Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A Szerzői Jogi Szakértő testület eljáró tanácsának megjegyzései dr. Gyertyánfy Péter cikkére
64 FÓRUM felhasználásért az eredeti rádió- vagy televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemlegesen felel.” A Szerzőnek erre az álláspontjára a cikkben foglalt számos kijelentéséből következtetünk/ 4. A 26. § (3) bekezdése azonban a következőképpen szól: „(3) Sugárzásnak minősül a kódolt sugárzás is, amely a nyilvánosság körében csak azt követően fogható közvetlenül, hogy a műsort hordozó jeleket - az eredeti rádió- vagy televízió-szervezettel kötött megállapodás alapján, a tőle vagy a hozzájárulásával mástól beszerzett eszközzel (kódoldóval) - a nyilvánossághoz közvetítő szervezet arra alkalmassá teszi. Az ilyen felhasználásért az eredeti rádióvagy televízió-szervezet és a kódoldót alkalmazó, nyilvánossághoz közvetítő szervezet egyetemlegesen felel.” A fenti rendelkezés sugárzásnak minősíti a leírt cselekményt. A sugárzás fogalmát a 26. § (1) bekezdése határozza meg: „Sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollevők számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével (kiemelés tőlünk).” Nincs semmi jelzés arra, hogy a (3) bekezdésben említett „sugárzásra” nem az említett meghatározás lenne irányadó. [A Szerző úgy véli, hogy a (3) bekezdés kivételt tartalmaz a „sugárzásnak” az (1) bekezdésben foglalt meghatározása alól. A (3) bekezdés szövege - „sugárzásnak minősül a kódolt sugárzás is, amely ...” - azonban az ellenkezőjét mutatja: az „is” szó a „sugárzás” szóra utal vissza, és erre a szóra az (1) bekezdés foglal magában definíciót.] így az eljáró tanács nem látott lehetőséget arra, hogy ebben az esetben ne a vezeték vagy más hasonló eszköz nélküli átvitelt tekintse „sugárzásnak” mint felhasználásnak. Miután pedig a dekódolást végző kábelszervezet esetében csak vezeték útján való átvitelről beszélhetünk, az ilyen szervezetnek a (3) bekezdésben való közreműködése nem tekinthető „sugárzásnak”. Minek tekinthető a kábelszervezet tevékenysége? A Szerző szerint a dekódoló kábelszervezet felhasználó, és ez abból következik, hogy a (3) bekezdés a nyilvánossághoz közvetítő szervezetként utal rá. A felhasználás szerinte - a jogszerzési kötelezettség szempontjából - tartalmilag ugyanaz, mint a saját műsor vezeték útján való közvetítése [és így a 26. § (7) bekezdése irányadó rá]. Ezt azonban nem erősíti meg a 26. § egyetlen rendelkezése sem, s (l) „A (3) bekezdés tényállásában a törvény kifejezetten felhasználónak minősíti a kódolást alkalmazó, azt a közönség rendelkezésére bocsátó belföldi szervezetet, hiszen .nyilvánossághoz közvetítő szervezetként’jelöli meg.” „Ebből következik, hogy a kódoltan műholdról érkező tv-műsort hálózatba tápláló (és annak dekóderét (kódoldó szoftverét) az előfizetők rendelkezésére bocsátó vagy dekódoló) szervezet jogszerzési kötelezettsége igenis hasonló (tartalmilag azonos) annak a szervezetnek a szerzői jogi kötelezettségéhez, amely eleve saját műsort készít és vezetéken közvetít a nagyközönséghez.” „Ha a kódolt programhordozó jelek közönség számára kódolása (...) és a közönség tagjai által történő dekódolás lehetővé tétele nem minősülne felhasználásnak, akkor értelemszerűen az ennél .kevesebbet’ megvalósító, egyidejű, változatlan továbbközvetítés sem minősülne felhasználásnak (...). Ha az egyidejű változatlan továbbközvetítés felhasználás, akkor logikailag lehetetlen azt állítani, hogy az egyidejű (...) és kódolás lehetővé tételét magában foglaló cselekmény nem felhasználás.” különösen nem a (3) bekezdése, amely „sugárzásnak” - és így az (eredeti) sugárzást végző szervezet szerzői jogilag releváns cselekményének - minősíti az ott leírt teljes cselekménysort.