Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága

12 Szabó Zsolt mi rendelkezései - vagyis az 1952 óta hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény'4', az 1973-ban megkötött EPC(7', il­letve az 1959-ben hatályba lépett Japán Szabadalmi Tör­­vény<s> - fényében megvizsgálni. 1. Az USA-ban alkalmazott joggyakorlat Az USA nem sokkal megalakulását követően, már 1793-ban elkészítette Thomas Jefferson vezetésével az első amerikai szabadalmi törvényt, amely több, mint 150 évig, 1952-ben megtörtént újrakodifikálásáig volt hatály­ban. Az amerikai szabadalmi rendszer egyike tehát a vilá­gon legrégebben létező, korszerű szabadalmi rendszerek­nek, és mint ilyen, óriási joggyakorlattal rendelkezik. Te­kintettel arra, hogy az USA-ban az azonos tényállás kap­csán korábban hozott végzések precedensértékű bírói döntéseire/állásfoglalásaira építkező eseti jogrendszer van életben, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az eljáró bí­róságok (és bírók) szerepe a szabadalmazhatóság törvényi paragrafusokkal meghatározott feltételeinek értelmezésé­ben az európai gyakorlathoz viszonyítva sokkal fonto­sabb. Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága kérdésé­nek megválaszolásában a bíróságoknak ez a szerepe igen élesen mutatkozik meg, amint az az alábbiakból kiderül. A hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény(4) 101. §-a értelmében: „Bárki, aki feltalál vagy felfedez valamilyen új és hasz­nos eljárást, berendezést, gyártmányt vagy anyagösszeté­telt, illetve ezek bármilyen új és hasznos továbbfejleszté­sét, szabadalmi oltalmat kaphat arra, feltéve, hogy [talál­mánya] a jelen törvény feltételeit és követelményeit kielé­gíti.”* Az idézett paragrafus értelmében a bejelentő négy kü­lönböző típusú megoldásra - eljárásra, berendezésre, gyártmányra, valamint anyagösszetételre — igényelhet szabadalmi oltalmat, a megoldás pedig abban az esetben jogosult szabadalmi oltalomra, ha a törvénynek a találmá­nyok szabadalmazhatóságára vonatkozó egyéb követel­ményeit ugyancsak kielégíti, vagyis a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény*4' 102. és 103. §-ai értelmében új és nem nyilvánvaló. A szóban forgó 101. § tartalmát a Diamond v. Chak­­rabarty ügy'9' kapcsán a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság úgy határozta meg, hogy „[szabadalmazható megoldás­nak minősül] bármi a világon, amit ember hoz létre”.** A szabadalmazhatóság ezen tág értelmezésének a Szövetsé­gi Legfelsőbb Bíróság egy másik, a Diamond v. Diehr ügyben'10’ hozott végzésével szabott határt azzal, hogy a természeti törvényeket, a természeti jelenségeket és az absztrakt elgondolásokat a szabadalmazhatóság köréből expressis verbis kizárta. Továbbmenve, a Szövetségi Leg­felsőbb Bíróság két másik ügyben'11' hozott korábbi vég­zése értelmében a matematikai algoritmusok absztrakt el­gondolásoknak tekintendők, ennélfogva a 101. § alapján * “Whoever invents or discovers any new and useful process, machine, manufacture, or composition of matter, or any new and useful improvement thereof, may obtain a patent therefor, subject to the conditions and requirements of this title.” ** “[the statutory subject matter includes] anything under the sun that is made by man.” ezen mivoltukban szabadalmi oltalomban nem részesül­hetnek, hiszen nem találmányok. A fent említett 101. §-ból, valamint az idézett joggya­korlatot meghatározó végzésekből nyilvánvaló, hogy az üzleti módszerek a törvényalkotó (vagyis a kongresszus) szándéka és akarata szerint a szabadalmi oltalomból perse nincsenek, és soha nem is voltak* kizárva. Ennek ellenére a bíróság a Hotel Security v. Lorraine ügyben"2' 1908-ban hozott döntésében úgy foglalt állást, hogy az üzletvitelre irányuló rendszerek, mint amilyen például a pincérek sikkasztásának megelőzését célzó könyvelési rendszer is, nem képezhetik szabadalmi olta­lom tárgyát. A bíróság ezen végzésében sajnálatos módon úgy fogalmazott, hogy „a végrehajtására szolgáló eszköz­től függetlenített üzletvitelre vonatkozó megoldás a lehető legliberálisabb értelmezés szerint sem minősülhet [oltal­mazható] eljárásnak. Az egyszerű tanács nem szabadal­mazható. ... A puszta absztrakció, az elgondolás, legyen az bármilyen nagyszerű is, a gyakorlati megvalósítására szolgáló eszköztől függetlenül nem képezheti szabadalmi oltalom tárgyát.” Annak ellenére, hogy ezen utóbbi kije­lentés legfontosabb mondanivalója abban rejlik, hogy va­lamely szabadalmi igény tárgyát képező eljárásnak egy fi­zikai eszközre kell irányulnia, a fenti kijelentést közel 100 éven át tévesen annak alátámasztására használták fel, hogy az üzleti módszerek per se nem szabadalmazha­tok.'131 Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának ezzel a bírósági döntéssel életre hívott, majd széles körben elterjedten alkalmazott elve tehát nem volt levezethető a hatályos szabadalmi törvényből - ez az elv csupán egy bírósági végzés helytelenül értelmezett ki­jelentésének köszönhette létét. Ennek ellenére az USPTO egészen a legutóbbi időkig (pontosabban 1996 elejéig) követte ezt a joggyakorlatot, és a szabadalmi bejelentések vizsgálatát segíteni hivatott, általa kiadott Módszertani Útmutatóban a szabadalmi be­jelentések vizsgálóit úgy utasította, hogy - mivel az üzleti módszer tárgyú megoldások, mint olyanok, nem minősül­nek találmánynak - az ilyen megoldásokra irányuló sza­badalmi bejelentéseket el kell utasítani. Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való ki­zártságát megfogalmazó elv létjogosultságának megítélé­sét tovább árnyalja, hogy a magasabb fokú bírósági fóru­mok elé eljutó, bitorlás ténye esetleges fennállásának megállapítása kapcsán valamilyen üzleti módszer jellegű szabadalom érvényességét és érvényesíthetőségét vizsgá­ló peres eljárásokban a szóban forgó elv sokszor előkerült. Mindazonáltal a bitorlással vádolt fél azirányú kereseté­nek, miszerint az általa bitoroltnak feltételezett szabada­lom érvénytelen, mert annak igényelt oltalmi köre egy per se nem szabadalmazható megoldásra irányul, az eljáró bí­róságok kivétel nélkül egy ettől független és különböző jogalap alkalmazásával adtak helyt. Ez a jogalap leggyak­rabban a szabadalmazott megoldás újdonságának hiánya vagy a matematikai algoritmusok szabadalmi oltalomból való kizártságának elve volt. A helyzetet még tovább bo­* Itt kívánom megjegyezni, hogy a 101. § hatályos szövege az 1793-ban megszövegezett megfelelő paragrafustól mindössze egyet­len szóban különbözik, ami az üzleti módszer tárgyú megoldások per se kizártságának szempontjából lényegtelen.

Next

/
Thumbnails
Contents