Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 4. 2002. augusztus EURÓPAI JOGI FIGYELŐ DR. PALÁGYI TIVADAR A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában Két előző cikkben foglalkoztunk az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban: ESZE) 52. cikkelye kapcsán a szabadalmazhatóság és 54. cikkelye kapcsán az újdonság megítélésével az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) joggyakorlatában. A jelen cikk keretében az ESZE 56. szakasza alapján a feltalálói tevékenység kérdésével foglalkozunk. A jogesetek ismertetésekor - ugyanúgy, mint az előző cikkben-hivatkozni fogunk az ítélet jelére, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll. A nagybetű a Fellebbezési Tanács jellegére utal: a G a Kibővített Fellebbezési Tanács, a J a Jogi Fellebbezési Tanács és a T a Műszaki Fellebbezési Tanácsok ítéletére vonatkozik; a törtszám második száma az ítélethozatal évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben az ítélet sorszámát adja meg. Az ESZH hivatalos közlönyében (Official Journal of the EPO) megjelent ítéleteknél zárójelben az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1985,209) is. Egyes esetekben hivatkozni fogunk az ESZH által kiadott Vizsgálati irányelvekre (a továbbiakban: VI) is. Az 56. cikkely szövege a következő: „A találmány csak akkor tekinthető feltalálói tevékenységen alapulónak, ha az adott területen jártas szakember számára nem kézenfekvő módon következik a technika állásából. Ha a technika állása az 54. cikkely (3) bekezdése szerinti dokumentumokat is tartalmaz, ezek nem vehetők figyelembe a feltalálói tevékenység megítélése szempontjából.” Ez a cikkely a feltalálói tevékenység fogalmára mind az európai engedélyezési, mind a nemzeti megsemmisítési eljárásban kötelező meghatározást tartalmaz, amelyet a Strasbourgi Egyezmény 5. szakaszából vettek át, azonban kiegészítették a szakemberre vonatkozó utalással. A fogalom maga a feltaláló alkotótevékenységére utal ugyan, és így személyhez kötött jellegű; a meghatározás azonban világossá teszi, hogy a feltalálói tevékenységet objektiven kell megítélni. Ezt számos fellebbezési tanácsi ítélet megerősíti, többek között a T 1 /80 (OJ 1981,206) sz. ítélet is. így teljesen mellékes körülmény, hogy a találmányt egy nagy tudású egyetemi professzor vagy egy tudományos képzettség nélküli munkás hozta létre. Az sem játszik szerepet, hogy a találmány hosszú kutatómunka vagy egy gondolatvillanás eredményeként jött létre. A feltalálói tevékenységet a találmány és a technika állása közötti távolság minőségi megítélése alapján kell megállapítani. A vizsgálandó találmány bejelentésének időpontjában, elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napján meglevő technika állása a mértékadó. Minthogy minden, ami nem új, a technika állásához tartozik, csak az lehet találmányi jellegű, ami legalábbis új. Eljárás-gazdaságossági okokból előnyben lehet részesíteni a'feltalálói tevékenység vizsgálatát, amikor az újdonság nehezen megítélhető, és egyértelmű, hogy nincs feltalálói tevékenység. A feltalálói tevékenység megítélésekor a technika állásából kell kiindulni, miként az újdonság vizsgálatakor is. E két esetben azonban a technika állása különbözhet, mert az újdonságvizsgálatnál figyelembe kell venni az 54. szakasz (3) bekezdése szerinti korábbi európai szabadalmi bejelentéseket is. Ezzel szemben az 56. szakasz második mondata szerint a feltalálói tevékenység megítélésekor ezek a dokumentumok nem vehetők figyelembe, vagyis a feltalálói tevékenységet csak a feltaláló számára hozzáférhető anterioritásokkal összehasonlítva kell megítélni. A feltalálói tevékenység vizsgálatánál figyelembe veendő technika állásához tartozik elsősorban a szakember általános tudása, illetve a szakember általános műszaki tudása. AT 176/84 sz. ítélet szerint a szakember a szomszédos területeken is kutat javaslatok után, míg a T 195/84 sz. ítélet ehhez még hozzáteszi, hogy a technika állása azt a területet is felöleli, amely olyan általános műszaki feladat megoldásával foglalkozik, amelyet a találmány a saját szakterületén megoldott. A T 426/88 (OJ 1992, 427) sz. ítélet szerint a szakember általános tudása a vonatkozó kézikönyvek és különösen a szabadalmi irodalom útján válik hozzáférhetővé; ilyenkor a publikáció nyelve nem játszik szerepet, és a kinyilvánítás tartalma nem korlátozódik a publikációban érintett szakterületre. A T 109/93 számú ítélet szerint egy anterioritásban foglalt kinyilvánítást ugyanolyan mércével kell megítélni, mint a találmány szerintit. (Anterioritás alatt itt és később is a technika állásához tartozó információforrást értünk.)