(l) (2) Ez elkerülhetetlenül vezet a fennmaradó, egyetlen lehetségesnek látszó értelmezéshez, amelyet az eljáró tanács is kénytelen volt elfogadni, nevezetesen ahhoz, hogy a kábelhálózat közreműködése ilyenkor nem számít külön felhasználásnak, hanem a sugárzott műsor foghatóvá tételében merül ki, s mint ilyen beleolvad a sugárzás aktusába (a sugárzott program jelei - bár még kódoltan, de - már hozzáférhetőek az adott területen, és a dekódolás szerzői jogilag nem releváns külön aktus; olyan, mint a terjesztésre került könyv példányainak az eladása egy könyvkereskedő által, vagy az ajtó kinyitása a jegyszedő által egy színházi előadás megtekintésére azok előtt, akik ehhez a belépődíjat megfizették). Ami a Szerzőnek azt az érvét illeti, hogy ha a törvény nem tekintené a 26. § (3) bekezdése szerint dekódolást végző kábelszervezetet felhasználónak, logikátlan lenne az ennél „kevesebbet” megvalósító egyidejű változatlan továbbközvetítést felhasználásnak minősíteni, a törvény alapján az a válasz kívánkozik, hogy a változatlan továbbközvetítés nem „kevesebbet” valósít meg, hanem más cselekményt, és - ha szerzői jogi kategóriákban gondolkodunk - inkább „többet”, mint „kevesebbet”. Ez azért van így, mert az egyidejű változatlan továbbközvetítés, az ere<2) A 26. § (3) bekezdésének és (7) bekezdésének viszonyáról szólva érdemes a cikk egy kapcsolódó fejtegetésére utalni, mert az egyszerre jó példa két dologra: egyrészt a Szerző teleologikus - túl rugalmas - szövegértelmezési technikájára, másrészt pedig arra, hogy az SzJSzT és annak eljáró tanácsa elleni vádjai mennyire híján vannak a kellő megalapozottságnak. A következőképpen - egyébként teljesen pontosan - idézi az Szjt. általa szerkesztett nem hivatalos magyarázatát: ,,»A felhasználás folyamatába lépő (általában: vezetékes hálózat) üzemeltetője - mint az adott földrajzi területen (Magyarországon) műveket a saját műsorban a közönséghez közvetítő szervezet [ld. 26. § (7) bek.] - közvetlenül vagy közvetve (az eredeti sugárzó útján) meg kell szerezze erre a területre a műsorban szereplő művek felhasználási jogait vagy közvetlenül vagy a közös jogkezelőn keresztül (27.§).” (A szerzői jogi törvény magyarázata, KJK 2000,149. o.) A ,mint’ szó nem ,-kénf-et jelent, hanem .ugyanúgy, mint’ értelemben szerepel. A megbízás 4. pontjában feltett kérdés (,Más szóval...’) félreértelmezi a törvénymagyarázatot.«” Hozzátesszük: ebből következik, hogy az állított félremagyarázásban az eljáró tanács is részes, mert a „mint”-et ugyanúgy ,,-ként”-kéntérti. A magyar szavak és szövegstruktúrák akkora rugalmasságot azonban nem bírnak el, mint amennyit a Szerző - a fentiek szerint - elvárna tőlük. A fent idézett mondat szerzőjének minden esetleges - de a szövegben meg nem nyilvánuló - ellentétes szándéka ellenére, itt a „mint” bizony ,,-ként”-et jelent. Mint ahogy az ilyen szövegkapcsolatok is: ,,X ország - mint az Y országcsoport képviselője - etc.”; „Z - mint az X csapat kapitánya - etc"; „Y - mint X képviselője - etc.”, nem azt jelentik, hogy „X ország - ugyanúgy, mint az Y országcsoport tagjai” - etc.”, „Z - ugyanúgy, mint az X csapat tagjai - etc.”, „Y - ugyanúgy, mint az általa képviselt X - etc.”. Biztosak vagyunk abban, hogy a világon élő mintegy 15 millió magyar közül, egy ilyen szövegszerkezetben legalább 14 millió ,,-ként”-nek érti a „mint”-et és semmiképp nem „ugyanúgy, mint”-nek (azért csak 14 millióra utalunk, mert úgy becsültük, hogy mintegy 1 millió a száma a kisdedeknek, akik még nem értik pontosan a szavak értelmét). A Szerző és az eljáró tanács szövegértelmezési technikája annyiban látszik eltérni, hogy az előbbi, egy ilyen szöveg esetén, igyekszik „ugyanúgy, mint”-nek értelmezni a „mint”-et, mert szerinte a szöveg így lenne helyes (tehát így is kell érteni), míg az utóbbi a „mint”-et „mint”-nek olvassa és azt mondja, hogy ha „ugyanúgy, mint” lenne netalán a helyes fordulat, akkor a szöveget kell úgy kijavítani.