Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
48 A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalásai létre, szerzett jogok utólagos megvonása miatt alkotmányellenesek. Az Alkotmánybíróság megismételte azt az álláspontját, miszerint adókedvezményre senkinek sincs az Alkotmányban biztosított joga, ezért ezek bevezetése, módosítása, vagy visszavonása önmagában véve nem képez alkotmányossági problémát. A megvonás, módosítás módja viszont annyiban képez alkotmányossági problémát, hogy ezzel a jogalkotó nem sért-e meg valamely Alkotmányba foglalt rendelkezést. Ilyen lehet pl. az a körülmény, ha a jogalkotó nem biztosít - a 9/1994 (II. 25.) AB határozatban előírt - kellő felkészülési időt az átállásra. Ilyen lehet az a körülmény is, ha a módosítás hatálya azokra is kiterjed, akik az állami garanciában bízva a kedvezményezett tevékenységhez a módosítás előtt kezdtek hozzá, mivel ez is a jogbiztonság elvét sértené. Az adott ügyben abból adódott az alkotmányossági probléma, hogy a jogalkotó egy tartós, folyamatos jogviszonyba avatkozott be, azonban az adókedvezmény módosítása ez esetben nem a határidő nélkülinek tízéves (illetve ötéves) időtartamra való csökkentésében állt. Az adókedvezmény 5-5 évre volt igénybe vehető, amelynek fenntartása mellett a határozott idejű és már igénybe vett kedvezmény mértékét csökkentette a jogalkotó. Az alkotmányossági kérdés tehát abban állt, hogy a jogalkotó az egyszer már határozott időre szólóan biztosított kedvezményt az azt már megszerzettek-igénybe vettek számára a tevékenység megkezdésekori, azaz a kedvezmény megszerzésekori feltételekkel biztosítani köteles-e. A pénzügyminiszter véleményében azzal indokolta a változtatásokat, hogy az ország pénzügyi helyzete romlott és ilyen módon lehetőség van az adóbevételek növelésére. Az Alkotmánybíróság a tisztánlátás érdekében elvi megállapításokat tett az adójogviszony mint sajátos tartalmú pénzügyi-közjogi jogviszony tekintetében. Mint korábban, itt is abból indult ki, hogy különbséget kell tenni az adónemek megállapítása és az adókedvezmények bevezetése, módosítása között. Az előbbi tekintetében az adóalanyt az adófizetés kötelezettsége terheli, azonban az utóbbi esetben meghatározott jogok és kötelezettségek hordozója. Az adóalany jogaival élve adott esetben maga is alakítja az állammal, mint az adójogviszony másik alanyával fennálló adójogi jogviszonya tartalmát, ami meghatározott választási lehetőségek igénybe vételében jelenik meg. Ilyen választási lehetőség pl. az adókedvezmény igénybe vétele. Amíg tehát az adózás - mint ex lege fennálló közjogi kötelezettség - tekintetében az adóalanynak nincs jogviszonyalakítási lehetősége, az adókedvezmények igénybevétele nem ex lege kötelessége, hanem joga. Az adókedvezmények jogi természete ezért az adókötelezettség általábani jogszabályi megállapításától, keletkeztetésétől jogi-pénzügyi jogi (adójogi) természetét tekintve jelentősen különbözik. Míg az adókötelezettség ex lege jön létre, az adókedvezmény igénybevételéhez az adóalany egyoldalú nyilatkozatára van szükség - ennyiben a jogviszony tartalmát maga alakítja. Az adóalany egyoldalú jognyilatkozata a jogviszony szerves részévé válik. Végül is a jogviszony másik alanya, az állam már előzetesen nyilatkozott, amikor rögzítette a kedvezmények feltételeit. Ezeket fogadja el erre következő nyilatkozatával az adóalany, így a jogviszony egyedivé, személyileg is - az adóalany meghatározása révén is - meghatározottá válik. Ennek az egyediesült jogviszonynak a tartalma tehát ezután már mindkét felet kötelezi-A kedvezmények visszamenőleges hatályú megváltoztatása - melyet már a 9/1994 (II. 25.) AB határozat is alkotmányellenesnek tekintett - az egyedileg meghatározott, a jogviszony alanyait tekintve indivualizált adójogijogviszony tekintetében azzal jár, hogy ajogviszony egyik alanya, az állam (a jogalkotó) egyoldalú aktusával módosítja az adóalany jogállását, az őt megillető jogokat és kötelezettségeket. Már igénybe vett adókedvezmények utólagos megváltoztatása ezért felveti a jogbiztonság adójogban való érvényesülése vizsgálatának szükségességét. Az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy a jogbiztonság- az adójogviszonyok sajátosságaira figyelemmel - ebben a körben sajátos értelemmel, tartalommal bír, a jogalkotással szemben sajátos követelményeket támaszt. E sajátosságok szempontjából fontos körülmény az, hogy az adókedvezmény milyen időtartamra terjed ki. Különösen rövid időtartamú kedvezmények esetében a jogbiztonság követelménye a módosításnak általában útját állja: az ilyen módosítások általában alkotmányellenesek. Hosszabb időtartam esetében azonban kivételesen még igénybe vett adókedvezmények esetében is lehetőséget kell biztosítani a jogalkotónak arra, hogy - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének jogállami keretei között maradva és a jogbiztonság követelményére figyelemmel- kedvezményeket csökkentsen, akár meg is vonjon. Ez a helyzet különösen akkor, ha — különösen a gazdasági-pénzügyi helyzetben bekövetkezett - változások a kedvezmények fenntartását az állam számára kedvezmények megadásakori helyzethez képest aránytalanul terhessé, vagy kifejezetten lehetetlenné teszik. Hosszú időtartamra biztosított adókedvezmények csökkentésének vagy megvonásának a jogbiztonság szempontja általános és elvi jelleggel nem állja útját, mivel ez a jogbiztonság követelményét abszolutizálná. Vizsgálni kellett ezért, hogy a jogbiztonság az adójogviszonyok körében mennyiben jelent kivételt nem tűrő, feltétlen változatlanság iránti igényt. Az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy ebben a körben a jogbiztonság igénye, alkotmányossági követelménye nem a változatlanságot, hanem a viszonylagos állandóságot, kiszámíthatóságot fogalmazza meg igényként. Az Alkotmánybíróság ezért az adókedvezmények vonatkozásában kifejtette a viszonylagos jogbiztonság tételét. Eszerint a jogalkotó mozgástere egyenesen arányos a kedvezmények igénybevételének időtartamával: minél hosszabb időtartamra ígérték azokat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az alapul vett körülmények időközben jelentősen megváltoznak. A nagyobb valószínűséggel arányosan csökken az elvárhatósági mérce, amelynek alapulvételével a kedvezmények fenntartása az államtól (a jogalkotótól) még elvárható. A jogbiztonság oldaláról ez azt a követelményt juttatja kifejezésre, hogy a jogbiztonság alkotmányos követelménye az egyszer megadott kedvezmények igénybevétele lehetőségének időtartamával együtt, ennek hosszabbodásával együtt válik egyre viszonylagosabbá. Minél hosszabb
