Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága 13 nyolította, hogy az eljáró bíróságok az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elvét illetően a konkrét ügyek kapcsán 1998-ig nem foglaltak határozottan állást. Azonban 1998-ban a bíróság a State Street Bank & Trust Co. v. Signature Financial Group Inc. szabadalombitorlási perben/14* illetve 1999-ben az A IT Corp. v. Excel szabadalombitorlási perben*15* határozott álláspontot fogalmazott meg az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elvével szemben. Az említett perekben hozott jogerős végzéseivel, illetve a végzések indokolásával a bíróság egyértelműen elutasította az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való per se kizártságát, továbbá megnyitotta az utat az ilyen tárgyú szabadalmak biztosította kizárólagos jogok bitorlásának megállapíthatósága és a jogok érvényesíthetősége irányában/16* Mivel a szóban forgó végzések indoklásai a szakmában óriási visszhangot váltottak ki - amint azóta kiderült, világviszonylatban -, érdemes a két ügyet valamelyest részletesebben is tárgyalni. Az első ügyben egymással szemben álló State Street Bank & Trust Co. (továbbiakban felperes), és Signature Financial Group Inc. (továbbiakban alperes) cégek működési területe többek között az értékpapír-beruházásokhoz kapcsolódó ügyviteli és könyvelési területre esik. Továbbmenve, az 1993. március 9-én megadott, „Hub and Spoke® típusú pénzügyi szolgáltatások megvalósítására szolgáló adatfeldolgozó összeállítás” című, US-5, 193,056 sz. amerikai szabadalom*17* az alperes tulajdonát képezi. A szabadalmi oltalom alatt álló megoldás olyan pénzügyi struktúrát valósít meg számítógép segítségével, melynek értelmében egynél több értékpapír-beruházó pénzintézet tőkéjét egyetlen, szövetkezeti formában működő beruházási portfolióba vonja össze, amivel az értékpapír-beruházás kezelője számára a befektetések kezelése során felmerülő nagyságrendi megtakarítások és a szövetkezeti forma nyújtotta adózási kedvezmények kombinációját biztosítja. A szóban forgó megoldásra tett szabadalmi bejelentés kezdetben hat berendezési és hat eljárási igénypontot tartalmazott. A szabadalmi bejelentés elbírálása során a vizsgáló a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény 101. §-a alapján az eljárási igénypontok nem szabadalmazható voltát állapította meg, majd azok törlését követően, a fennmaradó hat berendezési igénypontot szabadalmazható megoldást megfogalmazónak ítélvén, a szabadalmat azokra engedélyezte. A szabadalmi oltalom alatt álló megoldás speciálisan olyan adatok kiszámítását és tárolását valósítja meg, amelyek- az egyes értékpapír-beruházóknak („spoke”) a szövetkezeti portfolióban („hub”) való százalékos részarányát;- a szövetkezeti portfóliótőkéjét befolyásoló napi működést;- az egyes értékpapír-beruházókra eső nyereséget, veszteséget, valamint kiadásokat fejezik ki; továbbá amelyek- az éves összesített bevétel, nyereség, veszteség, valamint kiadás könyvelési és adófizetési célból történő nyomon követésére és frissítésére szolgálnak. A felperes a szóban forgó szabadalom hasznosítási joga átadásának ügyében kiterjedt tárgyalásokat folytatott az alperessel, majd a tárgyalások megszakadását követően a felperes kérte annak bírósági megállapítását, hogy az alperes fentnevezett szabadalma érvénytelen, így a szabadalomban foglaltak általa történő megvalósítása nem minősül bitorlásnak. Keresetét arra alapította, hogy véleménye szerint a szabadalommal oltalmazott megoldás az Amerikai Szabadalmi Törvény 101. §-a értelmében a szabadalmazhatóság követelményét nem elégíti ki. Az első fokon eljáró bíróság a felperes keresetének azon az alapon adott helyt, hogy- egy olyan találmány, amely számokat olvas be, dolgoz fel és ad vissza végeredményül, definíció szerint matematikai algoritmust kell végrehajtson; továbbá- a per tárgyát képező megoldás a kiindulási adatok fizikai értelemben vett átalakítását nem valósítja meg. Az első fokon eljáró bíróság végzésében kihangsúlyozta továbbá, hogy hasonlóan az egyéb könyvelési módszerekhez, a szóban forgó szabadalom tárgyát képező megoldás is számadatok kezelésére és feljegyzésére irányul, továbbá annak lépései - bár lényegesen kisebb hatékonysággal — ceruzával, papírral, zsebszámológéppel, valamint egy nyilvántartó rendszerrel rendelkező könyvelő által ugyancsak végrehajthatók. Továbbmenve, a bíróság véleménye szerint „egy számhalmaznak egy másik számhalmazba való puszta átvitele önmagában nem elegendő a szabadalmazhatóság kritériumának kielégítéséhez”.* Az alperes fellebbezését követően a másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra utalta, mivel úgy találta, hogy a per tárgyát képező szabadalom igénypontjai szabadalmazható találmányra vonatkoznak. A másodfokú bíróság az általa lefolytatott eljárásban két kérdést illetően kívánt állást foglalni: 1. Vajon az elsőfokú bíróság hibásan döntött-e, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az absztrakt pénzösszegeket reprezentáló adatoknak gépi úton végrehajtott matematikai számítások sorozatán keresztül végső részvényárrá történő átalakítása nem képezi a matematikai algoritmus, képlet vagy számítási eljárás gyakorlati alkalmazását? 2. Vajon az elsőfokú bíróság hibásan döntött-e úgy, hogy a szóban forgó átalakítást megvalósító megoldást az oltalmazható találmányok köréből pusztán azért kell kizárni, mert az az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának elve értelmében az oltalmazhatóság köréből per se kizárt üzleti módszerek közé tartozik? A másodfokon eljáró bíróság a fenti két kérdés mindegyikére egyértelmű igennel válaszolt, vagyis az elsőfokú bíróság döntését minden szempontból felülbírálta. Álláspontja szerint „a nem szabadalmazható matematikai algoritmusok arról ismerhetők fel, hogy azok olyan üres elvekből vagy igazságokból felépülő absztrakt elgondolások, amelyek »haszontalanok«. Ezen kijelentés gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy egy algoritmus szabadalmazhatóságához a szóban forgó algoritmus »hasznos« módon kell alkalmazva legyen.” Továbbmenve, a másodfokon eljáró bíróság véleménye értelmében az első kérdésben jelentkező, matematikai algoritmussal kiváltott átalakítás „hasznos, valós és érzékel* “A change of one set of numbers into another, without more, is unsufficent to confer patent protection.”
