Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában 47 sához ugyanis csak az tartozik, amit ténylegesen hozzáférhetővé tettek. Ezért egy, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé nem tett, például fel nem ismert vagy titkos alkalmazás nem ok arra, hogy az ESZH kétségbe vonja egy európai szabadalom érvényességét. Ennek megfelelően a Kibővített Fellebbezési Tanács megállapítása szerint a fentebb idézett T 231/85 sz. ítéletben joggal ismerték el a találmány újdonságát, mert a növekedésszabályozóként már ismert vegyidet fungicidként való alkalmazására vonatkozó igénypont funkcionális műszaki jellemzőként magában foglalta, hogy az említett vegyület alkalmazásakor valójában a korábban ismeretlen gombaölő hatást fejtette ki. A 892/94 sz. ítélet az előbbi G 2/88 és G 6/88 sz. ítéletekre hivatkozva állapítja meg, hogy egy új tulajdonság leírása egy ismert alkalmazás keretében nem alapozza meg az újdonságot. Mind az eljárási, mind az alkalmazási igénypontok tevékenységre vonatkoznak. Az imént tárgyalt G 2/88 sz. ítéletben foglalt alapelvek így akkor is érvényesek, amikor alkalmazási igénypont helyett eljárási igénypontot állítanak fel. A T 582/88 sz. ítélet megállapítja, hogy egy olyan eljárás, amelynek tárgya állatok nem gyógyászati kezelése tejtermelésük fokozására glikopeptid antibiotikumok propionátnövelő mennyiségének orális adagolásával azért új, mert a találmány által elért műszaki hatás - az adott esetben a tejtermelés fokozása - nem tartozott a technika állásához. A T 36/83 (OJ 1986,295) sz. ítélet szerint ha egy termék egyaránt alkalmazható gyógyászati és nem gyógyászati célra, felállítható egy alkalmazási igénypont a nem terápiás, például kozmetikai alkalmazásra, valamint - az 54. szakasz (5) bekezdése alapján - egy célhoz kötött termékigénypont a gyógyászati alkalmazásra. A T 958/94 (OJ 1997,241) sz. ítélet megállapítja, hogy egy olyan találmány esetén, amely egy ismert anyag új gyógyászati alkalmazhatóságának felismerésén alapszik, egyaránt igényelhető az anyag alkalmazása gyógyszer előállítására, valamint egy eljárás a gyógyszer előállítására, amelyre az anyag alkalmazása jellemző. A T 227/91 (1994,491) sz. ítélet szerint a „gyógyászati alkalmazás” célmegjelölés önmagában még nem biztosítja egy olyan igénypont tárgyának újdonságát, amely egy ismert készülék alkatrészeinek az alkalmazására vonatkozik a készülék előállításához, vagyis annak összeállításához, ellentétben egy ismert gyógyszer alkalmazásával egy második indikációs célra. A T 112/92 (OJ 1994,192) sz. ítélet olyan szabadalomra vonatkozik, amelynek tárgya glükomannán alkalmazása emulzióstabilizátorként emulzió alakú élelmiszertermékekben. Ismert volt a glükomannán alkalmazása olyan kompozícióban, amely emulzióstabilizátorként egyéb anyagokat, így például cukorésztereket tartalmazott; ennél az alkalmazásnál tehát nem ismerték a glükomannán emulzióstabilizáló hatását. Ezért a Fellebbezési Tanács elismerte a glükomannán új célra való alkalmazásának szabadalmazhatóságát. A T 892/94 (OJ 2000,01) sz. ítélet hivatkozik a kibővített Fellebbezési Tanács fentebb már tárgyalt G 2/88 sz. ítéletére, amely szerint az 54. szakasz (1) bekezdése alapján elismerhető egy olyan igénypont újdonsága, amely egy ismert anyagnak egy újonnan felismert műszaki hatás alapján egy korábban ismeretlen, vagyis új, nem gyógyászati célra való alkalmazására vonatkozik. Ezzel szemben nem kölcsönöz újdonságot egy újonnan felfedezett műszaki hatás egy olyan igénypontnak, amely egy ismert anyag ismert, nem gyógyászati célra való alkalmazására irányul, ha az újonnan felfedezett műszaki hatás az ismert anyag ismert alkalmazásának az alapját képezi. Az ítéletben tárgyalt szabadalom főigénypontja egy aromás fenol-észter alkalmazására vonatkozott, észterázt termelő mikroorganizmusok gátlására, dezodoráló elegyben. A technika állása szerint ismert volt már, hogy aromás észterek felhasználhatók dezodoráló készítmények hatóanyagaként, de nem volt ismert, hogy az ilyen észterek dezodoráló elegyekben képesek az emberi bőrön jelen levő, észterázt termelő mikroorganizmusok gátlására. A Fellebbezési Tanács ilyen körülmények közölt nem ismerte el a találmány újdonságát, mert az újonnan felismert műszaki hatás az ismert alkalmazás esetében is fellépett. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle következő számában az ESZE „Feltalálói tevékenység” című 56. szakaszát fogjuk tárgyalni.
