Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
14 Szabó Zsolt hető eredménnyel”* bír, hiszen a végeredményként kapott és regisztrálási, valamint bejelentési célzattal pillanatról-pillanatra feljegyzett, továbbá a befektetők által a rákövetkező üzletkötések során felhasznált, valamint a hivatalos intézmények, pl. az adóhivatal által elfogadott részvényárfolyamok igenis hasznos, valós és érzékelhető eredményt, nevezetesen gazdasági előnyöket jelentenek. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a matematikai algoritmusra épülő megoldások abban az esetben is szabadalmi oltalomban részesíthetők, ha a velük elért hasznos eredmény például árat, nyereséget, részarányt, költséget vagy veszteséget kifejező számadatokban mutatkozik is meg. A felperesi keresetet elutasító másodfokú végzés a fentebb megfogalmazott második kérdéshez kapcsolódóan az adott ügyön lényegesen túlmutató véleményt is megfogalmazott, miszerint „... itt kívánjuk megragadni az alkalmat arra, hogy az [üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságára vonatkozó] korábban tévesen felállított elvet véglegesen eltöröljük. Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elve megjelenésétől fogva mindössze néhány általános, az elkövetkezőkben azonban tovább már nem alkalmazható bírói alapelv alkalmazását jelentette, amelyek talán a 103. §-sal eltörölt »találmányokkal szemben támasztott követelményekből« nőttek ki. Az [új] szabadalmi törvény 1952-es hatálybalépése óta az üzleti módszer tárgyú megoldásoknak a szabadalmazhatóság szempontjából ugyanazon jogi előírásokat kell és kellett volna kielégíteniük, mint amelyek bármely más eljárásra vagy módszerre vonatkoztak.” Ezen utóbbi kijelentésével a bíróság az amerikai joggyakorlatból egyszer és mindenkorra száműzte az üzleti módszer tárgyú szabadalmak szabadalmi oltalomból való per se kizártságának tévesen megfogalmazott elvét. A második ügyben az AT&T Corp. (továbbiakban: felperes) és az Excel Communications Inc., az Excel Communications Marketing Inc., valamint az Excel Telecommunications Inc. (továbbiakban: alperesek) kerültek egymással szembe a felperes számára 1994. július 26-án engedélyezett US-5,333,184 sz. amerikai szabadalommal* l8)oltalmazott megoldás eljárási igénypontjainak alperes általi, vélt bitorlása kapcsán. Az alperes álláspontja szerint a bitorlás ténye nem állapítható meg, mivel a hatályos szabadalmi törvény 101. §-a értelmében a felperesi szabadalom eljárási igénypontjai nem szabadalmazható megoldásra irányulnak. A felperesi szabadalom tárgya távolsági hívások számlázásánál előnyösen használható olyan jelzőelem, amely egy konkrét távhívás létrejöttekor kerül rögzítésre, és egy távhívási szolgáltatást biztosító többszereplős piacon elősegíti az előfizetők olcsóbban zajló távhívását. A szóban forgó jelzőelem egy olyan, elektronikus formátumban létező üzenet részét képezi, amelyet az egyik számítógéprendszerből a másikba továbbítanak, és az információ feldolgozásának megkönnyítése érdekében újraformáznak. A találmány tárgyát képező jelzőelem lényege, hogy megmutatja, vajon egy adott előfizető az általa hívott felet ugyanazon távhívás-szolgáltatón keresztül éri-e el, mint amelynél a hívott fél előfizető, vagy egy ettől különböző * "... it produces a useful, concrete and tangible result.” távhívás-szolgáltatón keresztül. A fent nevezett szabadalomnak hat független igénypontja van, ebből öt eljárásra, egy pedig berendezésre vonatkozik. Az elsőfokú bíróság az alperes véleményének adott helyt, megállapítva, hogy a szóban forgó szabadalom eljárási igénypontjai hallgatólagosan egy matematikai algoritmust fogalmaznak meg, és annak ellenére, hogy azok kapcsolók és számítógépek alkalmazását kívánják meg, ezen eszközöknek az adatok formátuma nem lényeges megváltoztatása céljából történő alkalmazása a nem szabadalmazható megoldást nem változtatja szabadalmazhatóvá. Az elsőfokú bíróság ezen végzésével azon véleményének adott hangot, miszerint a szóban forgó szabadalom eljárási igénypontjai a szabadalmi oltalomból per se ki vannak zárva (hiszen azok nem minősülnek találmánynak), ennélfogva szabadalmi oltalomban nem részesülhetnek. Ebből kifolyólag a felperesi szabadalom az eljárási igénypontok viszonylatában érvénytelen, így a bitorlás ténye sem állapítható meg. A felperes az első fokon eljáró bíróság végzése ellen természetesen fellebbezéssel élt. A másodfokon eljáró bíróság az alperesnek a bíróság korábbi peres eljárásokban hozott végzéseire épülő azon érvelését, miszerint a matematikai algoritmust tartalmazó eljárási igénypontok csakis abban az esetben képeznek szabadalmazható megoldást, ha a hatásuknak alávetett anyagot fizikai transzformációval vagy átalakítással egyik állapotából egy másik állapotába viszik át, elutasította. Véleménye szerint a fizikai transzformáció fogalma félreértésre adhat okot, hiszen az - a korábbi bírósági végzések fényében (1. Diamond v. Diehr ügy<lü>) — nem egy megváltoztathatatlan követelményt fejez ki, hanem csupán egy példája annak, hogyan nyer egy matematikai algoritmus hasznos alkalmazást. Lényegesen fontosabb azonban a másodfokon eljáró bíróság ebben az ügyben tett azon kijelentése, miszerint „a 101. §-ban rögzített szabadalmazhatósági feltételek ugyanazok, függetlenül attól, hogy egy adott igénypontot berendezési vagy eljárási igénypontként fogalmaznak-e meg”.* A másodfokon eljáró bíróság ezen utóbbi mondatával egyértelműen rögzítette, hogy a berendezési és az eljárási igénypontok az oltalmi kör meghatározása céljából a törvény szerint egyenrangúak, ily módon a vizsgálat során azonos elbírálásban kell részesüljenek. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az előbbiekben részletesen ismertetett ügyekben született bírósági végzések az amerikai szabadalmi rendszert az üzleti módszer tárgyú szabadalmi bejelentések engedélyezése előtt - vonatkozzék az igényelt oltalmi kör hagyományos módon vagy számítógéppel végrehajtott megoldásra, illetve legyen az igényelt oltalmi kör berendezési vagy eljárási igénypontként megfogalmazva-teljes mértékben nyitottá tették, lévén, hogy az üzleti módszerek a szóban forgó végzések megszületésétől kezdődően szintén találmánynak minősülnek. Ezen nyitáshoz nagyban hozzájárult az is, hogy az USPTO a már említett Módszertani Útmutatójából 1996. március 29-i hatállyal törölte azt a bekezdést, melynek értelmében az üzleti módszerekre/eljárásokra irányuló sza-* we consider the scope of § 101 to be the same regardless of the form - machine or process - in which a particular claim is drafted.”
