Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
46 Dr. Palágyi Tivadar hoz. Ha tehát ezeknek az anyagoknak az alkalmazása sebészeti, gyógyászati vagy diagnosztikai eljárás céljára új, a termékre célhoz kötött anyagoltalom engedélyezhető, mégpedig ilyen eljárásban való alkalmazásra. Ha viszont új termékekről, például eszközökről vagy gyógyszerekről van szó, azok az abszolút anyagvédelem keretében mint termékek védhetők, és az igénypontban nem kell utalni a termék sebészeti, gyógyászati vagy diagnosztikai célú alkalmazására. A T 570/92 sz. ítéletben a Fellebbezési Tanács olyan igénypontot engedélyezett, amelyben egy új anyag alkalmazását igényelték magas vérnyomás orális kezelését napi egy vagy két adagolással lehetővé tevő gyógyszer gyártására, vagyis a második indikációs forma új vegyidet esetén is alkalmazható. Az ítélet azt is megállapítja, hogy a napi egy vagy két alkalmazásra való utalás nem tette indokolttá a szabadalmazásból való kizárást az 52. szakasz (4) bekezdése alapján, mert az igénypont nem az orvos számára ad utasítást az adagolás gyakoriságára, hanem csupán olyan tanítást nyújt, hogy a kezelés eredményességéhez nincs szükség többre napi két adagolásnál. A T 9/81 sz. ítélet szerint az „anyagkeverék” kifejezés több különálló, de azonos csomagolásban levő anyagra (kit-of-parts) is vonatkozik. A 128/82 (OJ 1984, 164) sz. ítélet szerint egy ismert anyag újonnan felismert első gyógyászati hatása indokolhatja, hogy erre az anyagra mint gyógyszerre engedélyezzenek igénypontot, és ne csak egy meghatározott betegség gyógyítására szolgáló gyógyászati készítmény előállítására, mert ezt az anyagot a gyógyászat területén újnak kell tekinteni. A T 144/83 (OJ 1986, 301) sz. ítéletben olyan igénypontot engedélyeztek, amely emberi test kezelési módszerére vonatkozott kozmetikai célból, de nem ölelte fel a szintén lehetséges gyógyászati alkalmazást. A kozmetikai kezelés célja ugyanis fogyás volt, ami gyógyászati cél is lehet; a tanács azonban megállapította, hogy az utóbbi szempont nem alkalmazható a bejelentő kárára. Ezért az a tény, hogy egy vegyi termék egyaránt rendelkezik kozmetikai és gyógyászati hatással, amikor emberi vagy állati test kezelésére használják, a kozmetikai kezelést nem teszi a szabadalmazásból kizárttá, vagyis az 52. szakasz (4) bekezdését szűkén kell alkalmazni. Az előző cikkben már tárgyalt G 1/83, G 5/83 és G 6/83 (OJ 1985,60,64 és 67) sz. ítéletek tisztázták a második és további gyógyászati indikációk szabadalmazhatóságát. A Német Legfelsőbb Bíróság 1983. szeptember 20-i „Hydropyridin ” ítélete a német szabadalmi jogban lehetővé tette egy gyógyszerként már ismert anyag alkalmazásának szabadalmazását egy olyan betegség kezelésére, amelyet ezzel az anyaggal még nem kezeltek. A Kibővített Fellebbezési Tanács nem csatlakozott ehhez a döntéshez, azonban elismerte az ilyen találmányok oltalmazhatóságát, mert a kivételeket ezen a területen - így az 52. szakasz (4) bekezdésének első mondatát - szűkén kell értelmezni. G 5/83 sz. ítéletében a tanács megállapította, hogy nem csak az első, hanem a további gyógyászati indikációk is szabadalmazhatok. Ennek megfelelően engedélyezhetek az olyan igénypontok, amelyek egy ismert anyag vagy anyagkeverék meghatározott új és feltalálói alkalmazására vonatkoznak gyógyszer