Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Kevin G. Rivette, David Kline: Új értékek felismerése a szellemi tulajdonban
Új értékek felismerése a szellemi tulajdonban 49 Hogy mennyibe került a Kodaknak az elhibázott szabadalmi stratégia? A vállalatot elképesztő nagyságú, 925 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezték. Ezenkívül fel kellett számolnia 1,5 milliárd dollár értékű gyártóüzemét, el kellett bocsátania 700 alkalmazottját, és csaknem 500 millió dolláros költséggel vissza kellett vásárolnia az 1976 és 1985 között eladott fényképezőgépeit. A 14 évig tartó jogi csatározás további 100 millió dollárt emésztett fel, és a K+F-be fektetett több évtizedes munka is teljesen kárba veszett. A Kodak 3 milliárd dolláros veszteséget okozó piaci katasztrófája a szellemi tulajdon félremenedzselésének talán legdrágább, bár közel sem egyedülálló példája a vállalati K+F történetében. 1991-ben a Minoltának 127,5 millió dolláros kártérítést kellett fizetnie a Honeywellnek, miután a bíróság kimondta, hogy jogtalanul bitorolta ez utóbbi vállalat automata fókusszal felszerelt fényképezőgépre vonatkozó szabadalmát. A Minolta azt hitte, nyugodtan felhasználhatja a szabadalmat, mivel a Honeywell egyetlen termékében sem alkalmazta a technológiát. Legutóbb az apró Fonar Corporation a General Electricet perelte be szabadalmazott MRI-technológiájának bitorlása miatt. A technológiát a rák és egyéb betegségek kimutatására használják az emberi testben. A GE-t legnagyobb megdöbbenésére 128,7 millió dolláros - a kisvállalat akkori éves bevételének tízszeresét kitevő — kártérítés megfizetésére kötelezték. Az összeget a Fonar „szabadalombitorlásból származó osztalék” formájában szétosztotta a részvényesei között. Az igazgatók többsége felesleges időpazarlásnak és pénzkidobásnak tartja a szabadalmi környezet feltérképezését és a bitorlás veszélyének elhárítását. Végül is, állítják, a mai kor gyorsan változó gazdaságában egy új termék életciklusa sokszor rövidebb, mint a szabadalom megszerzéséhez szükséges idő. Ez a gondolkodásmód azonban óriási veszélyeket rejt magában. Kinek van felesleges ideje (vagy több millió dollárja) arra, hogy pereskedjen? Ki engedheti meg magának, hogy egy évet vagy akár többet szánjon kutatásra és fejlesztésre, ha utána ki kell dobnia a terméket egy olyan szabadalombitorlás miatt, amely könnyen felismerhető és elkerülhető lett volna a folyamat kezdeti szakaszában? Nem árt figyelembe vermi, hogy egy szabadalmi ügy miatt az igazgatótanácsot felelősségre lehet vonni, és a részvénytulajdonosok pereket indíthatnak. Ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy a vállalat K+F tevékenységétől távol tartsuk a potenciális szabadalombitorlási problémákat, ugyanolyan végzetes hibát követünk el, mintha például gondatlanságból egy földrengésveszélyes területre építenénk fel a gyárunkat. A részvénytulajdonosok által a szellemi tulajdon eltékozlása miatt indított perek nagyon is valóságos fenyegetést jelentenek, állítja Steven Brochner, a számos Silicon Valley-i igazgatótanács jogi képviseletét ellátó kaliforniai Wilson Sonsini Goodrich & Rosati ügyvédi iroda munkatársa. A kutatás védelme mellett az iparjogvédelmi környezet feltérképezése a fúziókban és akvizíciókban rejlő kockázatot is csökkentheti. Ezzel kapcsolatban sajnos sok menedzser meglepődve ismeri fel, milyen felszínes a szellemi tulajdon vonatkozásában végzett szabadalom tisztasági vizsgálat a vállalatánál. „Szerintem nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a szabadalmi elemzés a legtöbb fúzió és akvizíció során pusztán formális része a szabadalomtisztasági vizsgálatnak” - vallotta be a Wall Street egyik vezető befektetési bankjának igazgatója. „A legtöbb vállalat, a miénket is beleértve, egyszerűen nem vizsgálja meg elég alaposan a szóban forgó szabadalom-portfoliókat. Sem az értékelésre, sem a lehetőségek kiaknázására nem fordítunk kellő figyelmet.” A befektetési bankok többségénél könyvelőkből, adótanácsadókból, menedzsment-konzultánsokból és a jogszabályok szakértőiből álló teamek segítenek abban, hogy egy-egy ügylet a vállalat számára a legelőnyösebben jöjjön létre. Ellenben sokáig kellene keresgélnie annak, aki olyan nagybankot akar találni, ahol akad akár egyetlen egy szabadalom-portfolió értékelésére specializálódott szakértő. Minden bizonnyal változások várhatók, ahogy a vállalatok és a Wall Street egyre jobban felismerik a szellemi tulajdon pénzügyi és stratégiai értékét, de egyelőre a szabadalmi eszközökre vonatkozó szabadalomtisztasági vizsgálatok inkább a képzelet, mint a valóság kategóriájába tartoznak. Ez néha még a gyógyszeriparban is előfordul, pedig a gyógyszergyártó vállalatok számára létkérdés szabadalmaik erőssége. Cynthia O’Donohue, az Allergan gyógyszeripari világcég vezető információs szakembere szerint a vállalatok nem mindig vizsgálják meg elég részletesen az egyes fúziókban vagy akvizíciókban szereplő szabadalmakat: „A leendő vásárlók tudják, hogy a felvásárolni kívánt vállalat értékes szabadalmakkal rendelkezik, de sokszor nem nézik meg, mikor jár le a szabadalmak oltalmi ideje. Ezenkívül főleg a kisebb vállalatok akvizíciójánál fontos, hogy az igazgatók utánanézzenek, a kis cég fenntartotta-e a szabadalmait. Ha elmaradt a fenntartási díjak befizetésével, a szabadalmak megszűntek. Aztán meg kell vizsgálni, hogy nem megsemmisíthetők-e a szabadalmak. Tartalmaznak-e kibúvókat, szabálytalan igénypontokat vagy a technika állásának feltárásával kapcsolatos hibákat. Ha mi érvényteleníthetnénk a szabadalmakat, más is érvénytelenítheti őket. És mi lesz a mérnökökkel és a kulcspozíciókat betöltő igazgatókkal? Helyükön maradnak, ha a vállalatot felvásároljuk? Nem csak a szabadalmakra, hanem a szakértelemre is szükségünk van.” A fent említett kérdések csupán egy részét képviselik a kellő gondossággal megvizsgálandó problémáknak a szellemi eszközök átruházását magukban foglaló fúziókban és akvizíciókban. Ha az akvizíció célvállalatának szabadalmaira kevesebbet hivatkoznak más vállalatok, lehetséges, hogy a technológia már nem olyan innovatív, mint feltalálásának idején. Ha a célvállalat ritkábban hivatkozik más vállalatok szabadalmaira, és ezek a szabadalmak régebben keletkeztek, ez azt jelzi, hogy a vállalat innovációs sebessége lelassult. Ezek az adatok rengeteg más információval együtt megtalálhatók a szabadalmi adatbázisokban. A cikkben felsorolt példákban megpróbáltuk ráirányítani a figyelmet néhány olyan előnyre, amely miatt a szabadalmakat érdemes nem pusztán jogi, hanem óriási pénzügyi és versenybeli előnyökkel járó üzleti eszközként
