Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 4. szám - Dr. Gál Melinda: Az igénypont egyértelműségének és terjedelmének jelentősége gyógyszeripari tárgyú találmányok oltalmazásánál

Az igénypont egyértelműségének és terjedelmének jelentősége gyógyszeripari tárgyú találmányok oltalmazásánál 25 igénypontban a találmány műszaki jellemzőinek megadá­sával kell meghatározni. Az „egyéb származék” kémiai meghatározása nem világos sem önmagában, sem a le­írásból nem olvasható ki, és a „fiziológiailag hatásos” jelző sem teszi egyértelműbbé. A „fiziológiailag hatásos ” jelző egy funkcionális jel­lemző, amelynek alkalmazhatóságáról az FT T 68/85 szá­mon a következő döntést hozta: „A műszaki eredményt meghatározó funkcionális jellemzés megengedhető egy igénypontban, ha tárgyilagos megítélés szerint az ilyen tulajdonság másképpen nem határozható meg pontosab­ban a találmány oltalmi körének korlátozása nélkül, és ha ezek a jellemzők elegendően világos utasításokat nyújta­nak a szakember számára, hogy csökkentsék az ésszerű kísérletek elvégzéséhez szükséges aránytalanul nagy erő­feszítést. ” Ennek a kritériumnak megfelel a „fiziológiai­lag hatásos” kifejezés, függetlenül attól, hogy sókhoz, észterekhez vagy egyéb származékokhoz kapcsolódik. Rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen, egy vagy több megfelelő kémiai kifejezést találni mindazon létező vagy még előállítandó gamma-linolénsav-származékra, ame­lyek „fiziológiailag hatásosak”, azaz amelyeknek a talál­mány szellemében ugyanaz a szerepük, mint a szabad sa­vaknak például oly módon, hogy a szervezetben savvá alakulnak. Minden bizonnyal lehetetlen olyan kifejezése­ket találni a felsoroláshoz, amelyek ráadásul a nem bővítő értelmű módosítással szembeni követelménynek is eleget tesznek. Ennek megfelelően az FT nem lát más módot, ahogyan a „fiziológiailag hatásos” funkcionálisan jel­lemzett igény pontosabban megfogalmazható lenne az igénypont szűkítése nélkül. Jelen bejelentésben tehát a „fiziológiailag hatásos” kifejezés, amikor a származé­kokhoz vagy egyéb származékokhoz kapcsolják egyértel­mű, világos megfogalmazása az oltalmi körnek. Elegen­dő útmutatást ad egy szakember számára, hogy szükség esetén aránytalan erőfeszítés nélkül, ésszerű kísérletezés után megvalósítsa a találmányt. így az FT a fellebbezés­nek helyt adott, és további vizsgálatra visszaadta a beje­lentést a Vizsgálati Osztálynak. A T 893/90 (1993. 07. 22.) döntés tárgyát az EP A 214737 számon közzétett bejelentés elutasítása után be­nyújtott fellebbezés képezi. A fenti bejelentés 1. igény­pontja a következő: 1. Eljárás nem hemofíliás emlősök szervezetében a vér­zés megfékezésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására azzal jellemezve, hogy foszfolipid ré­szecskékből és emlős vérének Xa faktorából beadásra alkalmas keveréket képezünk, amelyben a foszfolipid és az Xa faktor a vérzés megszüntetéséhez éppen szük­séges mennyiségben és arányban van jelen, és a keve­rék egyéb fiziológiailag hatásos anyagtól mentes. Az EPO Vizsgálati Osztály az elutasítást - többek kö­zött - az igénypontban szereplő „ a vérzés megszüntetésé­hez éppen szükséges” kifejezés, mint céllal történő jel­lemzés nem egyértelmű megfogalmazásával indokolta. Az FT véleménye szerint „a vérzés megszüntetéséhez éppen szükséges mennyiségben és