, nem szükséges, hogy egy ugyanazon a szakterületen korábban megjelent nyomtatványban a feladat kimondottan meg legyen adva ahhoz, hogy erre az anterioritásra tekintettel meg lehessen állapítani a feltalálói tevékenység hiányát. A találmány nem kézenfekvő akkor, ha a szakember ugyanazt a megoldást megtalálhatta volna, hanem csak akkor, ha meg is találta volna. Az, hogy egy megoldás műszakilag lehetséges, nem jelenti azt, hogy a szakember számára műszakilag is megvalósítható módon kézenfekvő volt. Ez a lényeges különbségtétel a lehetőség (could) és a bizonyosság (would) között a Fellebbezési Tanácsok egyértelmű joggyakorlatának felel meg. A feltalálói tevékenységet az elsőbbséget megalapozó időponttól kezdve kell vizsgálni; ezért fennáll a visszatekintő megítélés (ex post facto elemzés) veszélye, vagyis az, hogy a találmányt a találmány ismeretében ítélik meg. Az utólagos szemlélő mindig okosabb, és hajlamos arra, hogy olyan szaktudást is alkalmazzon, amely csak a fenti időpont után keletkezett, vagy arra, hogy a találmányból származó ismereteket is átvigyen a technika állásába. Ilyen visszatekintő megítélést a VIC-IV, 9. pontja szerint sem szabad alkalmazni, és az a Fellebbezési Tanácsok állandó joggyakorlata szerint sem megengedett. Éppen az első pillantásra egyszerű megoldásoknál fennáll az a veszély, hogy utólag nem ismerhetők fel a feltalálással kapcsolatos nehézségek. A T 234/91 sz. ítélet szerint egyszerű megoldásokhoz gyakran nehezebb eljutni, mint a bonyolultakhoz. A T 113/82 (OJ 1984, 10) sz. ítélet megállapítja, hogy ha egy sor lépés szükséges ahhoz, hogy a technika állásától eljussunk a találmányhoz, és az utolsó lépés bármilyen egyszerűnek tűnik is, nem vezethető le a technika állásából, úgy feltalálói tevékenységre kell következtetni. A feltalálói tevékenység megítélése gyakran okoz nehézségeket kombinációs találmányoknál. A T 167/82 sz. ítélet szerint ha a kombinációt mint olyat vagy annak egyetlen elemét a technika állásából nem lehet kézenfekvőként levezetni, ez megalapozhatja a feltalálói tevékenységet. A T 40/83 sz. ítélet megállapítja, hogy feltalálói tevékenységről beszélhetünk akkor is, amikor az egyes elemek a technika állásából kézenfekvőnek tűnnek ugyan, de a kombináció szinergetikus hatást eredményez, ahol az egyes hatások összege előre nem látható módon meghaladja az egyes hatások összegét. Amikor az összes elem ismert, ilyen összhatás nélkül nincs feltalálói tevékenység, mert az elemek összműködés nélkül vannak jelen egymás mellett. Ezzel szemben kombinációs találmányról beszélhetünk az egyes elemek együtthatása esetén. A T 119/82 (OJ 1984, 217) sz. ítélet szerint az önmagukban ismert analóg eljárások szabadalmazhatok, ha új és feltalálói jellegű vegyi termékekhez vezetnek. A feltalálói tevékenység ezeknél az eljárásoknál a végtermék nem várt tulajdonságaiból adódik. Az ilyen eljárások szabadalomjogilag a termékoltalom bevezetéséig voltak jelentősek. Az Európai Szabadalmi Egyezmény hatálybalépésekor egyes államokban még hiányzott a termékoltalom. Az ESZE 167. szakasza ezért tette lehetővé a szerződő államok számára, hogy a vegyi úton előállított, gyógyszeripari vagy élelmiszer-ipari termékekre vonatkozó szabadalmak esetén fenntartásokkal élhessenek. Ilyen fenntartásokkal élt Ausztria, Görögország és Spanyolország is; a fenntartások időtartama azonban 1992. október 7-én már lejárt. A T 939/92 (OJ 1996, 309) sz. ítélet megállapítja, hogy ha egy igénypont vegyületek egy csoportjára vonatkozik, a leírással való alátámasztottság hiánya miatt nem lehet kifogást emelni csupán azért, mert a leírás nem tartalmaz elegendő adatot, amely hihetővé tenné, hogy az összes igényelt vegyület egy állított műszaki hatást mutat, amely azonban nem képezi részét az igényelt vegyületek által megoldandó műszaki feladatnak. Az 56. szakasz keretében akkor tehető fel az a kérdés, hogy az ilyen igénypont alá eső összes vegyület rendelkezik-e a vonatkozó műszaki hatással, ha a vegyületek érvényesített feltalálói jellege csak ezen a műszaki hatáson alapszik. A T 668/94 sz. ítélet megállapítja, hogy amikor csupán az igényelt vegyületek egy része fejt ki egy bizonyos műszaki hatást, ezt a hatást figyelmen kívül kell hagyni a találmány által megoldandó műszaki feladat meghatározásakor és a feltalálói tevékenység megítélésekor. Az ítélet tárgyát képező szabadalom kidolgozásához szükséges feltalálói tevékenység megítélésekor az ismert technika állása miatt azt kellett megállapítani, hogy az összes igényelt vegyület rendelkezik-e (a) gombaellenes és (b) növényi növekedést szabályozó hatékonysággal. Minthogy azonban nem az összes igényelt vegyület fejtett ki (b) hatást, az igénypont szerinti vegyületek kidolgozásához szükséges feltalálói tevékenység megítélésénél a vegyületeknek ezt a tulajdonságát figyelmen kívül kellett hagyni. A közbenső termékek az ESZH joggyakorlatában szabadalmazhatónak minősülnek. A feltalálói tevékenységet a közbenső termékek esetén a T 22/82 (OJ 1982, 341) sz. ítélet azzal indokolja, hogy meglepő az eljárással elért előnyös eredmény, és ez a közbenső termék nélkül nem érhető el. A T 163/84 (OJ 1987,301) sz. ítélet szerint a közbenső termékek szabadalmazhatóságához vagy az új közbenső termék előállításának, vagy pedig a közbenső termék továbbfeldolgozásának kell feltalálói jellegűnek lennie. Ez a felfogás időközben túlhaladottá vált, mert a T 648/88 (OJ 1991, 292) sz. ítélet szerint a vegyi közbenső termékekkel kapcsolatban ugyanazokat a mércéket kell alkalmazni, mint amelyek más vegyi termékek esetében érvényesek, vagyis előállításuknak a technika nem kézenfekvő módon való gazdagításához kell vezetnie. Itt nem játszik szerepet az, hogy ez a gazdagítás feltalálói jellegű előállításban, illetve továbbfeldolgozásban, vagy a végtermékhez vezető eljárás feltalálói koncepciójában rejlik. Feladat-találmányról beszélünk, ha a feladat megoldása visszatekintve triviális és kézenfekvő, de maga a feladat új, és a technika állását tekintve nem kézenfekvő. A T 2/83 (OJ 1984,265) sz. ítélet szerint az ilyen találmányok alapvetően oltalmazhatok. Ilyen találmánnyal van dolgunk például a vegyészet területén, amikor a T 199/82 (OJ 1984,217) sz. ítélet szerint egy analóg eljárás oltalmát abból lehet levezetni, hogy alkalmas egy önmagában ismert termék előállítására, és ez az alkalmasság korábban nem volt ismert. A T 109/82 (OJ 1984,473) sz. ítélet megállapítja, hogy a Fellebbezési Tanácsok tartózkodva ítélik meg a csupán a
