Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Ipaijogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam II. 2002. április KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Kari Erik Sveiby: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001. - ISBN 963 224 599 7 „A szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás megkönnyíti a modem tudásközpontú szervezet számára az oly fontos, de legtöbbször kiaknázatlan immateriális javak feltárását és hasznosítását - az emberi tőkéét éppúgy, mint a belső és külső strukturális vagyonét.” írja a könyv méltatásában Leif Edvinsson, a Skandia cég Intellektuális tőke testületi igazgatója. A tudásmenedzsmenttel számos könyv és folyóiratcikk foglalkozott már eddig is, de a terület alapművei közül nem mindegyik áll rendelkezésünkre magyar fordításban. Erik Kari Sveiby műve a tudásmenedzsmenttel foglakozó szakirodalom kiemelkedő alkotása, amelyet végre anyanyelvűnkön is olvashatunk. Ezen túlmenően óriási előnye a kötetnek, hogy bevezető tanulmánya a tudásmenedzsment magyarországi helyzetét nemzetközi összehasonlásban mutatja be az olvasó számára. Boda György munkája önálló műként is segítségére lehet a témával foglalkozóknak. A bevezető átfogó elemzést nyújt a tudásmenedzsment hazai megítéléséről:- összefoglalja, hogy a hazai gondolkodási folyamat továbbfejlődésében milyen segítséget jelent Kari Sveiby munkája;- külön áttekinti a Sveiby-féle mérési rendszer helyét a termelésirányítás hatékonyságát növelő menedzsmenttechnikák rendszerében;- tárgyalja a magyarországi adaptáció speciális problémáit, ezen belül gyorsfényképet ad a magyarországi vállalatok tudásvagyonának alakulásáról a tőzsdei jelentések alapján;- közzétesz egy KPMG-felmérést a tudásmenedzsment magyarországi helyzetéről, és végül beszámol a fordító speciális problémáiról, és az általa alkalmazott megoldásokról. A tudásmenedzsment magyarországi megítélését bizonyos kettősség jellemzi a menedzserek körében: gyorsan felfigyelnek minden ezzel kapcsolatos új információra, ugyanakkor a gyakorlatban a kivárás technikáját alkalmazzák. E mögött az az érv rejtőzik, amely szerint „.. .a tudásmenedzsment egy olyan komplex menedzsmenttechnika, amelynek alkalmazására lokálisan, saját hatókörben sikerrel nem lehet vállalkozni. Ehhez egész vállalati szintű elkötelezettségre van szükség, és emiatt a tudásmenedzsment felvállalását a ma még sokszor elszigetelten dolgozó magyar menedzserek önállóan nem kockáztatják meg.” - írja a bevezető tanulmány szerzője. Ebben a felfogásban van racionalitás. Ma a magyar vállalatok többségét nem a kidolgozott és egységesen végrehajtott vállalati stratégia jellemzi, hanem hatalmi csoportok harcának pillanatnyi állása szerint deklarált vállalati politika. Ez a közeg a részterületek fejlesztésének inkább kedvez, mint a vállalat egészét átfogó stratégia kidolgozásának és érvényesítésének. Sveiby könyve a tudás felértékelődését a társadalmi fejlődés folyamataiba ágyazza, és ezzel magát a változást értelmezhetővé és előre jelezhetővé teszi, melynek legfontosabb elemeit a következő jellemzőkkel ragadja meg: 1. mélyreható strukturális változások a fejlett országok gazdasági szerkezetében, 2. a nem tárgyiasult tőke szerepében bekövetkezett felértékelődés, 3. az információ szerepének átértékelődése. A jellemzők hazai alkalmazása érdekében Boda György alapos elemzését statisztikai adatokkal támasztja alá. A gazdaság vizsgálatára vonatkozó elemzése után Sveibyt idézi, aki szerint az immateriális javak meghatározóvá válásának korszaka a tudáskorszak. Ez az elnevezés egy nagyon is valós változáshoz kötődik, mely mögött Sveiby a tartós elemeket mutatja ki. Sveiby koncepciója alapvető törvényszerűségeket fejt ki a materiális és immateriális tőke menedzsmentjének különbségeire vonatkozólag:- a nem tárgyiasult tőke nem sajátítható ki teljesen,- a nem tárgyiasult tőke visszabeszél,- a nem tárgyiasult tőke drága,- a nem tárgyiasult tőkét nehéz vagy lehetetlen szervezeti sémákba gyömöszölni,- a nem tárgyiasult tőke megszerzése nem garantálja a lehetséges output megszerzését,
