Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
52 A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalásai IX. Összefoglalás Vizsgálatunk összefoglalásaként az alábbiakat lehet megállapítani. A) Az ESZE-csatlakozás kérdése 1. A hatályos Alkotmány szövege alapján, vagyis de lege lata az ESZE esetleges - a Londoni Egyezmény szellemében történő - módosítása nagy valószínűséggel, a Rt szerinti szabályozás pedig mindenképpen az Alkotmány több rendelkezése alapján is alkotmányellenesnek minősülne. 2. A Magyar Köztársaságnak az ESZE-csatlakozás alkalmával nem lenne szabad csatlakoznia a Londoni Egyezményhez és élnie kellene az ESZE 65. cikkelye szerinti tagállami-nemzeti jogszabályalkotás jogával. 3. Ha a Londoni Egyezményhez való csatlakozás elkerülhetetlen, akkor az igénypontok tekintetében kellene élni a „maradék” tagállami jogalkotói mozgástérrel. B) Az EU-csatlakozás kérdése 1. Az EU-csatlakozás de lege lata alkotmányjogilag megoldhatatlan kérdéseket vet fel: a Rt szerinti szabályozást a magyar Alkotmánybíróság megítélésünk szerint alkotmányellenessé nyilvánítaná. 2. Annak szükségessége, hogy a magyar Alkotmányt a csatlakozásra figyelemmel módosítani kell, nem vitatott, csak a módosítás időpontja és tartalma kérdéses. A jelenleg vizsgált nyelvi szabályok alkotmányellenességének kérdését akkor majd újra át kell gondolni. 3. Bármilyen tartalommal módosítsák azonban az Alkotmányt, feltehetően elkerülhetetlen lesz - különösen a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága szempontjából - az alapjogok védelme feltételeinek állami kötelezettségkénti (említett) megvizsgálása. Elkerülhetetlennek tűnik ugyanis, hogy az alkotmányellenesség megszüntetésében - legalább e két vonatkozás alkotmányellenességi problémájának kezelésében - az állam szerepet vállaljon. 3.1. A Rt indokolása hivatkozik arra, hogy nem a fordítási kötelezettség terjedelmének tágabb vagy szűkebb kialakítása, hanem az érintettek megfelelő informálása, az információkhoz való hozzájutás feltételeinek intézményes biztosítása a reális - költségcsökkentési célt megvalósítani képes - elképzelés. 3.2. Megítélésünk szerint az államnak akár a fordítási és közzétételi költségek átvállalásával, akár valamilyen információs rendszer kialakításával biztosítania kellene a vállalkozás alapjoga feltételeinek megfelelő kialakítását. Ez egyben a gazdasági verseny szabadságának érintetlenségét is garantálná, de - mintegy következményként - képes lenne az Alkotmány módosítása után is - bizonyos keretek között - feltételezhetően fennmaradó jogbiztonsággal kapcsolatos alkotmányossági aggályok eloszlatására. 3.3. Megfontolandónak tartjuk végül azt, hogy az ESZE-csatlakozás során a kérdést fordításiköltségproblémaként - annak fejében, hogy nemzeti jogalkotási mozgásterünk korlátozásával elfogadjuk a szigorúbb nyelvi szabályokat, pl. a Londoni Egyezményt - az ESZH költségvetésében való elhelyezésével kíséreljük meg kezelhetővé tenni. Ebben megítélésem szerint számítani lehet az ESZE „északi” és „déli” - nyelvi szempontból ugyanúgy érintett - tagállamaira. Arról lehetne szó, hogy az ESZE szigorúbb nyelvi szabályok melletti működőképességét úgy lehetne megőrizni, hogy a konkrétan - tehát esetről esetre - felvetődő fordítási igényt (amit most az ESZE 67. §-a kezel nemzeti jogalkotási fenntartások révén) az ESZH költségvetéséből kezelnék. Ekkor ugyanis a kérdés nem közvetlenül a nemzeti költségvetések felé vetődik fel (amely a szabadalmi ügyekben nem érintettekre is terhet róna), hanem az érintett körön belül maradva speciális - és talán jobban argumentálható - szabadalmi jogi kérdésként. E felvetés szerint ugyanis Magyarország nyilvánvalóan nem nettó befizető ország lenne, hanem nettó kedvezményezett, ami a mi részünkről az ESZE működőképességéhez való - a szigorúbb nyelvi szabályozás elfogadásával járó - hozzájárulás elfogadható és reálisan megkívánható „ellentétele” lenne. * * * * Jelen vizsgálat annyit mindenesetre nyilvánvalóvá tett, hogy megítélésünk szerint az Alkotmány módosítása elengedhetetlen, ezt követően pedig az alkotmányellenesség kérdését újra lehet és kell gondolni.