arányban” kifejezés valójában egy funkcionális jellemző, amely egy műszaki eredményt határoz meg. Tulajdonképpen ez a jellemző egy mérhető követelményt állít fel, amelynek az igényelt gyógyszerkészítménynek meg kell felelnie. A mérése kellemetlen lehet ugyan, de orvosi területen nem rendkí­vüli és csak rutinjellegű méréseket igényel. A funkcioná­lisjellemzés az EPO jogalkalmazási gyakorlatában elfoga­dott (T 68/85 döntés). Az igényelt tárgy igényponti megha­tározása tehát egyértelmű a mennyiségekre vonatkozó to­vábbi korlátozó értékek és arányok megadása nélkül is. Az FT a fellebbezést ezért elfogadta, és a bejelentést további vizsgálatra a Vizsgálati Osztálynak visszaadta. A következőkben egy szó szerinti értelmezés alapján tág oltalmi körrel engedélyezett gyógyszerkészítményre vonatkozó szabadalom ügyében indított megsemmisítési eljárásban és bitorlási perben hozott döntéseket10 mu­tatunk be a német bírósági gyakorlatból, elsősorban a Szövetségi Szabadalmi Bíróság (BPatG) jogalkalmazási gyakorlatából. A szóban forgó szabadalom egy peritoneálisan alkal­mazható dialízisoldatra vonatkozik, és 1. igénypontjának megfogalmazása a következő: 1. Peritoneális dialízisoldat, amely fiziológiailag tole­rálható pH-jú vizes oldat, és fiziológiás sókat és metaboli­­zálható, legalább 4-es átlagos polimerizációs fokkal ren­delkező, glükóz polimer típusú keményítő hidrolizátumot tartalmaz, olyan koncentrációban, amely megfelelő a peritoneális úton dializált betegből víz és oldott anyagok biztonságos eltávolítására. A szabadalom ellen a megsemmisítési eljárást a feltalá­lói tevékenység hiánya miatt indították. A legközelebbi technika állását jelentő dokumentum olyan készítményt tárt fel, amely legalább 4-es átlagos polimerizációs fokkal rendelkező glükóz polimer típusú keményítő hidrolizátu­mot tartalmaz és vesebetegek dialízisoldatának készítésé­re használható. Ez az anterioritás a metabolizálhatóságot kivéve a vizsgált szabadalom összes jellemzőjét tartal­mazta. A BPatG nem vonta kétségbe azt, hogy az anteri­­oritásban alkalmazott glükóz polimer metabolizálható a szó általános jelentése szerint, vagyis az élő szervezetben átalakul vagy lebomlik a metabolízis során. Ugyanakkor szükségesnek találta a vitatott szabadalomban szereplő metabolizálható kifejezés vizsgálatát a találmány feltárt teljes tartalma alapján, figyelembe véve a leírást, az ab­ban meghatározott technika állását és a találmányi gondo­lat kifejtését. Az előzőek elemzése során a BPatG a következőket vette figyelembe döntéséhez:- A leírásban a technika állásának ismertetése szerint a dialízisoldatokhoz használt dextrán egyik hátrányos tulajdonsága éppen a metabolizálhatóság volt, mert ez mellékhatásokat okozott. A találmányi gondolat lényé­gé abban állt, hogy az alkalmazott glükóz polimer olyan módon legyen metabolizálható, hogy ne okoz­zon mellékhatásokat lebomlása során. A leírásban megfelelő - irodalomból ismert, kereskedelemben kapható - glükóz polimereket bemutattak.- A leírás alapján világosan kiderült, hogy a metabolizál­ható kifejezést itt nem lehet a szokásos általános jelen­tése szerint érteni. A találmányi gondolat abban állt, hogy a beteg vérébe adagolt glükóz polimer lebomlásá­nak megfelelő gyorsasággal kell végbemenni ahhoz, hogy elkerülhető legyen a polimer felhalmozódása a

Next

/
Thumbnails
Contents