Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdu Tamásné: A felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény egyes rendelkezései a feltételezhető jogalkotói szándék tükrében
A felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény egyes rendelkezései a feltételezhető jogalkotói szándék tükrében 7 tottnak. A díj megfizetésére továbbra is felszólalás esetén a szabadalom megadásáról szóló értesítés közzétételétől számított kilenc hónapos, fellebbezés esetén a vonatkozó döntés közlésétől számított két hónapos határidő vonatkozik. A következetes megfogalmazáshoz hozzátartozik, hogy a díjaknak az összege és megfizetési módja a Végrehajtási Szabályzatban maradt, továbbá az is, hogy a díj mindig a jogkövetkezménnyel együtt jelenik meg az Egyezményben vagy a Végrehajtási Szabályzatban. Art. 52. Szabadalmazható találmány Az 52. szakasz (1) bekezdését összhangba hozták a TRIPS 27. szakasza (1) bekezdésének első mondatával annak érdekében, hogy egyértelműen látsszon, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén bármely műszaki találmányra nyerhető szabadalom („in all fields of technology”). Hosszas vita alakult ki az előkészítés során, hogy egyáltalán szükség van-e a találmánynak nem minősülő megoldások példálózó felsorolására. Sokáig az volt az uralkodó nézet a Szabadalomjogi Bizottságban, hogy ennek a felsorolásnak legfeljebb a könnyebben változtatható Végrehajtási Szabályzatban lenne a helye, de még ebből is ki kellene hagyni a számítógépi programokat. Az EPO és a Fellebbezési Tanácsok mindig úgy értelmezték és alkalmazták az EPC-t, hogy a számítógépi programokra vonatkozó kivétel semmiképpen se zárja ki a szoftverrel kapcsolatos találmányok megfelelő oltalmát. A Fellebbezési Tanácsok legutóbbi döntései is azt igazolták, hogy a műszaki hatást eredményező számítógépi programok általában szabadalmazható találmánynak minősülnek az EPC szerint. Érdekesen alakult ennek a bekezdésnek a sorsa, amennyiben tavaly júniusban a Szabadalomjogi Bizottság ülésén még szinte teljes összhang volt a „számítógépi programok” felsorolásbeli feleslegességére vonatkozóan. Az ülést követően az angol delegáció egy-egy e-mailt küldött szét a szerződő országok és az obszerverek delegációinak, amelyben kifejtette, hogy az ülésen való tartózkodása tulajdonképpen „rezcrvációt” takart, és korainak minősítette a változtatást. Ezt követően került sor az Igazgatótanács szeptemberi ülésére, ahol fordult a kocka, és a törlés addigi támogatói is elbizonytalanodtak. Az angol delegáció vitte a szót, és elkezdtek az ún. második kosárról beszélni. Az Európai Bizottság jelenlévő képviselője közölte, hogy elképzelése sincs ugyan a számítógépes találmányok oltalmára vonatkozó EU-irányelvek megjelenésének várható időpontjáról, de hát azok is az EPO joggyakorlatán fognak alapulni. Ezek a baljós előjelek már következtetni engedtek arra, hogy a konzervatív erők fognak a kérdésben győzni, és az EPC szövegét és az EPO joggyakorlatát egyenlőre nem sikerül e téren fedésbe hozni. Art. 53. Kivételek a szabadalmazhatóság alól Az 53. szakasz (a) pontját összhangba hozták a TRIPS- egyezménnyel, illetve a biotechnológiai találmányok jogi oltalmával kapcsolatos 98/44/EC irányelvvel, amelyek csak azokat a találmányokat veszik ki a szabadalmazható találmányok köréből, amelyek „kereskedelmi célú hasznosítása” a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne. Ezért itt az egyetlen változtatás a „közzététel” szónak a törlése volt. Egy (c) ponttal egészült ki ez a szakasz, így a továbbiakban már nem tartják fenn azt a fikciót, miszerint az ipari alkalmazhatóság hiánya miatt nem szabadalmazhatok az emberi vagy állati test sebészeti vagy gyógyászati kezelésére szolgáló eljárások, illetve az emberi vagy állati testen alkalmazott diagnosztikai eljárások. Szerencsésebbnek tartották ezeket a találmányokat a kivételek között feltüntetni, mivel ez a kizárás a köz egészsége érdekében lett megfogalmazva. A két jelzett változtatás a jogalkotói szándék szerint nem fogja az EPO eddigi joggyakorlatát befolyásolni. Art. 54. Újdonság A kettős szabadalmazás elkerülése érdekében eddig is már alkalmazták az Egyezményben a technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezését. Ennek alkalmazását arra a minimumra szorították, ami ahhoz volt éppen elégséges, hogy elkerüljék az érvényes jogok kollízióját, vagyis azon szerződő államok viszonylatában vizsgálták a kérdést, amelyeket mind a korábbi, mind pedig a későbbi bejelentésben megjelöltek. Eredetileg az európai bejelentés benyújtásakor jelölték meg a szerződő államokat, és a megjelölési díjat az elsőbbség napjától számított 12 hónap alatt kellett leróni, tehát jóval a közzétételt megelőzően. Ily módon a teljes kiterjesztésű technika állásához való tartozás megállapítható volt minden egyes szerződő állam vonatkozásban, mire a második bejelentés közzétételre került. Az 1997. évi díjreform óta úgy tekintik, hogy a bejelentések a benyújtás idején automatikusan minden szerződő állam megjelölését magukba foglalják, és a megjelölési díjakat az európai kutatási jelentés elkészültéről szóló hatósági tájékoztatástól számított hat hónapon belül kell megfizetni. Egy európai bejelentés csak akkor válik viszont egy adott ország vonatkozásában a technika állásához tartozóvá, ha a megjelölési díjat megfizették. így az az időpont, amikor megállapítható, hogy a korábbi bejelentés egy adott ország vonatkozásában a technika állásához tartozik-e, kitolódik, még A1 típusú közzététel esetén is legalább hat hónappal a közzététel utánra. Ez jogbizonytalanságot és logisztikai gondot okozhat, mivel egy-egy bejelentés már megadásra készen állhat, mielőtt a teljes kiterjesztésű technika állása az egyes szerződő államok vonatkozásában meghatározható lenne. 1999-ben bevezették, hogy 7 megjelölési díjnál akkor sem kell többet megfizetni, ha valaki az összes szerződő államot megjelöli. Ezért ma a legtöbb bejelentésben az összes államot megjelölik, jelentősen lecsökkentve azoknak az eseteknek a számát, amikor a bejelentő az 54. cikkely (4) bekezdése miatt bizonyos előnyt élvezett. Ennek volt az az eredménye, hogy az 54. cikkely (4) bekezdését törölték, így minden olyan európai bejelentés benyújtáskori tartalma a közzétételtől kezdve a technika állásához tartozik az összes EPC tagállamra vonatkozóan, amelynek a bejelentési vagy elsőbbségi napja korábbi a vizsgált bejelentés bejelentési napjánál. Az első és a további gyógyászati indikációval is foglalkozik ez a szakasz (first and subsequent medical use).
