Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A Szerzői Jogi Szakértő testület eljáró tanácsának megjegyzései dr. Gyertyánfy Péter cikkére
FÓRUM 65 deti és már megvalósult sugárzáshoz képest, új felhasználásnak számít, míg a dekódolás a (3) bekezdésben leírt és egységesen sugárzásnak minősülő cselekménysornak az elválaszthatatlan, az eredeti felhasználás beteljesülését lehetővé tevő része. 5. Az eljáró tanács feladatának megfelelően csak de lege lata alapozású véleményt adhatott. Mindez nem zárja ki azt, hogy a Szerző de lege ferenda fogantatású elképzelései esetleg megvalósíthatók legyenek. Ehhez azonban módosítani kellene a törvényt. Az eljáró tanács nem látja feladatának, hogy ennek indokoltságáról és megvalósíthatóságáról itt véleményt mondjon; a „no comment" pozícióját foglalja el. 6. Fontos azonban rámutatni arra, hogy az eljáró tanács és a Szerző véleményének az eltérő mozzanatai - a sugárzást végző szervezet és az azzal kötött megállapodás alapján a sugárzott programot dekódolás útján foghatóvá tevő szervezet egyetemleges felelőssége folytán - aligha járnak kézzelfogható különbségekkel a kódoltan sugárzott programok jogosítása és az azért járó jogdíjfizetés tekintetében. Ahogy arra az eljáró tanács rámutatott, minden a sugárzó szervezet, a kódoldást elvégző kábelszervezet és a jogtulajdonosok, illetve a képviseletüket ellátó kollektív jogkezelő szervezetek komplex szerződéses kapcsolatain múlik [s különösen az, hogy kinek kell megszereznie a 26. § (3) bekezdése szerinti sugárzáshoz a jogosítást, és hogy ki kinek köteles jogdíjat fizetni]. 7. Ami a kapcsolódó nemzetközi magánjogi kérdéseket illeti, nagyobb az egyetértés az eljáró tanács és a Szerző között annál, mint amire az utóbbinak e tekintetben tett megjegyzései alapján következtetni lehet. Úgy tűnik, félreértésre vezethető vissza az, hogy a Szerző igen határozott szavakkal fejezi ki ellenérzését a „kommunikációs elmélettel” szemben. A kommunikációs elméletnek a lényege éppen az, hogy az a műholdas műsorsugárzást olyan folyamatként fogja fel, amely ugyan a programnak a kibocsátásával kezdődik, de nem fejeződik be azzal (mint ahogy azt az ellentétes - „emissziós” - elmélet állítja), hanem magában foglalja a programnak a műholdra való felvitelét, az onnan a célterületre való továbbítását, és csak akkor válik teljessé, amikor az az említett területen hozzáférhetővé válik. Az alkalmazandó jog tekintetében az emissziós elmélet arra az álláspontra helyezkedik, amit a szakvélemény leír, s a szakvélemény nem azt írja le, amit a szerző a cikkében állít, mint ahogy az alapul szolgáló kommunikációs elmélet sem olyan egyszerű és egyoldalú, mint ahogy az ő ismertetése azt sugallni látszik. A cikkben előadott nézetei alapján a kommunikációs elmélet kifejezetten vonzó kellene, hogy legyen a Szerző számára. Ez többek között azért is így van, mert ez az elmélet nem csak az alkalmazandó jogra tartalmaz alternatívákat (arra a tényre alapítva, hogy a műholdas sugárzás nem „pontszerű” cselekmény; ugyan az emisszió országában kezdődik, de csak a célterület országaiban válik teljessé), de figyelemmel van arra is, hogy az érintett országokban eltérő jogtulajdonosok és jogi képviselők lehetnek, s kifejezetten megkívánja mindannyiuk jogainak és érdekeinek a figyelembe vételét. Ez vonatkozik a közös jogkezelő társaságok helyzetére és az általuk kezelt jogokra is; ezért a kommunikációs elmélet a CISAC-nak a szerző által hivatkozott „Sidney Rule”is összhangban áll, s annak mintegy alapjául is szolgálhat. Azokat az ítéleteket pedig, amelyekre a Szerző utal, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének a kommunikációs elméletet bemutató dokumentumai kifejezetten olyanként említik, mint az elmélet gyakorlati alkalmazásait és egyszersmind igazolásait. Mindez megint csak azt mutatja, hogy a kommunikációs elmélet bizonyos fontos elemeinek a figyelmen kívül hagyása vagy félreértése állhat a cikkben kifejtett, erős hangsúlyokkal előadott „ellenvélemény” mögött. A szakvélemény azonban nem állította, hogy az adott nemzetközi magánjogi kérdésekben végleges és általános elfogadásra alkalmas válaszok birtokában lennénk. Nagyon ritka még az ilyen válaszok vetése, s messze még a közös aratás (és azt a világhálón átvonuló digitális viharok is késleltetik). 8. Végezetül azt is megemlíti az eljáró tanács, hogy e megjegyzések megírása előtt indokoltnak tartotta az ellenérdekű fél - a részére megbízást adó Magyar Kábeltelevíziós Hálózatok Szövetsége (MKHSz) - véleményének a meghallgatását is. A MKHSz nem úgy értékelte a szakvéleménynek a bírósági végzéssel jóváhagyott egyezség kialakításában játszott szerepét, mint a Szerző, aki azt állítja, hogy az egyezségben kifejeződő „szakmai vélemény” eltér attól, amit a szakvélemény tükröz. Az MKHSz a szakvéleményt hasznosnak ítélte, és megerősítette, hogy az az egyezség létrejöttében pozitív szerepet játszott. Az MKHSz az egyezség egy másolatát is az eljáró tanács rendelkezésére bocsátotta, s abban nem talált olyasmit az eljáró tanács, ami e vélekedés alaposságát - vagy akár a szakvéleményben foglaltakat - megcáfolná.
