Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban 21 Zenei feldolgozások a gyakorlatban A jelen fejezetben tárgyalandó feldolgozások széles skálán mozognak mind minőségüket, mind azt tekintve, hogy a rajtuk végzett átalakító tevékenység szintje önálló szellemi tevékenységnek tekinlhető-e. Annak ellenére, hogy a szerzői jogi törvény már 1. §-ában biztosítja a védelem esztétikai (előítéletektől való függetlenségét, az egyes típusok szerzői jogi védettségét jelentőjogi és technikai érvek mögött néha az esztétikai értékmérő is előbukkan - szerencsés esetben a jogi érvelést alátámasztva. Pedagógiai átdolgozások A pedagógiai célú átdolgozásnak többféle lehetséges metódusát ismerjük. A zeneoktatás alacsonyabb fokain nem ritka a jelentős zeneműveknek olyan módon történő megismertetése az ifjú játékossal, amikor az adott hangszerre, rendszerint lényegesen egyszerűbb letétre dolgozzák át a darabot. Általában ez nem elégíti ki a „tevékenységből fakadó egyéni, eredeti jelleg” szerzői jogi védelmet megalapozó kívánalmát, hiszen a legtöbb esetben egyszerű, mechanikus tevékenységről van szó. Természetesen ha a művekből, amelyeken ilyen jellegű változtatásokat eszközöltek, esetleg gyűjteményt adnak ki, akkor a szerkesztőt (aki azonos is lehet azzal, aki a változtatásokat végrehajtotta), szerkesztési tevékenységének egyéni, eredeti jellegére tekintettel megilletheti a szerzői jogi védelem, de az egyes műveken végzett tevékenysége jogilag semmiképpen nem minősül átdolgozásnak. A zeneszerző-képzésben gyakran ennek az ellenkezője történik: az egyszerűbb letétet kell nagyobb hangszer-együttesre alkalmazni. Ezek azonban többségükben stílusgyakorlatok, amelynek folyamán a növendékek egy-egy nagy szerző komponálási technikáját sajátítják el, megtanulják a szerző zenei eszközeit úgy használni, hogy mégsem másolják le a már meglévő műveket: az így létrehozott alkotások egyéni-eredeti jellege azonban fel sem merülhet. (Persze Bach korai Vivaldi-concerto átiratai, amelyek semmiképpen sem tekinthetők teljesen mechanikus munkának, hiszen a szerző új szólamokat, esetenként új szakaszokat is integrált az eredeti szövegbe, tanulódarabok ugyan, egyéni, eredeti jellegüket egyes helyeken mégsem lehet vitatni. Összehasonlítva azonban Bach későbbi átirataival, mégis nagyrészt mechanikusnak tűnhetnek az átalakítások.) A nem egész zenedarabból, vagy akár nem is zeneműből történő hangszerelés, komponálás problémájára később térünk ki. Adaptációk: koncertszerű, színpadi és kamaraátdolgozások A koncertszerű előadásra, színpadra szánt vagy kamara jellegű átdolgozások esetén már nem mechanikus változtatásokat kell végrehajtani: az adott helyszín, a rendelkezésre álló előadók képességei, a hangszerek száma mind olyan körülmények, amelyek az alkalmazótól gyakran virtuóz zenei tudást követelnek, leggyakrabban azonban mégsem olyan szintű változtatások, amelyeknek „egyéni, eredeti jellege” volna, és a fentebb említett színpadi átdolgozásokhoz hasonlóan rendszerint a darab műfaja sem változik meg (hiszen az opera - ugyanaz az - opera marad akkor is, ha nem dramatikusan, hanem koncertszerűén adják elő). Korábbi szerzői jogi törvényünk külön ki is emelte az ilyen jellegű, vagyis azonos műfajban történő átdolgozás jelentőségét, az eredeti szerző engedélye elmaradhatatlanságának hangsúlyozásával. Ebből adódóan is más a helyzet a szintén színpadi vagy koncert-adaptációnak tekinthető olyan másodlagos (itt: átdolgozott) művek esetében, ahol a darab eredeti műfaja is megváltozik. A zenetörténet számos példával szolgál, bár többségük az eredeti szerző saját átdolgozása. Alban Berg Wozzeck-jének Drei Bruchstücke változata, vagy Stravinsky Pulcinella című balettjének koncert-szvit párja a szerzői jogi átdolgozás fogalom minden kritériumának megfelelnek, önmagukban is szerzői jogi műnek tekintendők, és így jogi védelemben részesülnek. A korábban említett színpadra vagy koncertszerű előadásra szánt adaptációktól eltérően megadott jogi védelemnek azonban nem esztétikai értékítéleten nyugvó megkülönböztetés az alapja, hanem az az elv, miszerint a más műfajra való alkalmazás általában olyan mértékű változtatásokat igényel, amelyek miatt a másodlagos mű már jogilag is átdolgozásnak minősül.* 39 Filmzene A filmtörténet hőskora szinte elképzelhetetlen átdolgozások nélkül. A némafilm vetítése alatt a mozik zongoristái szívesen kölcsönözték híres zenék odaillő részleteit - gyakran a jelenet diktálta rövidítésekkel, gyorsításokkallassításokkal, esetleg rövidítésekkel, improvizatív betoldásokkal. Ezek - zenei szempontból - rendszerint az eredeti zenemű egyszerűsített változatai voltak (hasonlóan az előbb említett pedagógiai célú egyszerűsítésekhez), a körülményekből fakadóan is inkább csak mechanikus, semmint alkotó jellegű átalakítást megengedve. Az összekötő szakaszok is improvizatív jellegűek voltak, ami ugyan a szerzői jogi védelmet nem zárja ki,40 de a bizonyítást (a rögzítettség hiánya miatt) nagymértékben megnehezítette volna. Általánosságban mégsem tekinthetők jogi értelemben átdolgozásnak, hiszen a más szerzőktől vett elemeket mechanikusan alakították át, az összekötő, improvizált részek pedig a zenei köznyelvet használták fel. A technika fejlődése a filmzene funkcióját is megváltoztatta: a filmet összművészeti alkotássá téve az egyes jelenetekhez pontosan megkomponált zenei anyagokat illesztettek.41 * Té45 1969. évi III. tv. 17. § (3) 39 A probléma bonyolultságát jelzi az is, hogy 1960-ban egy, Chopin Esz-dúr etűdjének átdolgozásával készült táncdal szerzőjétől a bíróság megtagadta a szerzőijogdíj-igény elismerését, mondván, hogy a változtatások nem érik el a szerzői jogi védelemre érdemes átdolgozás követelményszintjét. A tudományos irodalomban azonban a Benárd Aurél nyomán kialakult felfogás szerint elismerik a táncdal szerzőjének az átdolgozáson való jogát éppen az eltérő műfajban való feldolgozás sajátosságai miatt. (BH 1960:2781) 40 A zenei improvizáció ugyanis azon kivételek közé tartozik a szerzői jog védelmi ernyője alól kilógó alkotások csoportjában, amelyek a rögzítés mellőzése esetén is oltalomban részesülnek - nem feledkezve meg a jogsértés esetén fennálló bizonyítási nehézségekről. Ennek különleges esetét jelentik a jazz improvizációk, amelyek a komolyzenei variációs műfajhoz hasonlíthatók. 41 Be kell látnunk azonban, hogy a technika fejlődése nem minden esetben jelenti a zene minőségi fejlődését, egyedivé válását is, hiszen a kommersz filmek esztétikai szintje nem mindig követeli meg az újonnan komponált zenék eredetiségét, így egyes filmes műfajokban ma is gyakori a már meglévő zeneművek kölcsönzése.
