Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez
Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez 9 különösen nem a lehetséges legkorábbi időpontban - eleget tenni. Nem áll fenn tehát nemzetközi jogi kötelezettségünk az ESZE-hez való csatlakozásra. Az ESZE-tagság nem része az európai közösségi jogrendnek sem. Az ESZE története során előfordult, hogy az Európai Közösség valamely tagállama nem volt szerződő állama az ESZE-nek (lásd a 2.2. pontot). Ez a helyzet megváltozik, ha a közösségi szabadalomról szóló rendeletet elfogadják, és az EK csatlakozik az ESZE-hez (lásd a 3.5. pontot). Hazánknak tehát 2002. július 1-jétől csupán lehetősége az ESZE-hez való csatlakozás, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával, vagy azt követően válik majd - közösségi jogi - kötelezettséggé. 5. A csatlakozás következményei és hatásai 5.1. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás gazdasági, költségvetési, intézményi és egyéb hatásainak felmérése céljából több elemzés, tanulmány is készült.42 A hatásvizsgálat egyrészt az Egyezményhez való csatlakozás várható gazdasági következményeinek előrejelzésére irányult, különös figyelmet fordítva a hazai kutatás és fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások helyzetében bekövetkező változásokra. A vizsgálat kiterjedt a csatlakozás folytán az MSZH-t és a magyar szabadalmi ügyvivői kart érintő hatások felmérésére is. A hatásvizsgálatok elsősorban azt célozták, hogy a csatlakozás folytán esetleg jelentkező hátrányos hatások azonosításával elősegítsék azoknak az intézkedéseknek a megtervezését és végrehajtását, amelyekkel a hátrányok, a kedvezőtlen hatások enyhíthetők, mérsékelhetők. E vizsgálatok alapvető rendeltetése tehát nem az volt, hogy számottevően befolyásolják az ESZE-hez való csatlakozás időzítését, még kevésbé, hogy kétségbe vonják annak szükségességét, illetve célszerűségét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ESZE-hez való csatlakozás számottevő késleltetése, halogatása kedvezőtlen képben tüntetné fel hazánkat a külföldi befektetők (különösen a kutatás és a fejlesztés területén beruházók), az európai integrációs szervezetek és a nemzetközi iparjogvédelmi fórumok előtt, továbbá kétségeket ébreszthetne a magyar kormányzatnak mind a szellemi tulajdon hatékony védelme, mind az európai integráció iránti elkötelezettségét illetően. A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat az Szt.-nek az ESZE-hez való csatlakozása kapcsán szükségessé váló módosítását 2002. második félévi feladatként jelölte meg, abból kiindulva, hogy az Egyezményhez való csatlakozás várható időpontja: 2003. január 1. (az előző jogharmonizációs program is ugyanígy irányozta elő e jogalkotási feladat teljesítését). A jogharmonizáció kormányzati programjával összhangban magyar részről több ízben, számos fórumon jeleztük és megerősítettük mind az Európai Unió, mind az Európai Szabadalmi Szervezet irányában az ESZE-hez való csatlakozásunknak az előzőekben említett, várható időpontját. Az ESZE-hez való csatlakozás tervezett időpontjáról adott tájékoztatás természetesen nem eredményezett nemzetközi jogi értelemben vett kötelezettségvállalást, mindazonáltal az ESZE-hez való csatlakozás magyar részről eltervezett menetrendjének betartása fontos fokmérőjévé válhat - legalábbis a szellemi tulajdon területén - európai integrációs felkészülésünk előrehaladottságának. A szóban forgó hatásvizsgálatok eredményei a szabadalmi rendszer általános gazdasági funkcióinak áttekintése után és az Egyezményhez való csatlakozás közvetlen jogi következményeinek ismeretében értékelhetők csak megfelelően. 5.2. A szabadalmi rendszernek az innovációhoz való viszonyát az idők során különféle módokon közelítették meg és mutatták be. Számos elhíresült „aforizma” utal arra, hogy az innováció két irányból, a kutatási-fejlesztési kínálat és a piaci kereslet felől vezérelt folyamat, amelyen belül mindkét irányban ösztönző, mozgósító erejű lehet a hatékony szabadalmi rendszer.43 Az angol közmondás a szükséget tartja a találmány szülőanyjának, míg a franciák úgy vélik: a találmány az alkotószenvedély szülötte, a megvalósítás pedig a szükségé. A legtalálóbb és legtöbbször idézett megfogalmazás Lincoln amerikai elnöktől származik, aki a szabadalmi rendszer lényegét a következő szavakkal adta vissza: „A szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta.” Míg a tervgazdálkodás, a túlsúlyos állami tulajdon és a hiánygazdaság viszonyai között a szabadalmak szerepe Magyarországon elsősorban arra korlátozódott, hogy a hatóság által kiállított „fizetési bizonylatként” szolgáljanak a feltalálók munkabéren felüli díjazásához, az elmúlt évtizedben a magántulajdon arányának növekedése, a külföldi működő tőke behozatala, a gazdasági verseny kibontakozása és a tudásra épülő gazdaság kiépülése mellett a szabadalmak hagyományos - a piacgazdaságokban jellemző - funkciói kerültek előtérbe hazánkban is. A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotótevékenységet. Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el. A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe. A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság, időleges piaci monopolhelyzet teremt ugyanis lehetőséget arra, hogy a találmány szerinti új termék forgalmazásával, illetve új eljárás alkalmazásával kifejlesztője profitot érhessen el. Oltalom híján ugyanis az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejlesztőnél alacsonyabb árat érhetnének el, hiszen áruikat nem terhelnék a kutatás-fejlesztés költségei, sem pedig az eredeti fejlesztések kockázati tényezőivel nem kellene számolniuk, mivel csakis a sikeres termékeket utánoznák. Noha a jogi védelem hiánya nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül - nemzetközi számítások szerint - a találmányok mintegy egynegyede-egyharmada soha nem születne meg.
