Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - Fórum. Dr. Gyertyánfy Péter: A kódolt kábeltelevíziós adásokról az SzJSzT egy szakvéleménye kapcsán
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam VI. 2001. december FÓRUM Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle történetében eddig még nem fordult elő, hogy valamely írást szerkesztőségi kommentárral kellett volna közreadni, hiszen hallgatólagos egyetértés volt abban, hogy a megjelenő cikkek, tanulmányok nem feltétlenül tükrözik a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH), illetve a szerkesztőbizottság álláspontját. Ezúttal sem ennek a nyilvánvalónak látszó szerkesztési alapelvnek a megerősítése végett fordulunk - dr. Gyertyánfy Péter tanulmányának közlése kapcsán - közvetlenül és testületileg nagyra becsült olvasóinkhoz. Többről van itt szó, más kényszeríti ki a szerkesztőségi kommentárt. Az MSZH vezetése, illetve a Szemle szerkesztőbizottsága egyaránt feltétlen és elkötelezett híve a nyilvános, érvekre építő, tárgyszerű szakmai vitáknak. Meggyőződésünk, hogy időt álló, működőképes és megalapozott megoldások csak a szakmai viták tüzében kovácsolódhatnak ki. A szerzői joggal kapcsolatos közgondolkodásunkat közel egy évtizede még egyetlen szerzői jogi „iskola" korlátlan egyeduralma jellemezte. Anélkül, hogy ennek az „ iskolának" a korszerűségét vagy tudományos megalapozottságát e helyütt vitatnánk, megkockáztatható: e véleménymonopólium megtörése frissítőleg és megtermékenyítőleg hatott szerzői jogunkra. E kopernikuszi fordulat nélkül a magyar szerzői jog aligha alkalmazkodhatott volna sikeresen a rendszerváltozás után kialakult hazai gazdasági és társadalmi helyzethez. Sok minden változott az 1990-es évek eleje óta: az 1994-ben megtett első európai jogharmonizációs lépésektől a közös jogkezelés korszerű, szintén európai mintákat követő rendszerének kiépítésén át egészen az 1999-ben elfogadott új szerzői jogi törvényig. S a változásoknak nem szakadt vége: éppen csak túl vagyunk az Szjt.-nek a szabványok szerzői jogi védelmével kapcsolatos, illetve az adatbázis-előállítók védelmét is bevezető módosításain, és máris készülhetünk - az időközben elfogadott két új európai közösségi irányelvre figyelemmel - a következő kodifikációs feladatokra (az információs társadalom szerzői jogi összefüggéseinek szabályozása és az ún. követő jogra vonatkozó rendelkezések kiigazítása céljából). Amikor az MSZH hatáskörét a szabadalmi törvény 1999. évi módosítása az iparjogvédelem mellett a szerzői jogra is kiterjesztette, és mindezt a Hivatal statútumát megállapító kormányrendelet a rá következő évben részletező módon meg is erősítette, a szerkesztőbizottságban elhatározássá érett, hogy az akkori Iparjogvédelmi Szemle címének megváltoztatásával a szerzői jogra vonatkozó szakmai írások számára is teret kell adnunk. Ezzel önálló szakmai folyóirathoz jutott a magyar szerzői jogászok közössége. Az iparjogvédelmi tárgyú tanulmányok általában higgadtabb, tényszerűbb stílusához képest korábbi olvasóközönségünk számára talán meglepő lehet a szerzői jogi vitacikkek - így pl. az ezúttal közzétett írás - indulatos hangneme. Nos, a szerkesztőség mindenekelőtt örömét szeretné kifejezni afölött, hogy a nyilvános szakmai vita általános, elfogadott, már-már bevettformájává vált hazánkban is a szerzői jogi kérdések megtárgyalásának és eldöntésének; másrészt megértést és türelmet is kér az olvasóktól az itt közölt írás számukra talán szokatlan stílusa miatt. A szerkesztőbizottság természetesen nem azonosul olyan feltételezésekkel, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület (amelynek egyik szakvéleményét kívánja bírálni a tanulmány) bárkit is „félrevezetne ”, vagy hogy a tények célzatos csoportosításával bármit is a valóságtól eltérően „állítana be". Úgy látjuk: a Szerzői Jogi Szakértő Testület 38/00. számú szakvéleményének (lásd az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle2001. augusztusi számát, a 34-39. oldalon) és az ezúttal közölt kritikai írásnak az egybevetése önmagáért beszél. Az olvasó mérlegelheti a kétféle érvelést, tartalmi és formai szempontokból egyaránt, és levonhatja a maga számára a megfelelő következtetéseket. Az olvasó és nem a szerkesztőbizottság hivatott igazságot tenni. Ehhez segítséget nyújthat a 38/00. számú ügyben eljáró tanács válasza, amelyet szintén közlünk. A szakértő testület az Szjt. 101. §-a és a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet világos szabályai alapján, jogszabályi felhatalmazással működik, tagjait és tisztségviselőit az MSZH elnökének javaslatára az igazságügy-miniszter nevezte ki, a nemzeti kulturális örökség miniszterével egyetértésben. Az Szjt 101. §-ának (3) bekezdéséből, valamint az említett kormányrendelet 1. §ának (1) bekezdéséből is következik, hogy a felkérésre (megbízásra) adott SzJSzT-szakvélemény éppúgy jogszabályi felhatalmazáson alapul, mint a bírósági vagy hatósági megkeresésre kialakított. Nem mondható tehát az SzJSzTmegbízásra adott szakvéleményéről, hogy az csupán „magánvélemény” volna (mint ahogy ezt az ARTISJUS jogi igazgatója állítja ugyanezen SzJSzT- szakvélemény kapcsán egy másik, másutt már publikált tanulmányban). S ezért aggályos az, ha pl. az ARTISJUS - vagyis egy egyesület, egy magánszervezet - azt hirdeti magáról kiadványaiban, hogy felkérésre „szakvéleményeket" készít. Végezetül még egy megjegyzés: dr. Gyertyánfy Péter írását azért is közöljük - mindent összevetve - örömmel, mert az az MSZH mellett működő Szerzői Jogi Szakértő Testület sikerességét igazolja. A testület ugyanis vitarendező, békítő, permegelőző szerepet is betölt. A most következő tanulmány pedig - akarva-akaratlanul - annak elismerésével kezdődik: a szakértő testület 2000 novemberében kelt szakvéleményének kézhezvétele után az addig rendezetlen jogvitában ítéletbefoglalt egyezségre jutottak a felek. A szakértő testület tehát teszi a dolgát. A szerkesztőbizottság
