Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Kevin G. Rivette, David Kline: Új értékek felismerése a szellemi tulajdonban
44 Kevin G. Rivettc - David Kline nyeit a vásárlók számára leginkább kifejező tulajdonságokat, majd szabadalmaztassák ezeket a jellegzetességeket. „Szabadalmaztattuk a kazetta legfontosabb formatervezésijellemzőit, a rugókat és a pengék szögét. Szabadalmi oltalom védte a nyelet, és néhány jellegzetes vonását. Még azt a csomagolást is szabadalmaztattuk, amelynek feltépése a legférfiasabb hanggal és érzettel járt” - mondta Bush. Végül sikerült egy szabadalmakból álló falat húzni a termék köré. A 22 szabadalom egymáshoz kapcsolódott, így senki sem tudott másolatot készíteni a Sensorról. A termék körbevétele egy szabadalomfallal - azaz a körülbástyázás vagy klaszterezés (clustering) - nem egyedüli módszere a versenytársak akadályozásának. Néha lehetőség van arra, hogy szabadalmak segítségével bekerítsük egy versenytárs piaci felségterületét. A módszert bekerítésnek (bracketing) hívják. Képzelje el, hogy a konkurens vállalat kifejlesztett egy új, nagy teljesítményű villanyégőt, és szabadalmaztatta az izzószálat. Kiderül azonban, hogy az izzószál használatához a keletkező hő elnyelésére képes, tartósabb körte és foglalat, valamint hőállóbb lámpaemyő és konnektor szükséges. Új gyártási folyamatokra és új csomagolásra van szükség, mert az új villanykörtéket tönkreteheti az emberi kézről származó zsír. A versenytársa ugyan szabadalmaztatta az izzószálat, de ha ön minden másra szabadalmi oltalmat nyer, a riválisa a piac nagy részéről kiszorul. Ez a bekerítés lényege. A piaci és technológiai változások előre látása Még a legkörültekintőbb termékfejlesztési tervek és piaci stratégiák sem tudják megakadályozni a piaci részesedés elvesztését és a fedezet csökkenését, ha a vállalat nem készül fel a technológiában vagy a piaci igényekben mutatkozó esetleges változásokra. A szabadalmi stratégia segítségével a vállalatok előre láthatják ezeket a változásokat, és új termékekkel vagy szolgáltatásokkal reagálhatnak. A Texas Instruments (TI) pontosan ezt tette 1997-ben, amikor igazgatói felismerték, hogy a nagyobb sebességű internetes kommunikáció iránti igény egy új technológia, a Digital Subscriber Line (digitális előfizetői vonal, DSL) megszületését eredményezte, amely vezető szerepre tört az új generációs modemek piacán. A TI 395 millió dollárért gyorsan felvásárolt egy kisebb vállalatot, az Amati Communicationst, a fejlődést beindító DSL szabadalmak tulajdonosát. Ez az összeg példátlanul magas ár volt az Amatiért, amely 30 millió dolláros veszteséget produkált mindössze 12 millió dollár értékesítésből származó árbevétel mellett. Az Amati szabadalmainak megszerzésével azonban a technológia kizárólagos tulajdonjogánál többet nyertek. A szellemi tulajdon birtoklásával járó egyik előny, hogy a vállalat lehetőséget kap kedvező társulások és licenckapcsolatok kialakítására (ahogy azt az IBM ésaDell tettéka szabadalom-portfolióikkal). Az is előnytjelent, hogy a vállalat alacsonyan tarthatja a költségeit, amire nagy szüksége volt a TI-nak ahhoz, hogy kifizethető DSL modemeket fejleszthessen ki. Összefoglalásul elmondható, hogy akár termékekről, akár technológiákról, akár üzleti módszerekről van szó, a szabadalmak még a gyors technológiaváltások idején is nagymértékben megnövelhetik a vállalat lehetőségeit a piaci előny forrásainak megszerzésére és megvédésére. A pénzügyi teljesítmény javulása Ma a vállalatok legfontosabb eszközei a szabadalmakhoz hasonlóan kevéssé kézzelfoghatók, és ez nem csak a technológia-központú iparágakra vonatkozik. Az egyesült államokbeli gyáripari vállalatok eszközállománya az elmúlt húsz évben szintén óriási változáson ment keresztül. 1982-ben az üzemek, gyárak, gyártóberendezések és egyéb tárgyi eszközök az iparvállalatok piaci értékének 62 százalékát tették ki. Ma a Brookings Institution közgazdászai szerint ez az arány 30 százalék alá csökkent, így a termékgyártókra is igaz, hogy értékük nagy része a szellemi eszközökben rejlik. A tények ismeretében felmerül a kérdés: vajon jól menedzselik és használják ezeket az eszközöket? A válasz a legtöbb esetben egyértelműen nemleges. A technológiatranszferrel foglalkozó BTG International 1998-as felmérésének eredményei azt mutatják, hogy az amerikai vállalatok 67 százaléka rendelkezik kiaknázatlan technológiai eszközökkel. A tanulmány kihangsúlyozta, hogy ezek a vállalatok szabadalmazott technológiáik átlagosan több mint 35 százalékát hagyták kárba veszni pusztán azért, mert nem tudták közvetlenül felhasználni a termékeikben. A BTG szerint a parlagon heverő technológiai eszközök becsült értéke több mint 115 milliárd dollár. Ez a becslés azonban kétségtelenül túl konzervatív; azt feltételezi, hogy egy egymilliárd dolláros K+F befektetés hozama mindössze egymilliárd dollár. A gazdasági adatok alapján azonban a hozam inkább körülbelül tízszeres, vagyis az Egyesült Államok vállalatai egybillió dollárt fecsérelnek el kihasználatlan szabadalmi eszközeik révén. Tudva, hogy manapság milyen óriási nyomás nehezedik a vállalatokra a részvénytulajdonosi hozam maximalizálásával kapcsolatban, a technológiai eszközök kihasználatlansága egyrészről a vállalatok szellemi tulajdonnal kapcsolatos rövidlátásának csúfos bizonyítéka, másrészről viszont hatalmas lehetőség a pénzügyi igazgatók új generációjának kezében. A szellemi eszközök értékének felfutása - amit nem utolsósorban a bejegyzett részvénytársaságok könyv szerinti és piaci értéke közti egyre mélyülő szakadék is jelez- azt sugallja, hogy a szabadalmak értéke legalább akkora lehet, mint az a haszon, amelyre a kivásárlás királyai tettek szert, amikor húsz évvel ezelőtt tőkét kovácsoltak maguknak az amerikai vállalatok alulértékelt ingatlan- és nyugdíjbiztosítási holdingjaiból. Lássuk, hogyan realizálható a szabadalmakban rejlő pénzügyi érték. A szabadalmakban rejlő új bevételi lehetőségek feltárása A szabadalmi jogok licencének eladásából származó bevételek az elmúlt tíz év során ugrásszerűen megemelkedtek: 1990 és 2000 között 15 milliárd dollárról több mint 110 milliárd dollárra nőttek. A vállalatok lassacskán felismerik, hogy a szellemi tulajdonnak a legértékesebb és legrugalmasabb eszközeik között van a helye. A licencadási piac még mindig gyerekcipőben jár; szakértők szerint az éves bevételek tíz éven belül elérhetik a félbillió dollárt.
