Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle

Könyv- és folyóiratszemle 77- a nem tárgyiasult tőkét nehéz felvásárolni,- a nem tárgyiasult tőkétől nehéz megszabadulni,- a nem tárgyiasult tőke átalakítja a vezetési technikákat. Sveiby az információ és tudás viszonyát egészen más módon tárgyalja, mint ahogyan az a korábban megjelent művekben szokásos volt. Két alapvetően lényeges gondo­lata az, hogy 1. az információbőség nem eredményez automatikusan nagyobb tudást, 2. a hangsúly az információszolgáltatásról áttevődik az információ felhasználójára. A szervezetnek döntenie kell, hogy a - Sveiby szerint egyenlőképpen fontos - információ-előállító, illetve -felhasználó közül melyikre koncentrál. Sveiby elemzésében a nemzetgazdasági szektorok kö­zül a szolgáltató szektor részaránya a lényeges mutató a gazdaság fejlettségére vonatkozólag. Az ipar, mezőgaz­daság, és a szolgáltatás mellett megjelenik a gazdaság­ban az információs szektor. Az információs szektor mé­rőszámaival kapcsolatos problémáknak igen komoly a szakirodalma. Sveiby szóhasználatában nem az informá­ciós vállalat, hanem a tudásvállalat megnevezés jelenik meg, melyben tükröződik az információval kapcsolatos előbbi alapgondolat. Ha a tudásvállalatok növekedése elér egy bizonyos szintet, és ha súlyuk a nemzetgazdaság szerkezetében meghatározóvá válik, felmerül egy olyan adekvát mérési rendszer kialakításának szükségessége, amely a szektor folyamatainak lényegét tükrözi. Milyen ismérvek alap­ján minősíthető tudásvállalatnak egy bármely szektor­ban működő vállalat? Ehhez nyújt segítséget a Sveiby­­féle mérési rendszer a teljesítményirányítási technikák rendszerében. Az általa kialakított teljesítménymutató rendszer a tu­dásmenedzsmentet állítja középpontba. Az immateriális javak mérőszámai tartalmazzák a növekedési, megújulási mutatókat, a hatékonysági mutatókat, stabilitási mutató­kat, összevetve mindezeket a kompetencia, belső és külső szerkezet jellemzőivel. Sveiby a tudásvagyon meghatározásánál nagyon komo­lyan veszi az olyan részvénypiaci visszajelzéseket, mint a vállalat könyv szerinti értékének és piaci értékének eltérő alakulása. A bevezető tanulmány magyarországi állami és magán­­tulajdonban lévő vállalatok tevékenységének és tőzsdei árfolyamának hullámzását, összefüggéseit elemzi a tudás­­menedzsmenttel összefüggésben. Ezzel a magyar olvasó érdeklődését nem csak felkelti, de fenn is tartja Sveiby művének tanulmányozásához. A mű három fő részben foglalkozik a tudásszervezet korszakával, melyben az új gazdagság forrása az immate­riális vagyon. A tudáskorszak korlátlan erőforrásainak hasznosításán túl felmerül a kérdés: mi a tudás? Mi a kom­petencia? A tudásszervezetek kulcstevékenysége ugyanis a tudásátvitel. A második rész az immateriális vagyon menedzsmentjé­nek kérdéseit vizsgálja, bemutatva a tudásszervezet négy hatalmi játékosát: a szakembert, a menedzsert, a támogató személyzetet és a vezért. A szakértői kompetencia fejlesz­tése és hasznosítása, a tudásátvitelhez szükséges külső és belső szerkezet kiépítése a hatékonyság növelése érdeké­ben, valamint a tudásközpontú és információközpontú stratégiák összevetése révén alakul ki a második rész. A harmadik fő rész az immateriális vagyon mérésével foglalkozik, melyben megismerteti olvasóját a mérés mo­dem módszereivel, a kompetencia, a belső szerkezet, és a külső szerkezet mérési mutatóival. Az immateriális javak működő mérési rendszereinek ismertetésével, a 13. feje­zettel zárul a kötet. A bonyolult téma feldolgozása korántsem bonyolult, az alfejezetek világos szerkezetben ismertetik meg az olvasót a tárgyalásra kerülő problémával és a megoldással. A mű tankönyvként való használatát megkönnyíti a fejezetek strukturáltsága, a minden fejezet végén megtalálható össze­foglalás, amely a tárgyalt téma tömör, pontokba szedett ki­vonata, valamint a „Tanácsok vezetőknek” c. bekezdés, amely gyakorlati útmutatást nyújt a megszólítottaknak. A kötetet a szerző bő jegyzetanyaggal látta el, melyet a hivatkozások jegyzéke követ. Ez a lista támpontot nyújt mindazoknak, akik a témával a továbbiakban is foglalkoz­ni kívánnak. A szerzőről szóló befejező részben megismerkedhe­tünk Kari Erik Sveiby rövid szakmai életrajzával, tudomá­nyos munkásságával. A kötetet jól használható név- és tárgymutató zárja. Bakos Éva Encyclopaedia Britannica 2002, Deluxe CD-ROM kiadás (angol nyelven); Encyclopaedia Britannica, Inc., 2002 Többszörösen is a világ csodája. Mindenekelőtt, az En­cyclopaedia Britannica maga a csoda - legalábbis annak, aki képes angolul olvasni. A legrégebbi és a legnagyobb angol nyelvű, általános célú enciklopédia, a leghatalma­sabb tudástár egyetlen mű keretei közé szervezve ezen a nyelven. Az enciklopédiát műfajként az különbözteti meg a lexi­kontól, hogy az egyes címszavak tárgyáról az utóbbi álta­lában rövid, tömör ismertetéseket ad, az előbbi viszont részletesebb ismeretanyagot vonultat fel, így gazdagabb tudást közöl. Egy-egy enciklopédikus szócikk gyakorta felér a témáról szóló kisebb tanulmánnyal. Jobb enciklo­pédiába címszót írni szakmai rangot jelent - közismert példaként gondoljunk arra, milyen szerzők alkották meg a nagy francia Enciklopédiát. Jobb enciklopédiákban a na­­gyobb/fontosabb címszavaknál meg is adják a szerző ne­vét, így az szakmai hírnevével garantálja az abban foglal­tak minőségét. Amint a Britannicában olvashatjuk, az ember több mint kétezer éve alkot enciklopédiákat azzal a céllal, hogy ben­nük a tudomány állását az olvasók számára jól érthető mó­don összegezze és bemutassa. Az évek során a világ kü­lönböző részein legalább kétezer enciklopédiát adtak ki. Ha lenne könyvtár-sajnos nincs -, amelyben ezek mind­egyike megtalálható, úgy mintegy három és fél kilométer­nyi polcot töltenének ki. Az Encyclopaedia Britannica első kiadásának megje­lentetését 1768-ban kezdték meg a skóciai Edinburghben a tudományok és művészetek átfogó ismerettáraként. Az

Next

/
Thumbnails
Contents