Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Fórum
54 Fórum 5. A koncepció javasolja a külön törvényben szereplő felhasználási szerződések (licenciaszerződések) általános szabályozását a jelenlegi külön törvényekből az új Plk.-ba integrálni. A szabadalmi törvény a hasznosítási szerződések, a védjegytörvény a használati szerződések, a szerzői jogi törvény pedig a felhasználási szerződések tekintetében tartalmaz az adott jogosultság jellegéhez fűződő, speciális, diszpozitív szabályokat. Ezen eltérő szabályozások az általuk szabályozott jogterülethez tapadó eltérések miatt különböznek, sőt általában atipikus, vegyes szerződések körében jelentkeznek, így ezeknek egységes szabályozása jogalkalmazási nehézségeket okozna, és szükségtelennek látszik. * * * A Magyar Szerzői Jogi Fórum véleménye az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról /. A koncepció A/I/2. pontja „A Koncepció jellegéről” címet viseli. Ennek elsőkét mondata így szól: „A Koncepció az új Polgári Törvénykönyvben megoldandó problémákat foglalja össze. Nem foglalkozik tehát a Ptk.-nak azokkal a rendelkezéseivel, amelyek-a Főbizottság megítélése szerint - nem szorulnak változtatásra, mert jellegüknél fogva megfelelnek átalakult viszonyainknak, így a piacgazdaság követelményeinek is.” Úgy véljük, hogy a szellemi tulajdon védelmének jogi szabályozása területén nincs olyan kérdés, amelyet a Ptk. szintjén lenne szükséges vagy indokolt megoldani. A szellemi tulajdon különböző tárgyait szabályozó külön törvények, az elmúlt évtizedben végzett kodifikációs tevékenység eredményeként, kellő összhangba kerültek átalakult viszonyainkkal és így a piacgazdaság követelményeivel is. Nincs a koncepcióban olyan megállapítás, amely ennek a ténynek ellentmondana. Ez áll a szerzői jogra és a szomszédos jogokra is, amelyeknek átfogó újraszabályozása megtörtént az 1999. évi LXXVI. törvényben. E törvényt a szerzői jogot érintő gyors technológiai fejlemények hatására, valamint az új nemzetközi és európai normák követelményeinek való megfelelés végett (mint például az EK tavaly elfogadott InfoSoc irányelve esetében) időnként módosítani kell. Ez azonban nem olyan módosításokat igényel, amelyek a Ptk. szintjén merülnének fel. A koncepció jellegére vonatkozó, fent idézett helyes elv alapján az a véleményünk, hogy a Ptk. és a szellemi tulajdon védelméről szóló külön törvények viszonyában nincs szükség változtatásra (így különösen arra, hogy a jelenleginél részletesebb szabályok épüljenek be a Ptk.-ba). 2. A koncepció a Magyar Közlönyben közétett szöveg 4. oldalának negyedik bekezdésében (a következőkben az oldalszámok mind a Magyar Közlöny szóban forgó számának az oldalaira utalnak) rögzíti, hogy „nem választ kifejezett külföldi modellt az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból”. Ezt az elvet is helyesnek tartjuk. Ennek elfogadása esetén azonban döntő jelentőségűnek ítéljük azt a tényt, hogy nincs egyetlen olyan modem polgári törvénykönyv sem, amely érdemi rendelkezéseket tartalmazna a szellemi tulajdon védelméről. A Hollandiában felmerült elképzelés ilyen rendelkezéseknek a polgári törvénykönyvbe való belefoglalására nem azt mutatja, hogy a fejlett nyugati demokráciák esetében mégis akad egy elszigetelt példa (amelyről amúgy a 4. oldal ugyanazon bekezdésében leszögezi a koncepció, hogy „a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként semmiképpen sem jöhet figyelembe”), hanem éppen azt, hogy ez az elképzelés nem reális, hiszen azt a holland kormány és törvényhozás nem találta megvalósításra alkalmasnak. Lényegében két példa van olyan polgári törvénykönyvre, amely több-kevesebb tartalmi rendelkezést is tartalmaz a szellemi tulajdon védelméről. Egyrészt, a volt Szovjetunió és annak tagköztársaságai polgári törvénykönyvei, illetve néhány utódállamnak az inertia megnyilvánulásaként létrejött ilyen törvénykönyve, másrészt még az 1942-ben megalkotott olasz polgári törvénykönyv. Feleslegesnek látszik annak fejtegetése és bizonygatása, hogy ezeket az elszigetelt külföldi példákat aligha indokolt orientációs irányként választani. Igen nyomós indokokra lenne szükség ahhoz, hogy a modern jogrendszerek által egyöntetűen követett szabályozási struktúrától eltérjünk. Ilyen indokokat azonban nem látunk. 3. A 12. oldal második bekezdésében a következő kijelentés áll: „A szellemi alkotásokra vonatkozó... önálló törvények meghagyása mellett e szabályoknak a polgári joghoz és az új Kódexhez kötődését a jelenleginél pregnánsabban kell kifejezésre juttatni.” A koncepció nem jelzi, hogy ezt miért „kell”, sem pedig azt, hogy mit jelent a pregnánsabb kifejezésre juttatás. Valószínűleg azonban ez bizonyos tartalmi szabályoknak a törvénykönyvbe való átemelésére utal; ezzel pedig, a fent kifejtettekre figyelemmel, nem érthetünk egyet. 4. Az előző pontban idézett kijelentést követő mondat megerősíti a koncepcióban tükröződő szándékot, hogy bizonyos tartalmi szabályok kerüljenek át a szellemi tulajdon egyes tárgyaira vonatkozó külön törvényekből a Polgári Törvénykönyvbe, hisz így szól: „A felhasználási szerződések szabályai viszont az új Ptk.-nak az egyes szerződéstípusokat rendező részében kaphatnak helyet.” Gondoljuk, hogy nem csak a szerzői jogi és szomszédos jogi felhasználási szerződésekről lenne szó, hanem a szabadalmi licenciaszerződésekről, a védjegyhasználati szerződésekről stb. is. A fent idézett mondat azonban elsősorban a jelenleg az Szjt.-ben szabályozott - vagy esetleg ott még nem is szabályozott - szerződésekre látszik utalni. Nem látunk indokot a Polgár Törvénykönyvnek ezekkel a speciális tárgyú szerződésekkel való megterhelésére. Egy ilyen átalakítás mesterségesen emelne ki egy olyan elemet a szerzői jogi szabályozás struktúrájából, amely nélkül azon üres lyukak és logikátlan folytonossági hibák tátonganának. Hisz a szerzői és szomszédos jogi jogosítványokra és azok törvényi korlátozásaira vonatkozó szabályok, a szerződésekre vonatkozó rendelkezések, a közösjogkezelést érintő szabályok, valamint a műszaki védelmi eszközökre és a jogkezelési adatok védelmére
