Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdu Tamásné: A felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény egyes rendelkezései a feltételezhető jogalkotói szándék tükrében
A felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény egyes rendelkezései a feltételezhető jogalkotói szándék tükrében 9 zött azt az optimumot, amely a szabadalmasnak korrekt jogokat biztosít, de a köz számára nem teremt jogbizonytalanságot. Ezt egészítették ki az „Ekvivalansek” c. cikkellyel: „Az európai szabadalom oltalmi körének a meghatározásánál figyelembe kell venni azokat az elemeket, amelyek a feltételezett bitorlás idején az igénypontokban meghatározott elemek ekvivalensei.” „Egy elemet (eszközt valamilyen cél elérésére) akkor kell általában ekvivalensnek tekinteni, ha szakember számára nyilvánvaló, hogy ennek használata az igénypontban specifikálttal lényegében azonos eredményre vezet.” Lényeges megállapítása továbbá a jegyzőkönyvnek, hogy az oltalmi kör meghatározásánál kellőképpen figyelembe kell venni a bejelentő vagy a szabadalmas minden, az oltalmi kört nyilvánvalóan korlátozó kijelentését, különösképpen akkor, ha a korlátozást tartalmazó kijelentésre egy technika állásához tartozó dokumentum idézésére adott válaszban került sor. Art. 75. Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása Az (1) bekezdés jelenlegi megfogalmazása még azt a gyakorlatot képezte le, amikor a bejelentést az EPO-nál csak Münchenben vagy Hágában lehetett benyújtani. Egy későbbi elnöki utasítás szerint ez a kör kibővült Berlinnel, így most helyesebbnek vélték a konkrét helymeghatározást a Végrehajtási Szabályzatba utalni. Miután az európai megosztott bejelentésekkel foglalkozó 76. szakasz úgyis kifejti, hogy ezek csak az EPO-nál nyújthatók be, felesleges volta miatt törölték a 75. szakasz (3) bekezdését. Nem változott az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a szerződő államok számára, hogy az EPO-hoz való közvetlen benyújtás lehetőségét bizonyos feltételek meglétéhez kössék a megfelelő illeszkedési szabály alapján. Art. 76. Megosztott európai szabadalmi bejelentés Azon túlmenően, hogy a Végrehajtási Szabályzatba utalták a benyújtásnak az EPO-n belüli konkrét helyszínét, továbbra is érvényes, hogy a megosztott bejelentést csak közvetlenül az EPO-nál lehet benyújtani. Változatlanul érvényes, hogy a megosztással keletkezett bejelentés tárgya nem lépheti túl az eredetileg benyújtott korábbi bejelentés tartalmát, és ebben az esetben úgy tekintik, mintha azt a korábbi bejelentés napján nyújtották volna be, és élvezi annak elsőbbségét. Szerkesztési szempont miatt a (3) bekezdést törölték, és helyette az (1) bekezdésben hivatkoznak arra, hogy a benyújtás módjára a Végrehajtási Szabályzat az irányadó. Hangsúlyosabb kifejezést nyert az átfogalmazott (2) bekezdésben, hogy nem a korábbi bejelentés benyújtásakor megjelölt valamennyi szerződő államot kell a megosztott bejelentésben is megjelöltnek tekinteni, hanem csak azokat, amelyek a megosztott bejelentés benyújtásakor is még megjelöltek maradtak, azaz a bejelentő nem vonta vissza megjelölésüket, vagy a megjelölési díj nem fizetése miatt nem lett visszavontnak tekintve a megjelölés. A megjelölési rendszerre vonatkozó 79. szakaszt is módosították, ami a 76. szakasz (2) bekezdése következetes módosítását tette szükségessé. Art. 77. Az európai szabadalmi bejelentések továbbítása Az Egyezményben az áramvonalasítás miatt csak annyi maradt, hogy a szerződő államok központi iparjogvédelmi hivatala továbbítja az európai szabadalmi bejelentést az EPO felé. A Végrehajtási Szabályzatban lesznek rögzítve azok a határidők, amelyeket be kell tartani a továbbításnál (eddig az államtitkot nyilvánvalóan nem tartalmazó bejelentéseknél ez a határidő hat hét volt, amelynél további vizsgálat kellett, a benyújtástól számított négy hónap, illetve az elsőbbségtől számított tizennégy hónap). Továbbra is az Egyezményben maradt viszont a szerződő államok azon joga, hogy a titkossá nyilvánított bejelentéseket ne továbbítsák [a 75. szakasz (2) bezezdése alapján, illeszkedési szabály]. Art. 78. Az európai szabadalmi bejelentésekkel szemben támasztott követelmények Ennek a szakasznak a változtatása nem volt érdemi. Mindössze annyi történt, hogy a szakaszon belül máshová került a részleteket tartalmazó Végrehajtási Szabályzatra való hivatkozás, és a 90. szakasz (3) bekezdéséből ide tették át a bejelentési díj vagy a kutatási díj meg nem fizetésének a jogkövetkezményét. Erre azért volt szükség, mert nagy átrendezést hajtottak végre a 90-96. szakaszokban. Art. 79. A szerződő államok megjelölése Miután az európai szabadalom engedélyezését egy vagy több szerződő állam vonatkozásában lehet igényelni, kezdetben azokat pozitívan meg kellett jelölni a bejelentési kérelemben. Ez a gyakorlat azonban problémákat okozott, mivel nem volt lehetőség a bejelentés napját követően egy későbbi megjelölésre. Ennek orvoslására a bejelentési űrlapot oly módon változtatták meg, hogy tartalmazott egy előre bejelölt négyzetet, amely az összes állam megjelölésével volt egyenértékű, de ezt csak elővigyázatosságból tették oda, arra az esetre, ha a bejelentő elmulasztaná a megjelölést. Az 1997. évi díjreformmal a bejelentési űrlap bejelölt négyzete az összes állam kifejezett megjelölésévé vált, és bevezettek egy rendszert, miáltal a bejelentők jelezhették szándékukat, miszerint a megjelölési díjat csak bizonyos országokra fizetik be. Az 1999. évi díjreform bevezette a „hét megjelölési díjért az összes államot” elvet, és ettől kezdve egyre több bejelentő ténylegesen érvényesen megjelölte az összes szerződő államot. Az Egyezmény felülvizsgálatánál úgy döntöttek, hogy visszatükrözik ezt a gyakorlatot, és a 79. szakasz (1) bekezdése szerint egy európai szabadalmi bejelentésben megjelöltnek kell tekinteni az összes szerződő államot, amelyek a bejelentés benyújtásának időpontjában tagjai az Egyezménynek. Flexibilisebbé tették a szakasz szövegezését azáltal is, hogy nem kötelező jelleggel fogalmazták meg a megjelölési díj előírását. Továbbra is érvényes, hogy egészen a megadásig bármely megjelölés visszavonható. Art. 80. A bejelentés napja Az új 80. szakasz már nem tartalmazza többé a bejelentési nap elismeréséhez szükséges követelmények felsorolását;
