Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
Ipatjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam II. 2002. április EURÓPAI JOGI FIGYELŐ DR. PALÁGYI TIVADAR A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában Az Európai Szabadalmi Egyezményhez (a továbbiakban: ESZE-hez) való csatlakozásunk időpontjának rohamos közeledése indokolttá teszi, hogy behatóbban foglalkozzunk az Európai Szabadalmi Egyezménnyel és különösen annak anyagi jogi vonatkozásaival. Ebben a cikkben az ESZE „Szabadalmazható találmányok” című, 52. szakaszát vizsgáljuk közelebbről, az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) Fellebbezési Tanácsainak joggyakorlata tükrében. Az európai szabadalmi joggal kapcsolatos előkészítő munkát kezdettől fogva két alapszempont uralta: egyrészt a találmányok oltalmát minél szélesebb körben akarták biztosítani, másrészt lehetőleg biztos és megtámadhatatlan szabadalmat kívántak teremteni, tehát engedélyezését szigorú feltételekhez kívánták kötni. Ezért az európai szabadalmi oltalom feltételei az abszolút újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság. Ennek megfelelően további cikkeket fogunk közölni az „Újdonság” című, 54. szakasszal, a „Feltalálói tevékenység” című, 56. szakasszal és az „Ipari alkalmazhatóság” című, 57. szakasszal kapcsolatban. A szabadalmi anyagi jog lényeges fogalmait az ESZE kidolgozásakor a találmányi szabadalmak anyagi jogának bizonyos fogalmait egységesítő, az Európa Tanács keretében kidolgozott, 1963. november 27-i 3. Strasbourgi Egyezményből vették, amely 1980. augusztus 1 -jén lépett hatályba. Eredetileg csak az európai szabadalmak engedélyezésének előfeltételeit akarták rögzíteni; az európai szabadalmak megsemmisítési eljárását minden egyes országban az ott érvényes és alapvetően eltérő anyagi jogi előírások szerint lehetett volna lefolytatni. Az érdekelt körök határozott kívánsága alapján ezt a minimalista megoldást maximalista megoldássá változtatták: egyik államnak sem szabad az európai szabadalmat olyan nemzeti anyagi jogi előírások alapján megsemmisítenie, amelyek az európai szabadalmak engedélyezésének előfeltételeinél tágabbak. Ez az alapelv jelentősen növelte az európai szabadalmak értékét; másrészről viszont egyes államok számára megnehezítette az egyezményhez való csatlakozást. Az európai szabadalmi anyagi jog jelentősége azonban nem korlátozódik csak arra, hogy az európai szabadalmak engedélyezésénél kell alkalmazni, mert a legtöbb szerződő állam időközben nemzeti anyagi szabadalmi jogát is hozzáigazította az európai joghoz. A jogesetek ismertetésekor hivatkozni fogunk az ítélet jelére, amely egy nagybetűből és utána egy törtszámból áll. A nagybetű a Fellebbezési Tanács jellegére utal: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a Műszaki Fellebbezési Tanácsok ítéleteire vonatkozik; a törtszám második száma az ítélethozatal évének utolsó két számjegyét, első száma az illető évben az ítélet sorszámát adja meg. Az olyan ítéleteknél, amelyek megjelentek az ESZH Hivatalos Közlönyében (Official Journal of the EPO; Amtsblatt des EPA), zárójelben OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (pl: OJ 1996, 309) is. Az 52. szakasz szövege a következő: „(1) Európai szabadalmakat olyan találmányokra adnak, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók. (2) Az (1) bekezdés értelmében különösen az alábbiak nem tekinthetők találmányoknak: a) felfedezések, továbbá tudományos elméletek és matematikai módszerek; b) esztétikai alkotások; c) szellemi tevékenységre, játékokra, üzleti tevékenységre vonatkozó tervek, szabályok és eljárások, valamint programok adatfeldolgozó berendezésekhez; d) információk megjelenítése. (3) A (2) bekezdés rendelkezései az abban leírt tárgyak vagy tevékenységek szabadalmazhatóságát csak olyan mértékben zárják ki, amilyen mértékben az európai szabadalmi bejelentés vagy európai szabadalom az ilyen tárgyakra vagy tevékenységekre mint olyanokra vonatkozik. (4) Az emberi vagy állati test sebészeti vagy gyógyászati kezelésére szolgáló eljárások, illetve az emberi vagy állati testen alkalmazott diagnosztikai eljárások nem tekinthetők iparilag alkalmazható találmányoknak az (1) bekezdés értelmében. Ez nem vonatkozik olyan termékekre, különösen anyagokra vagy anyagkeverékekre, amelyeket az előzőekben említett eljárásokban alkalmaznak. E szakasz (1) bekezdése az európai szabadalom engedélyezésének anyagi jogi feltételeit sorolja fel, amelyeket a további szakaszok határoznak meg. Az ESZH gyakorlatával kapcsolatban a Vizsgálati irányelvek C-IV,
