Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Kevin G. Rivette, David Kline: Új értékek felismerése a szellemi tulajdonban
46 Kevin G. Rivettc - David Kline A szabadalom-portfolió auditálása A vállalat szabadalmi eszközeinek auditálása két különálló feladatot foglal magában: a portfolióban szereplő szabadalmak pénzügyi értékének megállapítását, és a szabadalmak üzleti és kereskedelmi értékének megállapítását. A pénzügyi érték megállapítása A szabadalmak pénzügyi értékének meghatározása sajnos nem könnyű feladat. Elsősorban azért, mert az immateriális eszközök értékelésének módszerei a legjobb esetben is kezdetlegesnek mondhatók, és heves vita tárgyát képezik. Másodsorban az iparjogvédelmi eszközök kereskedelmére létrejött piacok még mindig gyerekcipőben járnak, és nem képesek hathatós segítséget nyújtani megbízható értékelési benchmarkok megadásával. Ilyen piac lenne például a tervezett Yet2.com, a szellemi tulajdon elektronikus bevásárlóközpontja és a Patent & License Exchange (PLX), egy árutőzsde, amelyet 1999 végén szándékoztak megnyitni. Mindenesetre lehetőség van a szellemi eszközök értékének hozzávetőleges megállapítására. Az értékelés egy audittal indul, amely különválasztja a magszabadalmakat és a nem magszabadalmakat. A magszabadalmak a jelenlegi vagy tervezett termékek gyártásánál használt vagy használni tervezett technológiákra vonatkoznak. Az értékelésükkel kapcsolatban létezik néhány piaci alapú irányelv, mivel ezek a szabadalmak általában nem tárgyai a licencadási folyamatoknak. Ehelyett az alapján határozzák meg az értéküket, hogy mennyivel járulnak hozzá egy termék vagy egy vállalat kereskedelmi értékéhez. A Dow Chemicals használja a Tech Factor Method elnevezésű, az Arthur D. Little tanácsadói által kifejlesztett eszközt. A módszer mennyiségileg kifejezi minden egyes szabadalom pénzügyi hozzájárulását úgy, hogy megadja, hány százalékot képvisel a vállalat teljes nettó jelenértékében. A Rand Corporation tanulmánya viszont a szabadalmak értékét 25%-os K+F támogatási pénzösszeggel tekinti egyenértékűnek. A nem magszabadalmak azokra a technológiákra vonatkoznak, amelyeket sem a jelenlegi, sem a tervezett termékek gyártása során nem használnak. Ezeket a szabadalmakat néha könynyebb értékelni, mert licencadási folyamatok tárgyai lehetnek. A licencdíj iparágról iparágra változik, de általában a szabadalmazott technológiát alkalmazó termékek vagy szolgáltatások értékesítéséből származó teljes árbevétel 1-5 százalékát teszi ki. A „25 százalékos szabálynak” nevezett másik megközelítés a nettó nyereség százalékában állapítja meg a szabadalmi díjakat. Sok vállalat választja azt a lehetőséget, hogy licencadási programjainak kivitelezésére független alvállalkozókkal szerződik. Az átlagos költség ebben az esetben a szabadalmi díjak körülbelül egyharmada. Az egyes szabadalmak értékének megjósolása helyett sok vállalat egyszerűen a teljes piaci kapitalizációjának egy részét felelteti meg szellemi tulajdona értékének. Ennek az a legegyszerűbb módja, hogy a vállalat piaci értékéből kivonják a könyv szerinti értékét. A maradékot tartják a szellemi eszközök értékének. Ennek a megközelítésnek azonban számos korlátja van. Feltételezi, hogy a könyv szerinti eszközök nem érnek többet az éves beszámolóban szerepeltetett értéküknél. És mivel ez az érték a tőzsdei mozgásoktól függően naponta változhat, a megfeleltetett értékek ingadozása nincs összefüggésben az eszközök valódi értékével. A Knowledge Capital (tudástőke) mutatószámrendszer egy alternatív megközelítés, melyet