Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Fehérvári Anikó: Kombinatorikus kémiai találmányok szabadalmazhatósága

Kombinatorikus kémiai találmányok szabadalmazhatósága 33 lehet ismételni mindaddig, amíg az átalakulás teljesen le­játszódik. A kapcsolás mindig csak egyetlen aminosavval történik, így nincs lehetőség arra sem, hogy a hordozó­­anyag egyes szemcséin egynél több vegy illet keletkezzen. Az, hogy egy tetszőlegesen kiválasztott szemcsén mely vegyület - azaz peptideknél milyen aminosav sorrendű pepiid - képződik, attól függ, hogy az egyes reakciólépé­seket megelőző porciózások során a kérdéses szemcse vé­letlenszerűen mely adagokba került, és ezeket az adagokat mely aminosavakkal reagáltatták. Végeredményben a fentiek azt jelentik, hogy a megosztásos-keveréses eljá­rásnál az előállított vegyületköny vtár komponensei a hor­dozóról történő lehasítás előtt egyedi vegyületekként van­nak jelen. A tényleges keverék a hordozóról való lehasítás után keletkezik. Meg kell jegyezni, hogy ránézésre mind­egyik szemcse egyforma, vagyis nem lehet megmondani, hogy melyik szemcsén melyik vegyület van. A vegyüle­­tek azonosítását külön kísérlettel kell megállapítani, en­nek ellenére az egy szemcse-egy vegyület sajátságának messzemenő előnyei vannak, amelyek a hatásos vegyület kiválasztásának megkönnyítésében nyilvánulnak meg. Az eljárás igen nagy előnye rendkívüli hatékonysága. A peptideknél maradva, ha minden kapcsolási lépésben 20 aminosavval dolgoznának, és a 20-20 kapcsolást minden­nap elvégeznék, az eltelt napok számától függően a követ­kező számú peptidet lehetne előállítani: 2 nap: 400 dipep­­tid, 3 nap: 8000 tripeptid, 4 nap: 160 000 tetrapeptid, 5 nap: 3 200 000 pentapeptid, 6 nap: 64 000 000 hexapeptid, és a sort lehetne folytatni. A megosztásos-keveréses vegyületkönyvtár „felgön­gyölítése” tulajdonképpen egy újabb módszer, amely so­rozatos optimalizálást foglal magába. A vegyületek keve­rékének szintézise (pl. peptidek) után a valamilyen szem­pontból legfontosabb reagens-kombinációkat azonosít­ják. Bizonyos szerkezeti jellemzők rögzítése után egy újabb szintézislépés következik, ebből újra kiválasztásra kerül a legígéretesebb komponens, újabb szerkezeti jel­lemzőket rögzítenek, majd újabb szintézis következik és így tovább. A folyamatot addig ismétlik, amíg kezelhető mennyiségű vegyület keletkezik és kerül tesztelésre. 2.2. A párhuzamos szintézis A kombinatorikus kémiának van egy olyan ága is, amely nem a fent bemutatott szintézisen alapul, hanem több ha­gyományos szintézis párhuzamos elvégzésén. A párhuza­mos szintézis elvét először Geysen és munkatársai alkal­mazták peptidek szintézisére. Készülékük vázlata a 3. áb­rán látható. 3. ábra A Geysen-féle multipin készülék A készülék egyik részét egy műanyag lap alkotja, ame­lyekbe lyukacskákat fúrtak. A lyukak alkotják a reakció­edényeket. Ezekbe helyezték el a különböző amino­­sav-származékok oldatát és a kapcsoló reagenseket. A má­sik lap a fedél, amelybe merőlegesen gombostűszerű ele­mek vannak illesztve, ezek végén bevonat van (szálacs­kák). A bevonat azt a szerepet tölti be, mint egy szilárd hordozó. A fedél ráhelyezésekor a szálacskák benyúlnak a reakcióedényekbe, és rajtuk végbemegy a kapcsolási re­akció. A kapcsolási reakció végén a szálacskákat bemártással többször kimossák. Attól függően, hogy az egyes kapcso­lási lépésekben az egyes reakcióedényekbe melyik amino­­sav-származékot tették, a szálacskák végén más-más pep­iid képződik. A szintézis végén a keletkezett peptideket (vagy más vegyületeket) lehasíthatják a szálacskákról, de úgy is végezhetők hatásvizsgálatok, ha a vegyületeket a szálacskákon hagyják. Ez a készülék a párhuzamos szintézishez használt első típusú készülék, azóta különféle technikák alakultak ki, és a párhuzamos szintézis automatizált változatait is kidol­gozták. A párhuzamos szintézis lassúbb és költségesebb a való­di kombinatorikus kémiai szintézisek teljesítményeihez viszonyítva, de a programkészítés során meg lehet hatá­rozni, hogy az egyes reakcióedényekben mely vegyületek keletkezzenek, tehát az előállított vegyületekről pontosan tudni lehet, hogy melyik micsoda. Ezenkívül van egy má­sik előnye is, ami az előállított anyag mennyiségével kap­csolatos. Amíg a megosztásos-keveréses eljárás során egy-egy szemcsén csupán egy-két kísérletre elegendő anyagmennyiség keletkezik, a párhuzamos reakciókban előállított 10-50 mg anyag több kísérletre is elegendő. Ma már mind a kombinatorikus kémiát, tehát a nagy­számú vegyület (keverék) szintézisét, mind ezek biológiai vizsgálatát automatizálták és a fent vázolt műveleteket számítógépekkel végzik. Számos olyan jól programozha­tó robot áll rendelkezésre, amelyek alkalmasak a létreho­zandó vegyületek nagyszámú, egyidejű szintézisére és tesztelésére. Összegezve elmondhatjuk, hogy a kombinatorikus kémi­ával olyan technika került a vegyészek kezébe, amely szinte korlátlan számú új vegyület előállítását teszi lehetővé. 2.3. High throughput screening (Nagy áteresztőképességű tesztelés) A fenti vagy más módszerekkel létrejött könyvtárakat tesztelésnek kell alávetni. A vegyületek nagy száma miatt a tesztelési módszerek újfajta megközelítései alakultak ki, amelyek általában párhuzamosan futtatott lépésekből áll­nak, a robottechnika és bonyolult adatfeldolgozási techni­kák felhasználásával. Az összes high-tech felszerelés ese­tében azonban a több ezer teszt során feltett kérdés ugyan­az, mint a hagyományos in vitro tesztelésnél: pl. hogy a kérdéses molekula egy bizonyos receptornál agonistaként vagy antagonistaként viselkedik. A találatazonosítási könyvtárak - amelyek lehetnek megosztásos-keveréses vagy párhuzamos szintézises könyvtárak - létrehozása általában az első lépés. Ezek le­hetnek „pártatlanok”, hogy a legnagyobb változatosság

Next

/
Thumbnails
Contents