Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Fehérvári Anikó: Kombinatorikus kémiai találmányok szabadalmazhatósága

32 Fehérvári Anikó Lábra Merrifield-féle peptidszintézis vázlata A módszerrel naponta egy-egy kapcsolási lépést lehe­tett elvégezni. Tehát egy tetrapeptid előállításához négy napra volt szükség, és a lehetséges 160 000 tetrapeptid előállításához 160 000-szer 4 napra lett volna szükség, ami kb. 1750 évnek felel meg! Az azt követő két évtizedben, hogy Merri fteld kidol­gozta a szilárdfázisú peptidszintézist - amelynek a kivite­lezése is sokat fejlődött ez idő alatt — már sok más szinté­zisnél is sikeresen alkalmazták a főleg polisztirol-divi­­nil-benzol gyantákon alapuló technikákat. Sokáig első­sorban a polipeptid- és oligonukleotid-kémiában használ­ták a szilárdfázisú technikát. így nem meglepő, hogy a kombinatorikus és a párhuzamos szintézis első megvaló­sítása a polipeptid kémiában tevékenykedő Houghten és Geysen nevéhez fűződik. Ez a terület már akkor is nagy le­hetőségeket rejtett magában, de valójában a biológia, a molekuláris biológia és a genetika területén végbemenő hatalmas fejlődés nyomán vált szükségessé nagyszámú, kismolekulájú szerves vegyületek szintézisét lehetővé tevő hatékony módszerek kidolgozása. A vegyészek ér­deklődése a már ismert szilárdfázisú peptid- és oligonuk­­leotid szintézis felé fordult. A ‘90-es évek elején sok kuta­tócsoport próbálkozott az oldatfázisú szintézisek szilárd fázisra való átvitelével, különféle linker- és védőcsoport­­lehasítási módszereket fejlesztve ki, hogy kiszélesítsék a szilárdfázisú kémiára alkalmas vegyületek skáláját. 2.1. A megosztásos-keveréses eljárás E módszer alapjainak kidolgozása magyar tudós, Furka Árpád professzor nevéhez fűződik. A kombinatorikus kémia egyik típusa, a megosztá­sos-keveréses eljárás a Merrifield-féle peptidszintézisen alapul úgy, hogy annak kapcsolási lépéseit három műve­lettel helyettesítik:- a szilárd hordozót annyi egyenlő adagra osztják, ahány aminosavból akarják felépíteni - peptideknél maradva - a peptidtárat (teljes peptidtár esetén 20 adag);- mindegyik adaghoz más-más aminosavat kapcsolnak;- kapcsolás után az adagokat egyesítik és összekeverik. Ezután addig ismétlik a fenti műveleteket, amíg a pep­­tidek elérik a kívánt lánchosszúságot és a keletkezett pep­­tideket lehasítják a hordozóról. A szintézis folyamatábrá­ját egy egyszerű esetre vonatkozóan a 2. ábra szemlélteti. Dipeptidek két lépésben történő szintéziséről van szó, amikor mindkét lépésben ugyanazt a három aminosavat (E, G, K) használják a kapcsolásban. A szilárd hordozót a körök szimbolizálják, a hordozó szétosztását a szétágazó nyilak, a kapcsolásokat a lefelé mutató párhuzamos nyi­lak, a minták egyesítését és keverését az összetartó nyilak jelzik. A folyamat során keletkező 9 dipeptid mindazt az aminosav sorrendet tartalmazza, amely a három kiindulási aminosavból levezethető. A folyamatnak ez a jellegzetes­sége - hogy végrehajtása során minden lehetséges szerke­zeti kombináció keletkezik — akkor is érvényesül, ha akár­hány kiindulási aminosavat használnak. Kiindulási anya­gokként aminosavak helyett bármilyen szerves vegyületet lehet használni. 2. ábra A megosztásos-keveréses eljárás folyamatábrája Annak, hogy a szintézis során a hordozót egyenlő ada­gokra osztják, és az adagokat aminosav-keverék helyett egyetlen aminosavval kapcsolják, lényeges következmé­nyei vannak. Az egyenlő adagokra osztás biztosítja, hogy a vegyülettár komponensei egyenlő moláris mennyiség­ben képződjenek. Az egyetlen aminosavval történő kap­csolás az aminosavak eltérő reakciókészségéből eredő hi­bákat küszöböli ki. Az adott aminosavat nagy feleslegben is lehet alkalmazni, a kapcsolást pedig akárhányszor meg

Next

/
Thumbnails
Contents