Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában

44

Dr. Palágyi Tivadar

1.2. pontjában találunk útmutatást. Ezek szerint az elővizsgáiénak szem előtt kell tartania az alábbi két követelményt, amelyek közvetve benne foglaltaknak az ESZE- ben és annak Végrehajtási Szabályzatában (a továbbiakban: VSZ-ben):

a) a találmánynak olyannak kell lennie, hogy szakember (a bejelentésben foglaltak alapján) megvalósíthassa; ez a 83. szakaszból következik;

b) a találmánynak műszaki jellegűnek kell lennie, vagyis műszaki területre kell vonatkoznia, műszaki feladatot kell megoldania és olyan műszaki jellemzőket kell mutatnia, amelyek segítségével az oltalmazni kívánt dolgot az igénypontokban meg lehet határozni.

Az 52. szakasz a 3. Strasbourgi Egyezmény első szakaszán alapul, amely azonban nem tartalmazza a (2)—(4) bekezdések kivételeit. Az 52. szakaszt Svájc kivételével az összes szerződő állam teljesen átvette nemzeti szabadalmi törvényébe.

Az (1) bekezdés egy általános szabadalmazási alapelvet fejez ki: alapvetően a találmányokra európai szabadalmat kell adni. A Kibővített Fellebbezési Tanács G 1/83 (OJ 1985, 60) sz. ítélete leszögezi, hogy a kivételeket szűkén kell értelmezni. Bár a TRIPS-egyezményt nem lehet közvetlenül alkalmazni az ESZE-re, itt is érvényes a TRIPS 27. szakaszának (1) bekezdése, amely szerint a találmányoknak bármely műszaki területen szabadalmazhatóknak kell lenniük. A T 1173/97 (OJ 1999,609) sz. ítélet kimondja, hogy a külföldi (USA-beli és japán) jogi helyzetet és a korszerű műszaki fejlődést is figyelembe kell venni.

Az (1) bekezdés szerinti meghatározás általános jellegéből következik, hogy alapvetően minden műszaki területet a legtágabb értelemben kell hozzáférhetővé tenni az európai szabadalmak általi oltalom számára, amennyiben azok nincsenek kimondottan kizárva a szabadalmazhatóság köréből. Oltalmazhatóknak kell lenniük a vegyi termékeknek, gyógyszereknek és élelmiszereknek is, amelyek korábban gyakran ki voltak zárva a szabadalmi törvények által. Ugyanígy szabadalmazhatónak kell tekinteni a biológia és az elektronika területén a legújabb fejlődés eredményeként született találmányokat, valamint a biokémia, a géntechnológiai és a számítógép-technika legújabb fejlesztési eredményeit is.

Az ESZE hatálybalépésétől számított 15 évig, vagyis 1992. október 5-ig a 167. szakasz (2) bekezdésének (a) pontja lehetővé tette, hogy egyes szerződő államok fenntartással éljenek a vegyi termékek, az élelmiszerek és a gyógyszerek szabadalmazása terén.

Az ESZE nem úgynevezett célhoz kötött termékoltalmat, hanem abszolút termékoltalmat engedélyez: egy új vegyi anyagot általánosan oltalmaz, nem csupán a feltaláló által megadott és a leírásban ismertetett alkalmazás céljára.

Az (1) bekezdés rögzíti az európai szabadalmak engedélyezésének négy előfeltételét: a bejelentésnek olyan találmányra kell vonatkoznia, amely új, feltalálói tevékenységen alapszik és iparilag alkalmazható.

Ez a négy előfeltétel az ESZE három nyelven megfogalmazott szövegéből egyaránt következik, függetlenül attól, hogy az újdonság az angol és a német szövegben külön mellékmondatban, míg a francia szövegben jelzői alakban van kifejezve.

A találmány fogalmát az ESZE nem határozza meg. A

(2) bekezdés megelégszik annak felsorolásával, hogy az ESZE szerint mi nem minősül találmánynak. Mind az ESZE-ben, mind annak végrehajtási szabályaiban azonban fontos támpontok találhatók a találmány fogalmáról. Az újdonságra vonatkozó 54. szakasz (1) bekezdése és a feltalálói tevékenységre vonatkozó 56. szakasz szerint egy találmány megítélésekor a technika állása képezi az alapot. Ilyen szemlélet mellett azonban csak a műszaki terület olyan alkotásai vehetők figyelembe, amelyek továbbfejlesztik a technika állását. Az esztétikai jellegű művészeti alkotások nem mérhetők a technika állásához.

A VSZ-nek a bejelentésre vonatkozó rendelkezései is a találmány műszaki jellegéből indulnak ki. A 27. szabály (l)a) pontja szerint a bejelentőnek meg kell adnia azt a műszaki területet, amelyre a találmány vonatkozik. A 27. szabály (l)c) pontja szerint a találmányt olyan módon kell bemutatni, hogy a műszaki feladat és annak megoldása érthető legyen. A 29. szabály (1) bekezdése előírja, hogy az oltalmi igény tárgyát a szabadalmi igénypontban a találmány műszaki jellemzőinek megadásával kell meghatározni.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a találmánynak műszaki jellegűnek kell lennie, és egy műszaki feladatot legalább részben műszaki eszközökkel kell megoldania. Ha egy találmány egyaránt tartalmaz műszaki és nem műszaki jellemzőket, ez nem zárja ki szabadalmazhatóságát. A T 192/82 (OJ 1984, 450) sz. ítélet szerint a műszakijellemzőknek hozzá kell járulniuk a találmány által elérni kívánt eredményhez.

Sem az ESZE, sem annak végrehajtási szabályzata nem határozza meg, hogy mit kell műszaki jelleg alatt érteni. A német Legfelsőbb Bíróság 1969. március 27-i „Vörös galamb” (Rote Taube) döntése szerint egy találmány akkor műszaki jellegű, ha egy okozatilag áttekinthető eredmény eléréséhez uralható természeti erőket alkalmaz. A német Szabadalmi Bíróság egy 1965. január 15-i ítélete szerint műszaki az irányított természeti erők és a tervszerűen kihasznált természeti jelenségek hatása. Az ESZH gyakorlatában is elfogadottak ezek az értelmezések.

Az ESZE nem kívánja, hogy egy találmány műszakilag haladó vagy hasznos legyen. A feltalálói tevékenység megítélésénél azonban fontos, hogy a találmány a technika állásához képest előnyöket biztosítson, és így azokat célszerű a leírásban ismertetni.

Az 52. szakasz (2) bekezdésének „különösen” szava arra utal, hogy a felsorolás korántsem lezáró jellegű, bár kétségtelenül megadja a legfontosabb kivételeket. Mindig figyelembe kell azonban venni, hogy a kivételeket szűkén kell értelmezni, és ilyen vonatkozásban irányadónak kell tekinteni a Vizsgálati irányelvek C-IV, 2. pontjában foglalt alábbi megjegyzéseket.

Annak megfontolásakor, hogy egy bejelentés tárgya az 52. szakasz (1) bekezdése szerint találmánynak minősül-e, az elővizsgáidnak két általános szempontot kell figyelembe vennie. Először azt, hogy az 52. szakasz (2) bekezdésében foglalt kizárások csak olyan mértékben alkalmazhatók, amilyen mértékben a bejelentés a kizárt tárgyra mint olyanra vonatkozik. Másodszor az elővizsgálónak el kell tekintenie az igénypont alakjától vagy fajtájától, és figyelmét annak tartalmára kell összpontosítania, hogy