Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Dr. Tóth Péter: A digitális könyvtár és a szerzői jog
A digitális könyvtár és a szerzői jog 37 ni. Mert igaz ugyan, hogy a XX. századi magyar történelem során a kiadók megszűntek, államosításra, felszámolásra kerültek stb., de mégsem volna szükséges az összes magánszemély szerző összes jogutódját felkeresni, hanem „csak” a néhány tucat kiadó jogutódlását kellene felderíteni. A korabeli kúriai gyakorlat azonban egyértelművé tette, hogy a technikai fejlődés által lehetővé tett, a szerződés idején előre még nem látható új felhasználási módokra nem vonatkozott a jogátruházás, hanem a szerzőnél maradtak az ezekre vonatkozó jogok.17 Máipedig 1969 előtt nyilvánvalóan sem a digitális többszörözés, sem a CDROM-on való teijesztés, vagy számítógépes hálózatokon való közvetítés nem volt ismert felhasználási mód. Tehát ebben az időszakban a tanulmány által vizsgált felhasználási módokra a jogátruházási lehetőség ellenére eleve nem is szerezhetett jogot a könyv, illetve periodika kiadója,18 ezek a jogok jelenleg is a szerzőknél (jogutódaiknál) vannak, feltéve, hogy azóta szerződésben nem rendelkeztek másként.19 3.3.2. Az 1969. évi Ili törvény idején Az 1969. évi 111. tv. (régi Szjt.) hatálya alatt két jelentős változás történt. Az egyik jogszabályi: a törvény kizárólag felhasználási engedéllyel teremtett lehetőséget a felhasználásra, tehát a jogátruházás lehetősége megszűnt. Sok esetben az egyes miniszteri rendeletek megszabták a legmagasabb határidőt, ameddig a felhasználási jogokat meg lehetett szerezni. Ilyen rendelet volt a folyóiratokra, újságokra az 1/1970. (III. 20.) MM sz. rendelet, a 8/1970. (VI. 24.), 10/1970. (VI. 25.), melyeknek részletes vizsgálatára egy komoly archiválási tevékenység megkezdésekor szükség lehet. A másik változás technikai: ugyanis e törvény hatálya alatt vált ismert felhasználási móddá mind a digitális többszörözés, mind a számítógépes hálózaton történő továbbítás. (Részletes — nem jogi - vizsgálatot igényelne, hogy vajon mikortól tekinthetjük ezeket ismert felhasználási módnak.) így elvileg lehetett már érvényesen jogot szerezni a régi Szjt. alatt a digitális felhasználásokra is. Problémát jelent ugyanakkor, hogy folyóiratok, újságok esetén a felhasználási szerződést nem kellett (ma sem kell) írásba foglalni, így értelmezésre szorul, hogy egy, pl. 1988-ban megjelent Népszabadság-cikk esetén kiterjed-e a kiadójoga a digitális többszörözésre, vagy sem. A régi Szjt. alatt a munkaviszonyból folyó kötelesség alapján létrehozott művek felhasználási joga a munkáltatót illette; de itt is minden bizonnyal igaz, hogy technikailag még ismeretlen felhasználások esetén a jog a munkavállaló szerzőnél maradt. Összefoglalva: a régi Szjt. alatt kiadott könyvek, periodikák jogosulti viszonyainak tisztázásához elengedhetetlen a digitális felhasználások ismertté válása időpontjának pontos meghatározása; valószínűleg csak bírósági, illetve szerzői jogi szakértői testületi állásfoglalás nyújthat biz17 Faludi Gábor'. A szerzői jog átruházhatósága a magyar szerzői jogban; Magyar Jog, 1995. 3. sz. 146-156. p. A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk.: Gyertyánfy Péter, KJKKerszöv, Budapest, 2000, 270. p., 19 A szerzői jog, szerk.: Petrik Ferenc, KJK, Bp„ 1990, 67. p. tos alapot abban a kérdésben, hogy a szóban létrejött szerződések milyen feltételekkel terjednek ki az ilyen digitális többszörözésekre, terjesztésekre, nyilvánossághoz közvetítésekre. Szinte bizonyos, hogy különösen az elmúlt két évtized periodikái között több is található, amely esetében a kiadó rendelkezik munkavállalói és „szabadúszó” újságírói szerzői jogaival is. Ebben az esetben a kiadó megszűnése jelenthet problémát. Optimális esetben megszűnéskor történt rendelkezés az alkotásokkal kapcsolatos jogok terén is jogutódlásáról, abban az esetben azonban, ha ez elmaradt, a szerzői jogok (törvényes rendelkezés hiányában) visszaszálltak a szerzőkre (jogutódjaikra). Az önálló adatbázis-előállítói jog pedig általános jogutód nélküli megszűnés esetén alany tálán jogként nem érvényesül a továbbiakban. 3.3.3. Az 1999. évi LXXV1. törvény alapján Az új Szjt. „könnyített” szabályokkal rendelkezik a vizsgált téma szempontjából azért, mert a munkáltató a munkavállaló szerző által munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként létrehozott művekre vonatkozó vagyoni jogokat a törvény alapján eltérő megállapodás hiányában megszerzi; a szerzőt a továbbiakban kizárólag a munkáltató általi, harmadik személynek történő engedélyadás esetén illeti meg megfelelő díjazás, illetve fennmaradnak a közös jogkezelésben érvényesülődíjazáshoz való igényei. Ugyanakkor a napi működőképesség fenntartása érdekében továbbra is életben van a folyóiratokra, napilapokra vonatkozó szóbeli szerződési lehetőség [Szjt. 45. § (2)], miközben a törvény szerint a mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja [Szjt. 47. § (2)]. Kérdéses ez alapján, hogy a periodikákra vonatkozó szóbeli szerződések esetén bizonyítható-e a digitális másolatkészítésre adott engedély is; véleményünk szerint abban az időszakban, amikor napilapok, folyóiratok online változatai már rendszeresen megjelennek, el kell ismerni, hogy a szerző minden valószínűség szerint átengedte a kiadóra a digitális felhasználások jogait is. 3.4. Külföldi jogszerzés esetén Természetesen a külföldön kiadott könyvek, napilapok, folyóiratok esetén nem könnyű választ találni a kérdésekre, hiszen pl. az angolszász és a kontinentális jogrendszer különbözősége, vagy akár az egyes nemzeti jogok közötti különbségek is hosszú vizsgálatot igényelnének. Talán elvárható, hogy a magyar jogi helyzetről akár száz-százötven évre visszamenőleg pontos választ adjunk; de hogy pl. a román, a szovjet-ukrán, csehszlovák-szlovák (stb.) szabályozás mely időszakokban, milyen módon tette lehetővé a kiadó jogszerzését, és ezek alapján milyen válaszokat adunk arra a kérdésre, kinél is van jelenleg a jog, nos, ezekre igen nehezen tudnánk csak választ találni. A részletes elemzéseket nyilván az egyes országokban tudják megfelelően elvégezni; egy magyar archiváló törekvésben ez a kérdés megoldandó problémaként jelentkezik (pl. határon túli magyar kiadványok).