Baruch Lev, a New York University Stem School of Business professzora fejlesztett ki. A vállalat éves normalizált nyereségéből kivonjuk a tárgyi és pénzügyi eszközök által termelt nyereséget (amit úgy kaphatunk meg, ha a nyilvántartott eszközök értékét megszorozzuk az adózás utáni várható hozamukkal például 7 százalékkal a tárgyi eszközök és 4,5 százalékkal a pénzügyi eszközök esetében). A maradék a szellemi eszközök által termelt nyereség. Ezt el kell osztani a szellemi tőke diszkontlábával - azaz a szellemi eszközök várható megtérülési rátájával (ami a szoftvergyártó, biotechnológiai és gyógyszeripari ágazatokban legalább 10,5 százalék). Az eredmény a szellemi tulajdon értéke. Ha ismerjük a birtokunkban álló szellemi tulajdon hozzávetőleges értékét, elkezdhetjük mérlegelni, hogy milyen módon aknázhatnánk ki ezt az értéket pénzügyi vagy befektetési célokra. Az üzleti és kereskedelmi érték megállapítása Az egyes szabadalmak legelőnyösebb kereskedelmi felhasználásának megállapításához minden szabadalmat egy olyan üzleti egység hatáskörébe kell utalni, amely vagy már alkalmazza a szabadalmazott technológiát a termékeiben, vagy tervezi a szabadalmak használatát, vagy használhatná a szabadalmakat. Ezután készíteni kell egy térképszerűen hálós ábrát, amelyben a üzleti egységeket (egy standard mércéhez viszonyított)* növekedési rátájuk alapján elhelyezzük a függőleges tengely mentén. A vízszintes tengely mentén annak alapján csoportosítsuk a szabadalmakat, hogy felhasználják-e az egység jelenlegi működési tervében, a jövőre vonatkozó stratégiai tervében, vagy semmilyen tervben nem használják fel. A gyorsabban fejlődő üzleti egységek számára nélkülözhetetlen szabadalmak sokkal értékesebbek a közepes ütemben fejlődő egységekben felhasznált szabadalmaknál. Ennek nyilvánvaló oka van: kulcsfontosságúak egy nagyobb nyereséget termelő beruházás számára. Kaptunk egy alaptérképet, amely nagyjából megmutatja, melyik szabadalom rendelkezik a legnagyobb és legközvetlenebb kereskedelmi értékkel, melyik szabadalom alkalmasabb arra, hogy jövedelemszerzés céljából engedélyezzük a használatát, és melyek azok a szabadalmak, amelyektől egyszerűen jobb megszabadulni, hogy csökkenthessük a fenntartási költségeinket. A Dow Chemicals auditjában a szabadalmak 51 százaléka került a grafikon legértékesebb bal felső negyedébe: ezeket a szabadalmakat közvetlenül felhasználták a vállalat gyorsan fejlődő üzleti egységeinek kereskedelmi tevékenységében. A szabadalmak 36 százaléka a grafikon jobb felső negyedébe került; ezeket nem használták fel közvetlenül a jelenlegi vagy tervezett termékekben, de hasznosak lehettek a kapcsolódó gyorsan fejlődő üzletágakban tevékenykedő vállalatok számára. A Dow szellemi eszközeit menedzselő teamje ezeket az elhanyagolt, de potenciálisan értékes szabadalmakat helyezte jövedelemszerzési célzattal indított licencadási programjainak fókuszába. Az utolsó 13% az audit-térkép jobb alsó negyedébe került. Ezek olyan technológiákra vonatkoztak, melyeket nagy valószínűséggel nem fognak felhasználni a vállalat üzleti egységei, illetve nem képviselnek értéket más vállalatok számára. Ezektől a szabadalmaktól megszabadultak. * Standard mérceként annak az országnak a GDP-jét használjuk, ahol a vállalat működik, mert ez normaiizálja a különböző országokban működő üzleti egységek növekedési rátáját. Az üzleti egységeket a szerint csoportosítjuk, hogy növekedési ütemük a működési ország GDP-je növekedési rátájának, mondjuk, négyszerese, vagy kétszeresc-négyszercsc, illetve megegyezik vele.
