Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 49 az igénybevétel lehetőségének időtartama, annál viszonylagosabb - csökkenő mértékű - állandóság iránti követelményt fogalmaz meg a jogbiztonság alkotmányossági szempontja. A jogbiztonság viszonylagosabbá válását az adójogi jogviszonyokban azonban ellensúlyozza az, hogy az Alkotmánybíróság megerősítette a megfelelő felkészülési idő biztosításának alkotmányossági követelményét, amely az adókedvezmények módosítása alkotmányosságának változatlanul feltétele. Az Alkotmánybíróság álláspontját összegezve megállapította, hogy határozott időre szóló és egyszer már megszerzett adókedvezmények általában nem vonhatók meg, nem módosíthatók. Kivételesen azonban: hosszabb időtartamra adott adókedvezmények esetében a jogalkotónak lehetősége van arra, hogy a fentiekben körülírt feltételek fennállta esetében alkotmányosan módosítson: csökkentsen, vagy akár vonjon meg korábban adott kedvezményeket. A jogbiztonság alkotmányos követelményének adott jogterületen való viszonylagossá válását, a jogbiztonság viszonylagos értelmezését figyelembe véve és a konkrétan vizsgált esetre alkalmazva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 5-5 évre adott, tehát viszonylag rövidebb időtartamú kedvezményekről van szó. A kedvezményeket gazdasági tevékenységük megkezdése révén már megszerzett adóalanyoknak az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján, a jogbiztonság követelményére figyelemmel jogos várományuk van az adórendszer vizsgált részének állandóságára. A gazdasági élet résztvevőinek, a piaci szereplőknek a beruházási döntések közgazdasági feltételrendszere - így az adókedvezmények rendszere - viszonylagos állandóságához alkotmányos igénye fűződik: a már megszerzett, viszonylag rövidebb időtartamra vonatkozó adókedvezmények az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének védelme alatt állnak. Minderre tekintettel az adókedvezmények csökkentéséről szóló jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság a 2. § (1) bekezdését sértőnek, így alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. 5.3. Összefoglalva megállapítható, hogy az AB nem abszolutizálja a jogbiztonság igényét, azt nem azonosítja a jogrendszer bebetonozottságával, változatlanságával. A dinamikusan értelmezett jogrendszer mindazonáltal együtt értelmezendő - és csak együtt értelmezhető - a jogbiztonság követelményével: enélkül a jog mint társadalmi intézmény értelmét veszti, rendeltetését ugyanis - az előreláthatóság, kiszámíthatóság biztosítását - nem tudja betölteni. Ez alapfeltétele annak, hogy a személyek magatartásukat - a jog szabályait ismerve - a jog előírásaihoz, szabályaihoz igazítsák, azokat önként kövessék. 6. A vizsgálat tárgyát képező szabadalmi-nyelvhasználati probléma szempontjából végül két további kérdésre kell egy pillantást vetnünk: a nemzetközi jog-belső jog viszonyára és az európai uniós csatlakozások által felvetett kérdésekre. 6.1 .A nemzetközi jog és a belsőjog viszonyáról az Alkotmány - szemben más európai - így közép- és kelet-európai alkotmányokkal - nem rendelkezik világosan és egyértelműen. Hírhedt 7. § (1) bekezdése meglehetősen zavaros fogalmazásban csak annyit mond, hogy „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” Ez a fogalmazás nem mondja ki - szemben más alkotmányokkal - a nemzetközi jog elsőbbségét a belső jog felett, ezért az AB több határozatában kísérelte meg ezt az elsőbbségi tételt mintegy „beleértelmezni” az Alkotmányba - kevés sikerrel, szakmailag elnagyoltan, sőt, a szakirodalom bírálata szerint hibásan. Az AB ugyanis egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy „felülírja” a 7. § (1) bekezdés elmosódó szövegét. Az eredmény nem megnyugtató, mégis figyelemre méltó. 6.2. Az 53/1993 (X. 13.) AB határozat (ABH 1993,327., 332-335.) úgy foglalt állást (anélkül, hogy ezt az álláspontot az Alkotmány szövege alátámasztaná), hogy háromszintű hierarchia áll fenn a jogszabályok között: legfelül helyezkedik el az Alkotmány, az alatt a nemzetközi jog szabályai, ez alatt pedig a belső hazai jogrendszer szabályai. Ezek ebben a hierarchiában nem lehetnek egymással ellentétesek. „Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs. Ebből következik, hogy az Alkotmányt és a belső jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi jog szabályai valóban érvényesüljenek.” Megjegyezzük, hogy a nyugat-európai alkotmányok mellett pl. az Orosz Föderáció alkotmánya is egyértelműen fogalmaz: „A nemzetközi jog általánosan elismert elvei és szabályai és az Orosz Föderáció nemzetközi szerződései jogrendszerének alkotórészei. Ha az Orosz Föderáció nemzetközi szerződése más szabályokat állapít meg, mint amelyeket a törvény rendel, a nemzetközi szerződés szabályait kell alkalmazni.” Hasonlóképpen egyértelműen rendelkezik a szlovén, a horvát, az észt stb. alkotmány is. 6.3. A magyar Alkotmány szövege ehhez képest eklektikus, zavaros. Az AB nem véletlenül tért vissza a problémára - most már a hierarchia kérdése mellett - azt helyezve vizsgálódása középpontjába, hogy a nemzetközi szerződéseket közvetlenül - tehát a nemzeti jogba való transzformáció nélkül, pusztán a szabályszerű kihirdetés tényénél fogva közvetlenül alkalmazni kell-e, vagy pedig kötelező voltához a hazai jogrendbe való inkorporációra - az Országgyűlés általi „becikkelyezésre” is szükség van-e. Az idézett alkotmányok erre a kérdésre is választ adnak: mind az elsőbbség, mind a közvetlen alkalmazhatóság kérdését igenlőleg megválaszolják. A magyar Alkotmány szövege sem egyik, sem másik kérdésre nem ad választ. Az AB 4/1997 (I. 22.) AB határozatában ezért nem tehetett mást, mint azt, hogy más országok álláspontjára, alkotmányának rendelkezéseire, bíróságainak gyakorlatára analógiaként hivatkozva „úgy tett”, mintha a magyar jogrend is az elsőbbség és a közvetlen alkalmazhatóság alapján állna (ABH 1997, 51-52.). Mindez azonban nem ad elegendő alapot arra, hogy megnyugtatóan úgy foglaljunk állást: a nemzetközi szerződésnek tényleg elsőbbsége van a belső joggal szemben. A kérdés rendezéséhez alkotmánymódosításra lenne szükség. Ugyancsak hiányzik az a rendelkezés, amely ténylegesen alkotmánybeli parancsként fogalmazná meg azt, hogy a Magyar Köztársaság „részt vesz a nemzetek közösségé