előállítására ún. svájci típusú igényponttal, amelynek szövege a következő: „Az X anyag vagy anyagkeverék alkalmazása az Y betegség kezelésére alkalmas gyógyászati készítmény előállítására.” A Kibővített Fellebbezési Tanács tehát az új gyógyászati alkalmazásból vezette le egy önmagában ismert anyag vagy anyagkeverék alkalmazásának újdonságát, de ezt az alapelvet az előállítás újdonságának megítélése terén csak az 52. szakasz (4) bekezdésében megnevezett eljárásban való alkalmazásra vonatkozó találmányok, illetve igénypontok esetén lehet használni. Itt érdemes megemlíteni, hogy az Angol Szabadalmi Bíróság egy 1985. július 4-i (Wyeth v. Schering) ítéletében, míg a Svéd Szabadalmi Bíróság egy 1986.június 13-i (Hydropyridin/SE) ítéletében követte az ESZH gyakorlatát. A Svájci Szabadalmi Hivatal (Bundesamt für Geistiges Eigentum) egy 1984. május 30-i ítéletében engedélyezte ezt az igénypontszövegezést. Ezzel szemben a Holland Szabadalmi Hivatal Fellebbezési Osztálya egy 1987. szeptember 30-i ítéletében elutasította az ilyen alkalmazási igénypontokat; ezért jelenleg nem lehet tudni, hogy ennek az ítéletnek az indokolása az ESZE alkalmazására is érvényes-e Hollandiában. Az 51/93 sz. ítélet megállapítja, hogy egy másmilyen adagolási mód, az adott esetben intramuszkuláris helyett szubkután adagolás megalapozhatja egy ilyen célra szolgáló készítmény előállítására vonatkozó alkalmazási igénypont újdonságát. Az ESZH gyakorlata általában elfogad mind eljárási, mind alkalmazási igénypontokat, és a G 1/83, G 5/83 és G 6/83 sz. ítéletek szerint többnyire csak egyéni választás kérdése, hogy a bejelentő egy tevékenységet eljárásként vagy alkalmazásként igényel-e. Ennek megfelelően alkalmazási igénypontok nem orvosi területen is megengedhetek. Nehézségek akkor merülnek fel, amikor egy ismert dolog új alkalmazása ugyanazokból az eljárási lépésekből áll, mint ugyanennek a dolognak egy ismert alkalmazási módja. Egy ilyen tényállás képezte a T 231/85 (OJ 1989, 74) sz. ítélet alapját. Ismert volt egy vegyület alkalmazása növekedésszabályozóként; újként igényelték ugyanennek a vegyületnek az alkalmazását fungicidként. Mindkét alkalmazásban közös volt a haszonnövények permetezése ezzel a vegyülettel, de ennek ellenére elismerték a második alkalmazás újdonságát. A G 2/88 (OJ 1990, 93) sz. és a G 6/88 (OJ 1990, 114) sz. ítéletekben tisztázták ezt a kérdést. A Kibővített Fellebbezési Tanács abból indult ki, hogy egy igényelt találmány csak akkor új, ha a technika állásától legalább egy lényeges műszaki jellemzőben különbözik. Ezért az újdonságvizsgálatnál az igényelt találmányt alapvetően műszaki jellemzőire kell vizsgálni. A tanács arra az eredményre jutott, hogy egy ismert anyag új alkalmazására vonatkozó igénypont esetén az új alkalmazás egy újonnan felismert és a szabadalomban leírt műszaki hatást képviselhet, amelynek az elérését az igénypont funkcionális műszaki jellemzőjeként kell tekinteni. Ha ez a műszaki jellemző korábban nem vált a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, az igényelt találmány újnak minősül még akkor is, ha ez a műszaki hatás az ismert hatás korábbi alkalmazásakor inherensen már fellépett. így a technika állásában inherensen meglévő műszaki tanítás újnak és feltalálói tevékenységen alapulónak minősülhet; a technika állá
