Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez

Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez 11 szándékra csak akkor lehet majd következtetni, amikor az ESZE előtti eljárásban közzétett európai szabadalmi beje­lentés igénypontjainak magyar nyelvű fordítását a bejelen­tő az MSZH-hoz benyújtja. Ez az ügyek többségénél idő­ben nagyjából egybeesik azzal az időponttal, amikor a PCT szerinti eljárás esetén a nemzeti szakaszba lépéshez szük­séges cselekmények teljesítésére (köztük a fordítás be­nyújtására) sor kerül. A két rendszer tehát hasonló függő jogi helyzetet eredményez. Különbséget az jelenthet, hogy míg a PCT alapján a nemzeti szakaszba való belépés biztos jelzésként értékelhető a jogszerzési szándékot illetően, ad­dig az ESZE rendszerében az igénypontok fordításának benyújtása ezt általában csupán valószínűsíti, az igény­pontfordítás benyújtásának elmaradása pedig egyáltalán nem értékelhető a tényleges jogszerzési szándék hiányára utaló körülményként. Emellett az európai szabadalmi beje­lentések bejelentői az európai szabadalom megadására irá­nyuló eljárás teljes időtartama alatt benyújthatják az igény­pontok magyarnyelvű fordítását, ami a függő jogi helyzet időtartamát meghosszabbíthatja. Nagy különbség van a két rendszer között a teljes ma­gyar nyelvű szabadalmi leírás hozzáférhetővé válásának időpontját illetően. A PCT szerint folyó eljárásban a ma­gyar nyelvű leírás közzététele az elsőbbség napjától számí­tott mintegy három év elteltével megtörténik, az ESZE-hez való csatlakozás után a Magyarországon is hatályossá váló európai szabadalmak magyar fordításának benyújtására csak az európai szabadalom megadását követően, átlago­san a bejelentés napjától számított négy-öt, vagyis az el­sőbbség időpontjától számitott öt-hat év elteltével kerül majd sor. A függő jogi helyzet az európai szabadalmi rend­szerben tehát később zárul le abban a kérdésben, hogy a külföldi bejelentő jogszerzési szándéka valós-e, vagyis ténylegesen kívánja-e érvényesíteni oltalmi igényét ha­zánk területére vonatkozóan is. A magyar vállalkozók és szakemberek pedig a jelenlegi helyzethez képest több év­vel később juthatnak majd hozzá magyar nyelven a szaba­dalmi leírásokban foglalt információhoz, azaz csak később ismerhetik meg anyanyelvükön a szabadalmazott találmá­nyokat. Az ESZE-hez való csatlakozás egyetlen számotte­vő hátránya csupán ez lehet, mivel - a felmérések szerint - semmi nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a külföl­diek által hazánkra kiterjedően szerzett szabadalmak szá­ma a csatlakozás folytán jelentősen meghaladná azt a nagy valószínűséggel becsülhető növekményt, amely ESZE- tagság híján is bekövetkezne a külföldiek magyarországi - többnyire a PCT szerinti eljárás közbejöttével megszerzett - szabadalmainak számában. A valós oltalmi igények szá­ma ugyanis sokkal inkább függ a magyar nemzetgazdaság és a hazai piac iránti külföldi befektetői és egyéb üzleti ér­deklődéstől, mint az oltalomszerzésre nyitva álló eljárási lehetőségektől. Ezt támasztják alá a szabadalmi statisztika magyarországi adatai is. Az érintett hazai vállalkozók körében - interjúk készíté­sével - elvégzett felmérés szerint a megkérdezetteknek ke­vesebb mint negyede váija azt, hogy az ESZE-hez való csat­lakozás miatt a külföldi szabadalmi bejelentők magyaror­szági oltalomszerzési szándékának kiszámíthatósága csök­kenni fog. A felmérésbe bevont vállalkozók közel azonos arányban számítottak arra, hogy az ESZE-hez való csatlako­zás jelentősen növelni fogja Magyarországon a külföldiek szabadalmainak számát, mint arra, hogy ilyen hatás nem kö­vetkezik be. Figyelemre méltó, hogy csupán a megkérdezet­tek elenyésző hányada (7%-a) számára jelent majd problé­mát a magyar nyelvű szabadalmi leírás későbbi hozzáférhe­tősége. (E véleményt természetesen csakis úgy lehet értel­mezni, hogy a tájékozódás, a műszaki információhoz való hozzájutás szempontjából nem jelent gondot, hogy a fordí­tás később áll rendelkezésre. Ez azonban nem érinti azt a konszenzust, hogy az európai szabadalmi leírások magyar nyelvű fordítását meg kell követelni, hiszen - a jogbiztonsá­gi és a műszaki tájékoztatási követelmények teljesítése mel­lett - így biztositható, hogy csak a valós, a tényleges gazda­sági érdekeltséghez is köthető oltalmi igényeket érvényesít­sék hazánkban). A válaszadók enyhe többsége szerint saját üzleti tevékenységük szempontjából az ESZE-hez való csat­lakozás folytán a helyzet se pozitív, se negatív irányban nem változik, míg a kisebbség inkább előnyösnek, mint hátrá­nyosnak véli a csatlakozást. 5.5. Az ESZE-hez való csatlakozás talán még a jelenle­ginél is élesebben veti fel azt a kérdést, hogy a magyar nemzetgazdaság — különösen a hazai kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások rétege — milyen mértékben tud bekapcsolódni a nemzetközi és európai szinten kibontakozó innovációs versenybe, mennyire tud lépést tartani a technológiai fejlődés egyre gyorsuló üte­mével. Kiindulásképpen leszögezhető, hogy Magyaror­szág számára alapvetően kedvező, nemzetgazdaságunkat versenyelőnybe hozza, hogy a globalizációval és az infor­mációs társadalom kialakulásával a tudástőke szerepe fel­értékelődött. A magyar nemzetgazdaság versenyképessé­gét és innovációs kapacitását több nemzetközi elemzés is kedvezően értékelte. Az OECD adataira építve az új év­ezred „nyerteseiről és veszteseiről” készített összeállítás a harminc OECD-tagállam közül hazánkat a hatodik he­lyen említette abban a rangsorban, amelyet a tudásra épü­lő ipar- és szolgáltatási ágazatokban elért, illetve várható sikerek alapján állítottak fel. A tíz figyelembe vett mutató egyike az volt, hogy az érintett ország fejlesztői a szóban forgó technológiai területeken a lakosság számához vi­szonyítva hány szabadalmat szereztek.46 E kedvező adottságok kibontakoztatásának elősegíté­sére irányult a közelmúltban meghozott számos kor­mányzati intézkedés. A 2000. évben megfordult az a ked­vezőtlen tendencia, hogy a kutatási és fejlesztési ráfordí­tásoknak a nemzeti össztermékhez (GDP-hez) viszonyí­tott aránya a korábbi időszakban évről évre csökkent. A K+F ráfordítások 2000-ben meghaladták a 100 milliárd Ft-ot.47 A Széchenyi Terv48 egyik fő programjaként indult el a Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Program, amely­nek céljaira a kormányzat 2001-ben 17,5 milliárd, 2002-ben pedig 37,0 milliárd Ft összegű pénzügyi forrást mozgósított. Kedvező változások következtek be a vállal­kozások kutatási-fejlesztési tevékenységét ösztönző jogi szabályozás területén is. A társasági adóról és az oszta­lékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása (2000. évi CXIII. törvény) nyomán 2001 januárjától a közvetlenül a kutatásra-fejlesztésre fordított költségek kétszerese (200%-a) írható le költségként. További pozi­

Next

/
Thumbnails
Contents