Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Dr. Tóth Péter: A digitális könyvtár és a szerzői jog
36 Dr. Tóth Péter Benjamin szumot tartalmazó szöveg értelmezését is szükséges tovább folytatni. Egy fontos következtetést le lehet vonni az irányelv szabályaiból: a jövőben sem minősülhet szabad felhasználásnak egy adott mű, teljesítmény internetes nyilvánossághoz közvetítése. 3. Kitől kell engedélyt kérni? Az eddigi vizsgálatok során viszonylag kényelmes helyzetben voltunk, hiszen azt, hogy egy adott felhasználásra szükséges-e engedélyt kérni, elegendő volt a jelenleg hatályos törvények fényében vizsgálni. Ezzel szemben azt a kérdést, hogy kitől kell engedélyt kérni, a szerzőtől való esetleges jogszerzés időpontjában hatályos jogszabályok, a jogszerzés helye országának joga szerint kell vizsgálni. Ha ugyanis pl. 1930-ban nem szerezhetett jogot a digitális többszörözésekre a periodika kiadója, akkor ez a jog a szerzőnél maradt, és így most őt (illetve jogutódját) kell megkeresni az engedélykérésre. 3.1. Van-e e téren jelenleg kötelező közös jogkezelés? Ha az adott felhasználásra ma Magyarországon létezik közös jogkezelés, akkor még sincs jelentősége annak, hogy régen ki, hogyan szerzett jogot. Ugyanis a közös jogkezelés lényege az adott műtípus adott felhasználása tekintetében a teljes világrepertoárra vonatkozó engedély, amit érvényesen kizárólag a közös jogkezelőtől lehet megszerezni. így a közös jogkezelés megelőz mindenféle szerződéses engedélyadást [lásd pl. Szjt. 30. § (4)]. Ma a törvény az irodalmi művek nyilvánossághoz közvetítéseire kötelező közös jogkezelést ad az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület kezébe. Az ARTISJUS jogértelmezése szerint ilyen engedélyt - a sugárzáshoz hasonlóan - csak szépirodalmi művek tekintetében adhat, és ott is csak azon esetekben, ahol egyedileg nem gyakorolható a szerzői jog. (Műfajilag: a vers, mese, elbeszélő költemény, regény, memoár, tényirodalom, irodalmi publicisztika, konferansz szöveg, mese, villámtréfa, illetve ezek részletei.I4) Megjegyzendő, hogy a törvény a nyilvánossághoz közvetítésre ugyan kötelező közös jogkezelést ír elő, azonban a többszörözésre irodalmi művek tekintetében nem teszi ezt meg, tehát a jelenlegi jogszabály alapján pl. versek hagyományos, feltöltéses internetes szolgáltatásához két helyről szükséges engedélyt kérni: egyfelől az ARTISJUS-tól, másfelől közvetlenül, a digitális többszörözés jogosultjától is (szerzőtől, jogutódtól, vagy ha ezt a jogot felhasználási szerződésben átengedték számára, a kiadótól). Szintén az ARTISJUS érvényesíti a nyilvános előadási jogdíjakat az Szjt. 25. § (1) bekezdése alapján már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű esetén. Mint láttuk, a képernyőn való megjelenítés ennek minősül, márpedig mind gyakrabban fordul elő, hogy a könyvtárak a helyszínen lévő terminálokon irodalmi műveket tesznek az olvasók számára hozzáférhetővé. Mindezidáig a jogi helyzet tisztázottsága ellenére nem került sor ilyen díjak Az ARTISJUS Díjközleménye; Magyar Közlöny, 2002. 2. sz. IV. fejezet, 3.2. pont érvényesítésére a könyvtárakkal szemben; az említett új európai uniós irányelv implementálása során elfogadható olyan szabad felhasználási esetkör, amelynek nyomán a törvény kifejezetten is kivenné a nyilvános könyvtárakat a képernyő útján megvalósuló nyilvános előadások tekintetében az engedélykérési kötelezettség alól. Még egy tekintetben találkozunk kötelező közös jogkezeléssel a vizsgált területen; a különböző vizuális művészetek terén a HUNGART (Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület) rendelkezik - ún. önkéntes közös jogkezelés15 alapján - engedélyezési jogokkal.16 Díjközleményük alapján mind a különböző vizuális művek digitális többszörözését (archiválását), mind CDROM-on, intranetén, illetve interneten történő nyilvánossághoz közvetítését jogukban áll engedélyezni. Egy fontos megjegyzés adódik: az önkéntes közös jogkezelésből a jogosultak (szemben a törvényi közös jogkezeléssel) kiléphetnek; a HUNGART folyamatosan számon tartja, és különböző módokon - így pl. honlapján - folyamatosan tájékoztatja a felhasználókat arról, hogy mely szerzőket nem képviselik. 3.2. Ahol nincs közös jogkezelés A könyvek, periodikák jelenleg vizsgált felhasználásai közül tehát - a bennük foglalt vizuális alkotások kivételével - sem a digitális archiválásra, sem a CD-ROM-on való terjesztésre, illetve internetes közlésre nincs közös jogkezelés. Szövegek esetén nyilvánossághoz közvetítési szempontból kizárólag „fél engedély”, és kizárólag szépirodalmi művek tekintetében szerezhető. A többi engedélyköteles felhasználás tekintetében tehát hosszabb vizsgálatra van szükség: vajon az eredeti jogosult szerzőtől megszerezhette-e más az adott felhasználás tekintetében a felhasználási jogot, és ha igen, akkor hogyan alakult ennek további sorsa? Röviden tehát a következő kérdésekre kell választ találnunk az adott időszak szerzői jogi szabályozása alapján:- átruházható volt-e a szerzői jog?- ha igen, ez teljes jogátruházást jelentett-e?- ha nem, milyen mértékig, milyen időtartamra volt átengedhető a felhasználási jog?- kötelező volt-e írásba foglalni a szerződést?- mi a helyzet a jogutóddal, illetve az anélkül megszűnt kiadók esetén?- periodikákra volt-e speciális jogszerzési szabály?- a munkaviszonyban alkotó szerzők esetén milyen speciális szabályokat tartalmazott a törvény? 3.3. Magyarországon történt jogszerzés 3.3.1. 1969 előtt Mind az 1884. évi XVI. t.cz., mind az 1921. évi LIV. törvény lehetővé tette a jogátruházást. Ez a lehetőség első pillantásra a felhasználók számára talán reményt keltő: ha az egyes folyóiratok, napilapok szerzői átruházták szerzői jogukat a kiadóra, valamivel könnyebb helyzetben van az a személy, aki valamely felhasználásra jogot kíván szerez-15 Szjt. 91 .§ (1)—(2) 16 A HUNGART Díjközleménye; Magyar Közlöny, 2002. 4. sz.
