Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
10 Szabó Zsolt A szabadalmak jogintézményét a gyáripar fejlődése hívta életre az innováció ösztönzése érdekében, hiszen megfelelő jogi védelem híján a befektető egy adott szellemi alkotás kifejlesztésére és létrehozására befektetett szellemi és anyagi tőkéjének későbbi megtérülése bizonytalan lenne, ha a versenytársak a költséges kutatás és fejlesztés eredményeként előálló megoldást - a fejlesztési költségeket megspórolva - egyszerűen csak lemásolhatnák. A szabadalmi oltalom jelentette időleges monopólium lehetősége ösztönzőleg hat a kutatásba és fejlesztésbe való beruházásra, hiszen kilátásba helyezi, hogy a költséges fejlesztés eredményeként előálló termék(ek)re és mego!dás(ok)ra a befektető, vagyis az esetleges későbbi szabadalmas kizárólagos hasznosítási joggal bír. Napjainkra a szabadalmak a gazdasági verseny és az üzleti stratégia egyik alapvető eszközévé váltak - legalábbis a fejlett ipari országokban. A szabadalmaztatás a vállalatok, illetve a vállalkozások (függetlenül azok méretétől) gazdasági érdeke saját kutatási, fejlesztési befektetéseik értékének megőrzése és megtartása, illetve a versenytársaknál előnyösebb pozícióba kerülés céljából. A verseny mögött megbúvó „bejelentem, hogy lépéselőnybe kerüljek” elvet azonban gyakran a „ha én nem jelentem be, megteszi azt a versenytárs” fdozófiája váltja fel. Ebből a szempontból a szabadalom, valamint a szabadatmaztatási eljárás a vállalkozásokra bizonyos mértékű veszélyt is jelent, hiszen az oltalom megszerzése költségekkel jár, fenntartásához pedig adott időszakonként (leggyakrabban évenként) meghatározott nagyságú, az idő előrehaladtával folyamatosan növekvő díjat kell fizetni. Továbbmenve, ahhoz, hogy a versenytársak valamelyike már oltalom alatt álló megoldásának bitorlását elkerüljék, a vállalkozásoknak folyamatosan nyomon kell követniük a gazdasági tevékenységük területére eső új szabadalmakat. Ez szintén jelentős mértékű kiadással párosul, bár lényegesen alacsonyabb azon költségeknél, amelyek egy jogerős bírósági végzéssel megállapított bitorlás esetében a bitorló vállalkozást sújtják. Az említett költségek elkerülhetetlen felmerülése miatt azonban bármely új szabadalmi bejelentés megtételét megelőzően gondosan fel kell mérni, vajon az oltalmazni kívánt megoldás egyáltalán beválthatja-e a hozzáfűzött reményeket, valamint a szabadalmi oltalom biztosította kizárólagos hasznosítási jog kiaknázásával elért bevételek elegendőek lesznek-e az összes kiadás megtérüléséhez és emellett még megfelelő mértékű profit eléréséhez. Ráadásul - amint azt a tapasztalat mutatja — nem a szabadalom megszerzése az igazán nehéz feladat, hanem a megszerzett jogok védelme és az oltalmi időn belüli folyamatos érvényesítése, ami az említett bevételek tulajdonképpeni forrása. Ezen utóbbi veszély reális voltát bizonyítják például a telekommunikáció területére eső szellemi alkotások, hiszen gyakorta előfordul, hogy a szabadalmi bejelentés megtételének pillanatában óriási gazdasági haszonnal kecsegtető új telekommunikációs megoldás a szabadalom megszerzésének pillanatára (ami általában 3-4 év múlva következik be) teljesen elavultnak tekinthető. Ugyanez megtörténhet az üzleti módszer tárgyú szabadalmak legtöbbjével is, hiszen ezek általában ugyancsak szorosan kapcsolódnak valamilyen számítógépes (hardver vagy szoftver) háttérhez. III. Az üzleti módszer fogalma Dacára annak, hogy az üzleti módszer tárgyú találmányok már kb. 2-3 éve az érdeklődés középpontjában állnak, azoknakjogi szempontból letisztázott, általánosan elfogadott és törvényben meghatározott definíciója ez idáig nem született. Az üzleti módszerek definíciójának kodifikálásához legközelebb az ilyen tárgyú szabadalmak engedélyezésében úttörő szerepet játszó Amerikai Egyesült Államok (USA) törvényhozása jár. 1. Az üzleti módszer tárgyú találmányok jogi oldalról való megközelítése H. L. Berman és R. Boucher amerikai képviselőknek „Az üzleti módszer tárgyú szabadalmak minőségének javítását célzó 2000. évi törvénymódosítás” címmel a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény*4* kiegészítése céljából az USA 106. Kongresszusa elé beterjesztett, majd később visszavont törvénytervezete<5) az üzleti módszereket és az üzleti módszer tárgyú találmányokat a következőképpen definiálja: „Az »üzleti módszer« megjelölés alatt (1) (A) valamely vállalkozás vagy szervezet irányításának, vezetésének vagy egyéb módon történő működtetésének módszerét, ideértve egy üzlet megkötésénél vagy lebonyolításánál alkalmazott technikát is; vagy (B) pénzügyi adatok feldolgozásának módszerét; (2) a testgyakorlás, az oktatás vagy az egyéni adottságok területére eső bármely technikát; valamint (3) az (1) bekezdésben ismertetett módszer, vagy a (2) bekezdésben ismertetett technika számítógép segítségével történő bármely megvalósítását értjük.”* „Az »üzleti módszer tárgyú találmány« olyan találmány, (1) amely üzleti módszer (ideértve bármely szoftvert vagy egyéb berendezést); és (2) amely üzleti módszerre irányuló igényt tartalmaz.”** Amint ezen definíciókból kitűnik, az „üzleti módszer” megjelölés rendkívül széles körű, magában foglalja mind a hagyományos módon, mind pedig a számítógép alkalmazásával megvalósított, például a vállalati vezetésre, tervezésre, szervezésre, irányításra, döntésre, ellenőrzésre, továbbá a pénzügyi megoldásokra, biztosítási konstrukciókra, pénzügyi adatok feldolgozására, könyvvitelre, számvitelre, költség/ár meghatározására irányuló megol* 'The term ‘business method’ means -(1) a method of(A) administering, managing, or otherwise operating an enterprise or organization, including a technique used in doing or conducting business; or (B) processing financial data; (2) any technique used in athletics, instruction, or personal skills; and (3) any computer-assisted implementation of a method described in paragraph (1) or a technique described in paragraph (2).” ** ‘The term ‘business method invention’ means -(1) any invention which is a business method (including any software or other apparatus); and (2) any invention which is comprised of any claim that is a business method.”