Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 3. szám - Fórum

Fórum

55

irányadó normák szoros egységben jelentkeznek; egymás nélkül nem teljesek és nem is érthetőek.

Figyelemmel kell lennünk a szerzői művek és a szomszédosjogok által védett teljesítmények felhasználása területén végbemenő jelenlegi gyors változásokra is; különösen azokra, amelyek a digitális technológia alapján és a világháló keretében mennek végbe. Ezek bizonyos felhasználási módok háttérbe szorulásával, és új felhasználási módok előtérbe kerülésével járnak, ami természetesen a szerződéses kereteket is érinti. Erre figyelemmel sem lenne tanácsos a dinamikusan változó szerzői jogi szerződésekre vonatkozó szabályokat éppen most, az időt állóbbnak szánt Polgári Törvénykönyvben rögzíteni.

5. A koncepció 17. oldalán szereplő tartalomjegyzék szerint „a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok”-ról szóló cím a személyekről szóló Első Könyvbe kerülne. Erre vonatkozóan csupán a következőket tartalmazza a koncepció (a 32. oldal végén): „A szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezéseket »A személyek« című Könyvbe kell felvenni annak ellenére, hogy az érintett jogviszonyok vagyoni jogokat is tartalmaznak.”

A koncepció nem fejti ki, miért így „kell”.

Egyesületünknek a koncepció tárgyában tartott ankétján nyilvánvalóvá vált, hogy az utaló szabály sem a „személyekről” szóló könyvbe, sem pedig a „dologi jogi” könyvbe nem illik pontosan, hisz jóllehet egyes oltalmi tárgyakra csak vagyoni jogok állnak fenn, mások esetében mind személyhez fűződő jogok, mind vagyoni jogok fennállnak. Kompromisszumos javaslatként merült fel, hogy az utaló szabály a Ptk. valamilyen „semleges” részében (az azonban az utaló szabály rövidségére és éppen utaló jellegére tekintettel nyilvánvalóan nem lehet egy külön „könyv”) is elhelyezhető lenne, illetve, hogy az egyszerű utaló szabályt megfelelő módon mind a „személyekről” szóló könyvbe, mind pedig a „dologi jogi” könyvbe el lehetne helyezni.

6. Ami a rövid utaló szabályban a valamennyi érintett oltalmi tárgy megjelölésére használandó átfogó kifejezést illeti, egyesületünk szakmai ankétján utalás történt arra, hogy a koncepció hol a „szellemi alkotások”, hol pedig a „szellemi termékek” kifejezést használja, s hogy egyik sem illik minden oltalmi tárgyra.

A résztvevők azt is megállapították, hogy van egy, az egész világon bevett, és számos nemzetközi és európai intézmény, valamint számos ránk is irányadó nemzetközi szerződés és európai irányelv nevében, címében, rendelkezéseiben egyöntetűen használt, és mindenki által pontosan értett kifejezés; „szellemi tulajdon” (amelynek használata egyébként a magyar jogi szabályozásban is elfogadott; lásd pl. az Szjt. 113. §-ának b) pontját).

Utalás történt azonban arra, hogy Magyarországon ennek a kifejezésnek a használata vagy nem használata körül még mindig nagy érzelmi viharokat kavaró, és a fontosabb célokra értelmesebben felhasználható energiákat lekötő vita folyik.

Ezért az a kompromisszumos javaslat merült fel, hogy a rövid utaló szabály egyszerűen a „szerzői és szomszédos jogok és az iparjogvédelem” kifejezést, illetve annak valamilyen változatát használja.

A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleménye az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról

1. Úgy véljük, hogy a Polgári Törvénykönyv és a szellemi tulajdon különböző tárgyaira vonatkozó külön törvények viszonyában nincs szükség lényegi változtatásra. Elegendőnek tartjuk, hogy csupán egy - az említett külön törvényekre vonatkozó - utaló szabály maradjon a Ptk-ban.

Ptk.-nk így összhangban maradhat a fejlett nyugati demokráciák polgári törvénykönyveivel, amelyek közül egyik sem tartalmaz érdemi rendelkezéseket a szellemi tulajdon tárgyaira vonatkozóan, s ennek nyomós okai vannak. (Ismertek előttünk az olasz Codice Civile-nek a még 1942-ban elfogadott ide vágó rendelkezései; azonban természetesen - ebben a tekintetben - sem az a törvénykönyv, sem pedig a Szovjetunió és tagköztársaságai elavult törvénykönyvei nem sorolhatók a fejlett nyugati demokráciákra jellemzőnek tekinthető példák közé.) A koncepció nem indokolja meg, miért kellene ezen a mindenhol jól bevált rendszeren változtatni, és valami különc megoldásra törekedni.

2. Arra sem látunk indokot, hogy a felhasználási szabályokra vonatkozó rendelkezések kerüljenek a Polgári Törvénykönyvbe. Ha csak egyedül a szerzői jogra és a szomszédos jogokra vonatkozó szerződéseket nézzük, azt kell látnunk, hogy - az újabb műtípusok és felhasználási módok megjelenésével - egyre több szerződésfajta és azok különböző variánsai jelennek meg. Nem látjuk indokát annak, hogy egyiket vagy másikat kiragadjuk és - az állandó, dinamikus változásokat figyelmen kívül hagyva —a nagyobb állandóságra szánt Ptk.-ba merevítsük.

Ha pedig minden, többé-kevésbé gyakori szerzői jogi tárgyú szerződést a Ptk.-ban szabályoznánk, az a fent említett probléma mellett a Ptk. aránytalan túlterhelésével is járna. S akkor még nem beszéltünk a szellemi tulajdon egyéb tárgyaira vonatkozó, rendkívül nagy számú szerződéstípusról.

Annak sem látjuk értelmét, hogy kísérlet történjék a szellemi tulajdonra vonatkozó szerződések valamilyen „általános” szabályainak a kidolgozására és azoknak a Ptk.-ba foglalására. Az ilyen szerződések sokszínűségére és folyamatosan változó jellegére tekintettel, meglehetősen semmitmondó általánosítások születhetnének csak, amelyek esetében aligha beszélhetnénk valódi normatív jellegről.

Végül, lényegesnek tartjuk azt is, hogy a szerződésekre vonatkozó szabályoknak a külön törvényekben foglalt egyéb szabályoktól való öncélú elszakításával, azokat olyan összefüggésekből ragadnánk ki, amelyek nélkül önmagukban érthetetlenné és alkalmazhatatlanná válnának. A szerzői jog területén mindez nem csak a vagyoni és személyhez fűződő jogokkal és azok korlátozásaival való összefüggésekre vonatkozik, de például a közös jogkezelésre és a műszaki védelmi eszközökre irányadó szabályozással való szoros összefüggésekre is. S itt megint csupán a szerzői és a szomszédos jogokra vonatkozó szerződésekről szóltunk.

3. Az elnökség egyes tagjai azt is felvetették, hogy, ha változtatás szükségessége merülhet fel, az inkább a törvénykönyvben jelenleg szereplő, ide vágó normák további