Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 4. 2002. augusztus TANULMÁNYOK FICSOR MIHÁLY Magyarország csatlakozása az Európai Szabadalmi Egyezményhez 1. Bevezetés Az Országgyűlés várhatólag ez év második felében dönt a magyar szabadalmi rendszer európai integrációjának alapvető kérdéseiben. Az őszi ülésszak napirendjén szerepel az Európai Szabadalmi Egyezményhez történő csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslat és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítására irányuló törvényjavaslat, amely - egyebek mellett - a csatlakozás miatt szükségessé váló változtatásokat tartalmazza. Mindez időszerűvé teszi az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Szabadalmi Szervezet bemutatását, valamint a csatlakozás előfeltételeinek, következményeinek és hatásainak ismertetését. Ez az írás erre vállalkozik. 2. Az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Szabadalmi Szervezet 2.1. Az európai szabadalmak megadásáról szóló Müncheni Egyezményt, vagyis az Európai Szabadalmi Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény vagy ESZE) 1973. október 5-én írták alá Münchenben. Az Egyezmény 1977-ben - a Benelux államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Svájc részvételével - lépett hatályba. Az első európai szabadalmi bejelentéseket 1978. június 1-jén fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi Hivatal. 2002 elején az Egyezménynek már húsz ország volt a részese: az Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc és Törökország.1 Ezenkívül hat ország - Albánia, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovénia - elfogadta az európai szabadalmak hatályának a területükre való kiterjesztését, anélkül, hogy bármelyikük az Egyezmény részesévé vált volna.2 Az Egyezmény szerződő államainak köre jelentős bővülés előtt áll, hiszen - Magyarországgal együtt - tíz közép- és kelet-európai, illetve balti ország kapott felkérést a csatlakozásra3 (2002. július 1-jével Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország és Szlovákia csatlakozott is az ESZE-hez; ezzel a Szervezet tagállamainak száma 24-re emelkedett).4 Az Egyezmény alapján 2000-ben több mint 140 000, 2001-ben pedig körülbelül 160 000 európai szabadalmi bejelentést tettek; 2000-ben közel 28 000, 2001-ben pedig mintegy 35 000 európai szabadalmat adtak meg. Az Egyezmény hatálybalépése óta közzétett európai szabadalmi bejelentések száma 2000-ben haladta meg az egymilliót, a megadott európai szabadalmak száma pedig már 1992-ben elérte a kétszázezret.5 Az Egyezményt 1991-ben vizsgálták először felül, módosítva az európai szabadalmak oltalmi idejét egységesen szabályozó 63. cikkét (módot adva egyes termékek kiegészítő oltalmának bevezetésére),6 majd ezt követően a második - átfogó — felülvizsgálatra 2000 novemberében került sor az európai szabadalmi rendszer megreformálására irányuló törekvések jegyében (lásd erről részletesen a 3. fejezetet). Az Egyezmény a Párizsi Uniós Egyezmény719. cikkének értelmében vett külön megállapodást képez és regionális szabadalmi szerződésnek minősül a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban: PCT) 45. cikkének 1. bekezdése értelmében.8 Ebből következik, hogy az Egyezmény szabályainak a Párizsi Uniós Egyezmény és a PCT rendelkezéseivel összhangban kell állniuk, és így az Egyezmény harmonikusan illeszkedik ezekhez az alapvető nemzetközi instrumentumokhoz.9 2.2. Az Egyezmény megteremtette a szerződő államok közös, egységes - de a nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő — jogrendjét a szabadalmak megadására vonatkozóan. Ennek köszönhetően az ESZE szerint egyetlen bejelentés alapján, egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet szabadalmat — európai szabadalmat — szerezni az Egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára (sőt, az európai szabadalmak kiterjesztését az ESZE-ben való tagság nélkül is elfogadó országokra is) kiterjedően. Az európai szabadalmi rendszerben - szemben a PCT rendszerével — tehát egy bejelentéssel, egyetlen eljárásban nem csak igényelni lehet szabadalmat több országra vonatkozóan, hanem azt meg is lehet szerezni. Másfelől az egyetlen, egységes európai eljárásban megadott európai szabadalmak a megadásukat követően azokban az országokban, amelyekre a hatályuk kiterjed, nemzeti szabadalmak
