Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Európai jogi figyelő. Halbauer József: Gyógyszeripari tárgyú találmányok feltártságának megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján
Gyógyszeripari tárgyú találmányok feltártságának megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga alapján 23 b) olyan világosan és teljességgel kell megtenni, hogy a találmány megérthető legyen, mégpedig c) oly mértékben megérthető, hogy az ismertetés és saját tudása alapján szakember (képzett, az adott szakterületen járatos személy) a találmányt tudja (legyen képes) reprodukálni (megvalósítani). A c) pont értelmében a „szakember tudása” alapvető fogalom, hiszen ez az a „mérték”, amivel az „ismertetés jóságát” - kielégítő voltát - lehet „megmérni”. Az eddigiek alapján és fontossága ellenére a szakember tudása definiálatlan fogalomnak tűnik, de a „technika állása” fogalmával pontos tartalommal tölthető meg. 1.3. Szakember tudása felöleli a technika állását A „technika állása” fogalmát az EPC 54. cikkely (2) bekezdése kimerítő mértékben definiálja. Jelentése: az egész emberiség közös, egy adott időpontig megszerzett, (tehát időben növekvő) ismeret-tudáshalmaza, amelynek tartalma azonban bármely időpont (dátum) alapján egyértelműen megállapítható. Ugyanakkor (definíció szerint) bárki, bármikor hozzáférhet, és meríthet is belőle. A szakember (egy, a szóban forgó területen jártas személy) nem tekinthető valóságos személynek, talán leginkább egy „robot”-nak, abban az értelemben, hogy mindenre képes és meg is tud tenni, amihez a szükséges tudás (ismeret, információ a memóriájában) már a rendelkezésére áll. A rendelkezésre álló ismereteket képes feldolgozni is, azaz értelmezni, csoportosítani, értékelni, sőt a közöttük meglévő összefüggés(eke)t és ellentmondás(oka)t felismerni. De új tudást kizárólag átvenni képes, teremteni nem. (Egy könyvtár is csak tárolja a könyveket, azok másutt szüleinek.) Ebben a megvilágításban a (robot) memóriájának a tartalma felel meg a szakember (egy, a szakmában jártas személy) tudásának. Ez a tudásmennyiség bármely (korábbi vagy későbbi) dátumnak megfelelő szintre „be is állítható” (a technika állásából való kiegészítéssel, illetve törlés útján). Az „ismertetés jóságának” megítéléséhez (bármely dátum szerint „állítjuk is be” azt gondolatban) a szakember tudását is két részből; egy általános „alap- ” ismeretből, valamint a szakterület fejlődésének (leg) „friss (ebb) eredményeit jelentő ismeretekből állónak kell tekinteni. Az előbbit a szakképzési tananyag, valamint az összefoglaló szakkönyvek tartalma, utóbbit pedig a friss („current”) szakirodalmi közleményekben foglaltak jelenítik meg. 1.4. A kielégítő feltárás Az előző pontok tartalmának szintézise így foglalható össze. A találmány leírásbeli feltárása akkor megfelelő, ha az a szakember tudását éppen megfelelő (azaz éppen annyi és olyan) ismerettel egészíti ki, hogy ezek együttesen már elégségesek legyenek a megvalósításhoz. Az ismertetésnek is két szinten, mégpedig a találmány jellemzőinek igénypontbeli (ismert és megkülönböztető jellemzők) csoportosítása szerint kell megtörténnie. Az ismert jellemzőkre vonatkozó tudnivalók a szakember „alap-” és „friss” ismeretéhez tartoznak.- Az „alap-”ismereteket nem szükséges részletezni, de utalni ezekre mindenképpen célszerű.- A „friss” ismeretek körét az előbbieknél részletesebb mértékben és a forrás megjelölésével együtt célszerű a leírás részévé tenni. A találmány megkülönböztető jellemzőire vonatkozó tudnivalók nem tartozhatnak szakember ismeretei körébe. Mivel az erre vonatkozó tudást csak a leírásból lehet megszerezni, ezért azt éppen a különbözőség mértékében (azaz a szakember tudására visszavezetve) kell a megvalósíthatóság céljából a leírásban ismertetni. A kiviteli példák szerepe kettős; teljesíteniük kell a VSz 27. szabály (1) bekezdés (e) pont előírását, továbbá a találmányi ismertetést a gyakorlati szempontok oldaláról is meg kell világítaniuk. 2. Esetjogi összefoglaló Az ESzH időszaki kiadványában összefoglaló értékeléseket tesz közzé*51 a felszólalási és fellebbezési ügyekben meghozott döntésekről, amelyeknek egyik célja éppen a jogalkalmazási gyakorlatnak a nyilvánosság elé tárása. Ennek a kiadványnak az elektronikus változata (a papírváltozatnál gyakoribb frissítéssel) ma már az interneten is elérhető.<6) Az azonos szerkezeti rendben megjelenő mindkét (papír- és elektronikus) kiadványnak a II. rész A fejezete tartalmazza a kielégítő feltárással kapcsolatos döntések kivonatait. A következő négy szakasz az elektronikus változat*61 kivonatos összefoglalóját tartalmazza. 2.1. A bejelentésnek a kielégítő feltárás megítélésében releváns részei a) A kielégítő feltárás megítélésében hozott döntést az egész bejelentés alapján (ideértve mind a leírást, mind az igénypontokat) kell elvégezni. b) Az a tény, hogy egy talál mány bizonyos lényeges elemére nincs utalás sem a leírásban, sem az igénypont(ok)ban, sem pedig a rajzokban, még nem jelenti szükségszerűen az elégtelen feltárás tényét. 2.2. A szakember tudása alapvető jelentőségű a kielégítő feltárás megítélésénél a) A szakember tudását felhasználhatja a bejelentésbeli információk kiegészítésére és a leírás hibáinak felismerésére, majd javítására is. b) Az az információ, amely átfogó kutatás eredményeként születik meg, nem tekinthető a szakember tudásának. c) Csak a szakember számára elérhetővé vált szabadalmi leírások járulhatnak hozzá a feltárás megfelelő mivoltához. Szabadalmi leírások és tudományos cikkek a szakember tudása részeként csak akkor foghatók fel, ha a találmány a haladásnak egy olyan új területére vonatkozik, amelynek az ismeretei kézikönyvben még nem állnak rendelkezésre.
